Európában egyre nagyobb hangsúlyt kap, milyen családban éljünk. Vagy legalábbis egyes politikai erők ezt a kérdést próbálják meg felhasználni arra, hogy jó pontokat szerezzenek a választóknál. A katolikus egyházban is komoly belső konfliktusokat okoz, hogyan igazodjanak a változó világhoz, amely a hagyományos családmodellt is erőteljesen érinti. Sokan nőnek fel csonka családban, a hagyományosan katolikus országokban is megnőtt a válások száma. Ez a kérdés volt a témája a tavaly októberi családszinódusnak, amelyen a főpapok arra keresték a választ, hogyan lehetne megkönnyíteni a szentségek kiszolgáltatását az elváltaknak és újraházasodottaknak, s mennyire fogadhatja be az egyház az azonos nemű párokat. Végső határozat nem született, a vita az újabb októberi szinóduson folytatódik.
Magyarországon arra hivatkozva rendelték el a vasárnapi nyitva tartás eltörlését a nagyobb üzletek számára, hogy a hét utolsó napja a családé legyen. Más kérdés persze, hogy valóban a kormány családokkal kapcsolatos aggodalma állt-e a döntés hátterében. Ferenc pápa egyébként eddig visszafogottan kezelte a kérdést, tavaly májusban annyit közölt, hogy a vasárnapi nyitva tartás nem szolgálja a társdalom érdekeit. Ugyanakkor sosem lépett fel az Úr napján hagyományosan nyitva tartó üzletek bezárásáért.
Szlovákiában a „családok védelméről” szóló kérdés másként jelentkezett. Tavaly ősszel a Szövetség a Családért nevű konzervatív szervezet négy kérdésben kezdeményezett népszavazást. A következő kérdéseket fogalmazták meg: egyetértenek-e a választók azzal, hogy családnak csak egy férfi és egy nő kötelékét lehessen nevezni; egyetértenek-e azzal, hogy homoszexuális párok ne fogadhassanak örökbe gyereket, valamint hogy a szülők beleszólhassanak gyermekük tanulmányaiba olyan érzékeny területeken, mint az eutanázia vagy a szexuális nevelés. A negyedik kérdés pedig így hangzott: „egyetért azzal, hogy a házasságon kívül semmilyen más típusú együttélésnek ne járjon egyedi védelem, valamint azok a jogok és kötelességek, amelyeket 2014. március 1-jéig hatályos törvények a házasságnak és a házastársaknak garantálnak?”
A népszavazási kezdeményezést 400 ezren írták alá. Ahhoz, hogy egy ilyen kezdeményes eljusson az alkotmánybíróságig, 350 ezer hitelesített aláírásra van szükség.
Egy kérdés akadt fenn a rostán
A pozsonyi alkotmánybíróság tavaly októberben vizsgálta meg a szóban forgó kérdéseket. Annyit fűzött hozzájuk, hogy a védelem az azonos nemű párokat is megilleti, s a negyedik kérdés az alkotmány 93. cikkelyének a harmadik bekezdésébe ütközik, amely szerint az alapjogokról és a szabadságjogokról nem lehet népszavazást kiírni. A többi három kérdés azonban átment a rostán, ami azt jelentette, hogy Andrej Kiska államfőnek ki kellett írnia a referendumot.
Érdekes módon a Szövetség a Családért szervezet nem gyújtott örömtüzeket a taláros testület döntése után, sőt kifejezetten elégedetlen volt a 75 százalékos sikerrel. Anton Chromík, a szervezet szóvivője úgy vélekedett, hogy az alkotmánybíróság „befogta a rendes emberek száját”, és megakadályozta, hogy elmondhassák a véleményüket. Az ítéletet „botránynak”, és „bírói zsarnokoskodásnak” minősítette. A szervezet tagjai emiatt egy sebtében megtartott tiltakozó akciójukon jelképesen beragasztották a szájukat.
Ugyanakkor a melegeket képviselő szlovákiai csoportoknak sem tetszett a taláros testület határozata, természetesen teljesen más okokból. Milan Macko, a Másság Kezdeményezése (II) nevű szervezet vezetője úgy vélte, a család védelmének jegyében meghirdetett népszavazás a lakosság egy részének hozzáférését kívánja korlátozni a házasság, a regisztrált partnerség és az örökbefogadás intézményéhez.
A társadalmat megosztja ugyan a kérdés – az egyházakat kevésbé. A szlovákiai egyházak ugyanis a népszavazáson való részvételre ösztökélték az embereket. A szlovákiai katolikus egyház álláspontja régóta ismert a kérdésben. A szlovák egyházat egyébként konzervatívabbnak tartják a Vatikánnál. Ugyanakkor más keresztény egyházak is meglehetősen egyértelmű üzenetet fogalmaztak meg a referendummal kapcsolatban. Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke szerint el kell utasítani a liberális szellemiséget, amely már eddig is sok kárt okozott a népek és nemzetek életében – közölte a pozsonyi Új Szó. „Tanúi vagyunk annak, hogy kis lépésenként megkérdőjeleződik a házasság jelentősége, és alapjai bomlásnak indultak” – idézi a püspök a 2013-as rimaszombati református zsinatot. A levél végén „atyafiságos szeretettel” kéri, hogy az üzenetet az istentiszteleteken feltétlenül olvassák fel. Milos Klátik evangélikus főpüspök szintén elmegy szavazni, és erre buzdítja az ágostai hitvallásúakat is. „Három igennel fogok szavazni. Támogatom a keresztény értékeket, a népszavazás pedig lehetőség a családpárti nézeteim kifejezésére” – közölte Klátik. Az eperjesi görög katolikus főegyházmegye hasonló állásponton van. Parókiáikon és templomaikban fehér feltűzhető szalagokat terjesztenek „Támogatom a családot, részt veszek a népszavazáson” felirattal. A zsidó hitközségek eltérően látják a kérdést, központilag ezért nem fogalmaztak meg ajánlást a híveknek.
Értelmetlen felhajtás?
Sokan úgy vélték, teljesen felesleges a népszavazás, s csak kidobtak hatmillió eurót az ablakon. A február 7-i referendum előtt sokan felvetették, hány lélegeztető gépet lehetne venni például abból az összegből, amit a referendum megszervezésére fordítottak. Mások arra utaltak, hogy a Szövetség a Családokért nyitott kapukat dönget, mert az alkotmány már magában foglal egy sor olyan kérdést, amelyről a referendum is szól. Az a kitétel például, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, benne foglaltatik az alaptörvényben, a kormányzó Smer és a Kereszténydemokrata Mozgalom korábbi módosítása nyomán. A 41. cikkely 1. bekezdésének első mondata így hangzik: A házasság egy férfi és egy nő egyedi köteléke. A Családjogi Törvényben szintén ez áll.
A családügyi törvény szabályozza azt is, ki jogosult az örökbe fogadásokra, s ki nem. A jogszabály pontosan így hangzik: „Kiskorú gyermeket házastársak, vagy a házastársak egyike, aki a szülők valamelyikével házasságban él, vagy a kiskorú gyermek szülőjének vagy örökbefogadójának özvegy házastársa fogadhat örökbe. Kiskorú gyermeket kivételes esetben egyedülálló személy is örökbe fogadhat, ha az örökbefogadás a gyermek érdekét szolgálja.” A törvény tehát nem tesz említést arról, hogy azonos nemű párok is örökbe fogadhatnának gyermekeket.
Cikkünk a következő oldalon folytatódik!