Nem lesz több az agrártámogatás

Jelentősen átalakul 2014. és 2020. között az uniós agrártámogatási rendszer, ugyanakkor az agrár- vidékfejlesztési források a Miniszterelnökséghez kerültek, mivel Brüsszel a magyar pályázati rendszert túlságosan bonyolultnak találta, ezért az egyszerűsítésről jelenleg is tárgyalnak. Az Európai Bizottság (EB) emellett a vidékfejlesztésben is máshová helyezné a hangsúlyt, mint a magyar kormány. Az agrártársaságok, valamint a nagyobb birtokokon gazdálkodók az előző ciklushoz képest kevesebb közvetlen területalapú támogatásra számíthatnak.

A Magyarországnak jutó közvetlen agrártámogatások összege 13-18 százalékkal is bővülhet 2014. és 2020. között - közölte még tavaly az agrártárca. A szakemberek szerint azonban ez csak azzal a megszorítással igaz, ha ezt a közvetlen kifizetéseknél a 2007-2013-as költségvetési ciklus átlagához mérik. A tavaly elindult ciklusban évi 1,27 milliárd euró közvetlen támogatás jut a magyar termelőknek, ami megfelel a 2013-as keretnek, ezért a kormányzati diadaljelentésekkel ellentétben a gazdák nem számíthatnak majd több pénzre, mint eddig.

A legnagyobb tétel továbbra is a területalapú támogatás marad, amit viszont már egy új alaptámogatási rendszerben utalnak.

Gőgös Zoltán agrárpolitikus, az MSZP elnökhelyettese a Népszava érdeklődésére emlékeztetett arra, hogy a támogatási összegről pontos számot még nehéz mondani, mert ez attól is függ, hogy hányan igénylik. Átalány támogatásra legföljebb 30 hektárig jogosultak a termelők, igaz, a nagyobb gazdaságok "első" 30 hektárjára is jár ez a támogatás. Így a kicsik akár több mint 300 ezer forintot is felvehetnek hektáronként évente, ha minden lehetőséget ki tudnak használni. A "nagyok" viszont a 30 hektár fölött részre a becslések szerint az eddigi hektáronkénti 70 ezer forint helyett jó ha 42-43 ezer forintra számíthatnak. Ám nem ez az egyetlen jövedelemelvonás ami az agrártársaságokat sújtja az új ciklusban.

A 2014 és 2020 közötti időszakban Magyarország összesen 1200 milliárd forintnak megfelelő agrár-vidékfejlesztési támogatásra számíthat az uniótól. Ebbe beleszámít az átlagosan 15 százalékra tervezett nemzeti kiegészítő forrás is. Ebből azonban a kormány előbb 15 százalékot átcsoportosított a területalapú támogatásokat (SAPS) is tartalmazó közvetlen kifizetések borítékba, majd arról döntött, hogy 1200 hektáros birtokméret felett elvonja a nagygazdaságok közvetlen területalapú támogatását. Brüsszel ugyan csak annyit kötött ki, hogy az évi 150 ezer euró fölötti kifizetések legalább 5 százalékát kell lefölözni, de ezt az Orbán kormány 100 százalékként értelmezte.

Az így elvont nagyjából 20 milliárd forintot is a vidékfejlesztési kasszába helyezi át a kormány. Vagyis a támogatások elosztásával sakkozva az 1200 milliárdos eredeti összeg módosult ugyan, de valójában nem lett sem több, sem kevesebb. A változás lényege inkább az, hogy a közvetlen földalapú támogatás maradt a Vidékfejlesztési Minisztériumból ismét Földművelésügyi Minisztériummá keresztelt tárcánál, míg a vidékfejlesztésre, környezetvédelemre, illetve a Leader-programokra fölhasználható 1200 milliárd forint fölötti tényleges rendelkezés jogát Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter vette át, emellett a területalapú támogatásokból lecsípett összegek is nála landolnak. (Az ezzel foglalkozó vidékfejlesztési államtitkárságot idén január elején költöztették Kecskemétre, a 110 hivatalnoknak majdnem a fele nem vállalta a napi utazást. Helyettük - hivatalos közlés szerint - "jól képzett, az agráriumhoz értő" helyi szakembereket vettek föl.)

A közvetlen területalapú támogatások megnyirbálásával az agrártársaságok, különösen a hazai sertés- és szarvasmarhatartó gazdaságok nehéz helyzetbe kerülhetnek, hiszen ezeknek a támogatásoknak köszönhették, hogy képesek voltak gazdaságosan működni. A mezőgazdaságban igen magas a minimálbéresek, illetve a kötelező bérminimumon foglalkoztatottak aránya. Ezek kötelező emelése, a járulékok összegének növekedése és a támogatás egy részének elvonása nehezen megoldható feladat elé állítja ezeket a vállalkozásokat.

Ezért is lehet kínos Lázár Jánosnak, hogy az EB bonyolultnak tartja a 2015-2020-as uniós költségvetési ciklus agrár-vidékfejlesztési forrásainak felhasználására benyújtott, egyeztetés alatt álló magyar programot. A Bizottság véleménye szerint a magyar program túlságosan sok tervezett intézkedést tartalmaz, ami veszélyeztetheti a későbbi felhasználást. Ha Budapest el akarja fogadtatni a programját, csökkentenie kell az abban szereplő intézkedések számát.

Jelenleg is folyik az egyeztetés, de azt hogy a tárgyalások mikor fejeződnek be, ma még nehéz lenne megjósolni. A Miniszterelnökség mindenesetre azt fontolgatja, hogy egyes új pályázatokat - saját országkockázatra - még a program végeleges uniós jóváhagyása előtt meghirdet. Ennek természetesen vannak kockázatai is, mert ha Brüsszel valamilyen okból nem fogtad be bizonyos pályázatokat, azt nem is finanszírozza, vagyis a magyar költségvetésnek, az adófizetőknek kell állnia a számlát.

Jól láthatóan Magyarország esetében is kirajzolódnak a brüsszeli szándékok és több tagország elképzelései közötti különbségek. Az EB sokkal nagyobb hangsúlyt fektetne a vidékfejlesztésre, az úgynevezett Leader-programokra, amelyek közvetlenül nem kötődnek mezőgazdasági tevékenységhez. Az unió a vidékfejlesztési források legalább 5 százalékát szánná a ilyen programokra, de szívesebben látná, ha mások mellett hazánkban is ennél többet fordítanának ilyen kifizetésekre.

Ennek valószínűleg az az oka, hogy az EB elsősorban nem a hatékonyság, versenyképesség növelését szolgáló agrár-vidékfejlesztési programokat tartja a legfontosabbnak. A Lázár-féle egyre nagyobbra hízó Miniszterelnökség viszont nem is titkolja, hogy főleg ilyen programokra, illetve a munkahelyteremtő beruházásokra adna támogatásokat. Ezzel csak az a gond, hogy minél hatékonyabb és versenyképesebb a mezőgazdaság, annál kevesebb munkáskézre van szüksége. A Miniszterelnökség kettős célját tehát nem lesz könnyű megvalósítani.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!