Hubert Fournier (Lyon)
A megsértés minden szándéka nélkül jelenthetjük ki: maga Hubert Fournier sem számított arra, hogy csapata, a Lyon 23 forduló után vezetni fogja a francia Ligue 1 tabelláját.
A bajnok PSG-t ugyanis toronymagas esélyesnek kiáltották ki, tegyük hozzá, teljes joggal. Játékosállományának nincs párja. Hol álmodhatna egy Lyon Ibrahimovic, Thiago Silva, Lucas Moura, David Luiz, vagy éppen Lavezzi szintű labdarúgóról?
Hubert Fourniert, az Olympique trénerét azonban cseppet sem érdekelte az előzetes esélylatolgatás, az élre vezényelte
az együttest, amely egy évtizeddel korábban, amikor Juninho Pernambucano szabadrúgásaitól rettegett Európa, 2001-2008 között még dominálta a francia pontvadászatot. Fournier ugyanúgy viselkedett játékosként, mint most edzőként: csendben, nagy szorgalommal végzi a dolgát, aminek látható is az eredménye.
Trénerként már a Reimsnél is csodát vitt véghez: 2012-ben 33 év után feljuttatta az együttest az első osztályba, s sikerült is a legjobbak között tartania az együttest. 2014 májusában csapott le rá a Lyon. 360 ezer eurót fizetett érte. Megállapíthatjuk, jó vásárt csináltak vele.
Dieter Hecking (VfL Wolfsburg)
Ha eddig valaki az idei szezonban a Wolfsburgnak csak a Bayern elleni, múlt pénteki mérkőzését láthatta, megállapíthatta, hogy a Volkswagen-gárda trénere valamit nagyon tud.
Fiai 4-1-re győzték le a bajor sztáralakulatot úgy, hogy Dieter Hecking taktikájával mondhatni lemosta Guardiolát.
Megtalálta a Bayern egyedüli sebezhető pontját: a tért ölelő átadásokra épülő gyors kontrákra nincs ellenszere a bajoroknak. Ha az adott együttes valahogyan túljut a Bayern áthatolhatatlannak hitt középpályás-falán, a két
hátsó védő (múlt pénteken Dante és Boateng) már könnyen zavarba hozható. Ez okozta Robbenék vesztét a tavalyi BL-elődöntőben a Real Madrid ellen is. Hecking játékosként nem nagyon bizonyíthatott a legjobbak között, mivel mindössze egy évet szerepelt a Bundesliga 1-ben a VfB Leipzig csapatában.
Az alacsonyabb osztályokban egyébként ontotta a gólokat. Ami edzői pályáját illeti, a Lübeck után 2004-ben a másodosztályú Alemannia Aachen edzője lett, amely kupafinalistaként az UEFA Kupában indulhatott, s legyőzte a Lille és az AEK Athén csapatát, még egyszer hangsúlyozzuk: Bundesliga 2-es csapatként.
Ezután hannoveri, majd nürnbergi kitérő következett Hecking számára, mígnem 2012-ben került a Wolfsburghoz, s a zöldekkel 2016-ig szóló szerződést kötött. Miután a VfL második a bajnokságban, minden esélye megvan a Bajnokok Ligájában való indulásra. S ha ez sikerül, alighanem idő előtt hosszabbítanak is vele.
Sinisa Mihajlovic (Sampdoria)
Amikor az Internazionale szurkolóinak felteszik a kérdést, a jelenlegi ínséges időkben kit látnának szívesen a milánóiak kispadján, a nagy többség a Crvena Zevezda egykori kiválóságát, Sinisa Mihajlovicot említi meg.
Imádták őt játékosként. Igaz, előtte megfordult más olasz csapatoknál, így az AS Románál, a Sampdoriánál és a Laziónál is, s mindenütt igazi közönségkedvenc volt. Bízvást állíthatjuk, a foci történelmének legjobb szabadrúgáslövői közé tartozott.
A Sampnál nincs könnyű dolga, hiszen olyan kaliberű
játékosokkal nem rendelkezik, mint amilyen egykor ő maga volt. Ettől függetlenül csapata jelenleg a nemzetközi kupát érő 5. helyen áll a Serie A-ban, ami tekintettel a nem éppen acélos játékosállományra, figyelemreméltó eredmény.
Különösen, ha arra gondolunk, hogy amikor a volt szerb szövetségi kapitány 2013 novemberében átvette a Samp irányítását, a genovaiak még a kiesés ellen küzdöttek. Biztosak lehetünk abban, nemsokára tényleg ő lesz az Inter szakvezetője, hiszen a milánóiak Roberto Mancini irányítása alatt sem találtak magukra.
