A magyar embernek megvan a józan esze. Vagyis ha konzultálunk vele, akkor jól kell feltenni a kérdéseket, egyszerűen és világosan. És ha így történik, akkor lesz véleménye. (Bár az is lehet, hogy meglesz róla a véleménye.)
Továbbá: a magyar ember dolgozni akar. Vagyis nem kíván kegyelemkenyéren élni. A kormány pedig partner ebben. Ettől javulnak - a kormány olvasatában - a foglalkoztatás mutatói.
Valamint: a magyar embert bosszantja a változás. Például, ha útdíjat fizettetnek vele. De mindenki elmondhatja róla a magáét. Akár tiltakozhat is. Mert a próbaüzem gépházzaja közepette sok minden változhat.
Ilyennek látja a magyar embert a Legfőbb Magyar Ember, aki két-három hetente ezeket a megfigyeléseit megosztja a rádióhallgatókkal is. Az idén eddig háromszor szerencséltette kedvenc rádióját és ilyeneket mondott. Meg még sok mást is, hiszen megbeszélnivaló akad bőven. És azt még nem is említette - talán, mert természetes -, hogy a magyar ember érdeklődő. Napjainkban is, amikor már kissé kiábrándult, herótja is van, de azért még bízik benne, hogy a kedves vezető reagál a közszájon forgó történetekre. Csakhogy bizonyos témák szőrmentén, vagy még úgy sincsenek érintve az interjúban. Nehogy már a Legfőbb Magyar Embernek elmenjen a kedve a nyilatkozgatástól és többet ne jöjjön.
A magyar embert érdekelné, hogy akkor hogyan is van azzal a Simicskával. Persze értheti, hogy róla van szó, bár a nevét Orbán Viktor - ki tudja, miért - nem veszi a szájára. De elismeri, hogy létezik konfliktus. A reklámadó miatt. Amire a magyar embernek szüksége van, akkor is, ha ez némelyeknek nem tetszik. Csakhogy a kormánynak és vezetőjének tízmillió ember érdekét kell figyelembe vennie és így másodlagos, hogy ki nem szeret fizetni, vagy hogy ki milyen stílusban beszél. Különben is, "a kávéházi legendák világa nem a kormányzás világa", bármit jelentsen is. Netán ez a titkos üzenet az egykori harcostársnak.
A másik egykori harcostársról még ennyi szó sem esik. Nem téma, hogy egy volt fideszes - akiről azt sem tudni pontosan, meddig volt az - egy rakás hamis pénzzel lebukott. Végül is miért kellene a Fidesz elnökének bármit mondania egy ilyen ügyről, valamint arról, hogy az illető a párt ifjúsági tagozatának országos elnöke volt. Még a végén azt hihetné bárki, hogy a kedves vezető a maffia-kormányzást igyekszik mentegetni.
A magyar ember elégedjen meg azzal, amit kap. És természetesen fontos kérdések jönnek elő, hiszen az ukrajnai béke lehetősége éppúgy közvetlenül érintheti a magyar embert, mint az orosz elnök közelgő budapesti útja. A menekültügy pedig még inkább. És biztos szívesen hallja, hogy Orbán Viktor ez ügyben nem alkuszik, elmegy a végsőkig. Néhány magyar embernek talán még az is eszébe jut, hogy nemcsak az illegálisan belépőket kellene be-, majd kicsukni, hanem néhány itt élő "idegen szívűt" is. De velük természetesen a kormány és feje nem érthet egyet, még ha a jelek szerint időnként szívesen megtenné.
A magyar ember azonban ne legyen telhetetlen. Inkább rebegjen hálát a kedves vezetőnek, hogy minden interjúban meghatározza, milyen legyen. S gondoljon arra is, a nyilatkozó olyan helyzetben van, hogy kívánságainak érvényt tud szerezni. Vagyis a magyar ember tartsa magát ahhoz, milyennek szeretné őt látni a Legfőbb Magyar Ember. Jusson például eszébe az a félmondat, amit az útdíj kapcsán még január elején mondott: hát mikor lépjük azt meg, ha nem most, a kormányzati ciklusunk elején. Most kell olyanná alakítani az országot és benne a magyar embert, hogy aztán a választáson már ne legyen gond vele.
És ha a magyar ember hagyja ezt, meg is érdemli.
