Közeledés a felszabadítás teológiájához

Ferenc pápa vértanúhalálnak minősítette múlt heti dekrétumában Óscar Romero salvadori érsek megölését, kinyilvánítva, hogy a főpapot hite miatti gyűlöletből gyilkolták meg. Ezzel megnyílt az út Romero boldoggá avatása előtt. A pápa már tavaly előmozdította az 1980-ban meggyilkolt salvadori érsek, Óscar Romero boldoggá avatási procedúráját. Bár mind II. János Pál, mind Benedek pápa mártírként emlegette, így csodára sem lenne szükség boldoggá avatáshoz, a folyamat mégis elakadt a vatikáni bürokráciában. A salvadori főpap közel állt a felszabadítás teológiájához, kiállt a szegények mellett. Ezért Ferenc pápa döntése újabb fontos lépés a felszabadítás teológiájával való teljes kiegyezés felé vezető úton.

Lapvélemények szerint az eljárás azért nem mozdult előre évtizedeken át, mert Romero, ha nem is volt a felszabadítás teológiájának tagja, közeli kapcsolatokat ápolt olyan szerzetesekkel, akikről közismert volt a mozgalomhoz való kötődésük. A szentté avatási kongregáció egyébként visszautasította ezeket a vádakat. Azzal védekezett, bizonyos kritériumokat teljesíteni kell ahhoz, hogy az eljárás következő szintre lépjen.

2014-ben aztán, már Ferenc pápa megválasztása után, Gregorio Rosa Chávez, San Salvador segédpüspöke bejelentette, hogy a procedúra végső fázisához érkezett. 2014. október 18-án a pápa nyíltan elismerte, oka volt annak, hogy éveken át nem mozdult előre az eljárás, mint mondta, óvatosságból döntöttek így a Vatikánban, s különösen fontosnak nevezte, hogy mihamarabb megtörténjen a boldoggá avatás.

2015. január 8-án aztán végre valóban komoly áttörés történt. A szentté avatási kongregáció teológusokból álló tanácsadó testülete egyhangúan úgy határozott, hogy el kell ismerni: Romero mártírhalált halt. 2015. február 3-án a pápa is áldását adta erre a döntésre, ugyanakkor még nem jelentették be a boldoggá avatás időpontját.

Ferenc pápasága alatt annyira gyökeres fordulat következett be a Szentszék és a felszabadítás teológiájának viszonyában, hogy – amint a Vatican Insider egyik 2013 szeptemberi elemzésében megjegyezte – „a Vatikán békét kötött a felszabadítás teológiájával”, ugyanis a L’Osservatore Romano megjelentette a perui Gustavo Gutiérrez írását. 2013. szeptember 11-én Ferenc pápa személyesen is találkozott a 85 éves domonkos szerzetessel, akire a felszabadítás teológiája alapítójaként tekintenek.

A kilencvenes években a Hittani Kongregáció nemcsak, hogy igen kritikusan beszélt Gutiérrezről, hanem fel is szólította őt néhány művének átírására. Érdekes módon a Vatikán és a mozgalom közötti közeledés magvait talán Benedek pápa vethette el azzal, hogy 2012 júliusában az amerikai William Levada utódaként Gerhard Ludwig Müllert, Regensburg püspökét nevezte ki a Hittani Kongregáció prefektusának.

Az érsek jól ismerte a felszabadítás teológiáját, hiszen 2004-ben Gutiérrezzel közös, német nyelvű művet is megjelentetett. Jóllehet a könyv később a feledés homályába merült, nem véletlen, hogy épp 2013 nyarán mutatták be az olasz nyelvű változatot: ez szintén a Vatikán és a teológia képviselőinek békekötését jelzi.

Figyelemreméltó az is, hogy 2014-ben a pápa egy audienciáján a felszabadítás teológiájának balszárnyához sorolt Frei Betto is feltűnt. Igaz, a vatikáni sajtóhivatal kiemelte, csak „igen rövid találkozó” volt kettejük között, s nem igaz az, hogy hosszasan elbeszélgettek volna, amint ezt Betto a sajtóban állította. A brazil újságíró és aktivista műveiben egyébként a marxizmus és a kereszténység összefüggéseit boncolgatta.

A jelentős közeledést igazolja az is, hogy Leonardo Boff, a felszabadítás teológiájának egykori elismert alakja, több ízben is elismerően nyilatkozott Ferenc pápáról. Kifejtette, hogy nem véletlenül nevezték őt hazájában a „szegények bíborosának”. Boff kiemelte, hogy az érsek „A nyomornegyedekbe vonult, ott találkozott, beszélt az emberekkel, szót emelt a szociális egyenlőtlenségek ellen. […] Átélte azt, amit prédikált”, s „mindig közel állt a néphez”.