Ángelosz Anasztasziadisz (PAOK Szaloniki)
Görögországban szinte évtizedeken át nemigen lehetett beleszólni a nagyok, az Olimpiakosz, a Panathinaikosz és az AEK Athén dolgába. A gazdasági válság azonban a görög labdarúgást is szétzilálta.
A kilátástalan anyagi helyzetbe került AEK-et 2013-ban alacsonyabb osztályba, az amatőrök közé sorolták, s csak a mostani szezon végén térhet majd vissza a legjobbak közé, miután toronymagasan vezeti a másodosztályt. A Panathinaikosz is óriási adósságot halmozott fel, s csak most kezd magára találni.
Ennek köszönhetően az Olimpiakosznak éveken át nem volt igazi kihívója. Ez csak idén változott meg, a PAOK Szaloniki sokáig vezette a tabellát. Mostanra ugyan ismét a pireusziak állnak az élen, de a thesszalonikiek már a rájátszás biztos résztvevőinek mondhatják magukat. A jó szereplésben nagy szerepe van annak, hogy a PAOK kiegyenlített költségvetést folytat, s az együttes gerincét a PAOK akadémiájáról kikerült fiatalok alkotják.
Ehhez persze kiváló edző is kell: a 61 éves tréner, Ángelosz Anasztasziádisz remekül ért az ifjú tehetségek nyelvén. Játékosként 176 meccsen lépett pályára a PAOK-ban, ezt követően a Panathinaikoszt erősítette. Edzőként több görög csapatnál is megfordult, 2005-2011 között pedig ciprusi szövetségi kapitány volt. Legnagyobb edzői sikere a görög kupa megnyerése volt a PAOK-kal 2003-ban.
Ronald Koeman (Southampton)
Sokan azt gondolták, hogy a tavalyi nyolcadik helyét a Premier League-ben nem tudja megismételni a Southampton. Ugyanis a „szenteknél” több változás is történt az előző szezonhoz képest.
A csapatból távoztak a nagyágyúk: Luke Shaw (Manchester United), Adam Lallana és Dejan Lovren (Liverpool), Calum Chambers (Arsenal), hogy csak a tízmillió euró fölötti átigazolásokat vegyük számításba. Ám edzői poszton is megújult a dél-angliai klub.
Az argentin Mauricio Pochettinót – aki a Tottenhambe
igazolt – Ronald Koeman váltotta. A holland tréner irányítása alatt azonban szárnyalnak a „szentek”.
Jelenleg negyedik helyen állnak az angol élvonalban, hátrányuk mindössze egy pont a rekordbajnok Manchester Unitedhez képest. Ráadásul olyan patinás klubokat tréfáltak meg, mint az Arsenal (2-0), Chelsea (1-1) és a Manchester United (1-0). A sikerben oroszlánrészt vállalt az edzőként háromszoros holland bajnok Ronald Koeman, aki a Feyenoordtól érkezett. Munkáját, Erwin Koeman segíti, aki korábban magyar szövetségi kapitány volt. A csapat formáját elnézve azon sem lepődnénk meg, ha jövőre a Bajnokok Ligájában láthatnánk a Southamptont.
Ange Postecoglou (Ausztrália)
Összeállításunkból kicsit kilóg a sorból Ange Postecoglou, az ausztrálok szövetségi kapitánya. A többi edzőhöz képest ő nem klubcsapatot, hanem válogatottat irányít, de hasonlóan eredményesen, mint kollégái.
A hétvégén, történelme során először Ázsia Kupa győzelemre vezette Ausztráliát. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azért csak az első diadalát ünnepelte a kontinens, mert 2007-ig az óceániai szövetség tagja volt.
A görög származású ausztrál tréner két Premiership-és négy Championship-győzelmével, egy nemzetközi trófeájával a
legsikeresebb ausztrál klubedző, a mostani sikerévvel bebizonyította, hogy szövetségi kapitányként is megállja a helyét.
A 49 esztendős szakvezető 2013-ban vette át a válogatott irányítását, és két éven belül kontinensbajnokok faragott az ausztrál nemzeti tizenegyből, a sikernek köszönhetően csapata biztosította helyét a 2017-ben esedékes Konföderációs Kupán. Ha Oroszországban is jó teljesítménnyel rukkolnak elő az ausztrálok, tovább növelné hírnevét Postecoglou.
