Alkotmánybíró az olasz elnöki székben

Az alkotmánybíró Sergio Mattarellát választotta meg a szenátorok, képviselőházi képviselők és régiók delegáltjai alkotta olasz parlament Olaszország 12. elnökének. A kormányzó Demokrata Párt 73 éves jelöltje a negyedik körben kapta meg a szükséges voksot, amikor már egyszerű többség is elég volt a győzelemhez. Sergio Mattarella a január közepén lemondott Giorgio Napolitano örökébe léphet.

Mattarella megválasztása komoly siker Matteo Renzi miniszterelnök számára, egyben komoly politikai vereség a Forza Italia (FI) elnökének, Silvio Berlusconinak, aki már a szavazás előtt kijelentette: veszélybe került a kormányfő és közötte megköttetett paktum, ami a későbbi reformjavaslatok elfogadását sodorhatja veszélybe. Mattarella a médiamágnás heves bírálójaként ismert. A voksoláson a FI képviselői üres szavazólapokat dobtak be az urnákba. A szavazáson a második helyen a volt bíró, Fernando Imposinato végzett, akit az Öt Csillag Mozgalom (M5S) támogatott.

Az Európai Unió több vezető politikusa gratulált az új olasz államfőnek. „Olaszország elismert, tapasztalt politikust választott elnöknek” – hangoztatta Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke örömét fejezte ki, hogy együttműködhet az új elnökkel. Itáliában az államfő elsősorban az alkotmány őre, ha egy jogszabályt ellentétesnek talál az alaptörvénnyel, visszaküldheti a parlamentnek. Giorgio Napolitano elnöksége alatt felértékelődött a poszt szerepe, hiszen a bizonytalan belpolitikai helyzetben az államfő a nemzet egységének szimbóluma volt.

Sergio Mattarella 1941-ben született. Jogot tanult, politikuscsaládban nőtt fel. Apja, Bernardo a kereszténydemokraták ismert politikusa volt az 50-es, 60-as években. Testvérét, Szicília kormányzóját, Piersantit, 1980. január 6-án a helyi maffia, a Cosa Nostra ölte meg. Sergio Mattarella a tragédia után határozta el, hogy életét a politikának szenteli. 1983-ban parlamenti képviselő lett, 2008-ig ült a törvényhozásban, sokáig kereszténydemokrataként, később ő is a balközép Demokrata Párt egyik alapítója volt.

Mattarella már a kezdet kezdetétől veszélyt látott Berlusconi felemelkedésében. 1990-ben azért mondott le az oktatási tárca vezetéséről, mert a parlament egy a Berlusconi felemelkedését segítő törvényt fogadott el. 1996-ban lett újra a kormány tagja, kormányfőhelyettesként, majd védelmi miniszterként. Elrendelte a kötelező katonai szolgálat végét. Ő szerkesztette meg az 1993-2005 között érvényben lévő választási törvényt („Mattarellum”). 2011-ben választották be az alkotmánybíróságba.