- Olvastam, hogy már gimnazista korában több nyelven előadott külföldön. Mivel foglalkozott?
- Az történelemtudomány volt. Akkor egy ilyen lehetőség adódott, és ez mindig is érdekelt.
- Konkrétan miről beszélt?
- A Hanza-városok történetét dolgoztam fel egy nemzetközi, sokállomásos konferenciára, akkor éppen erről kutattunk, ezzel foglalkoztunk.
- A gimnazisták ritkán szoktak kutatással foglalkozni.
- Jó, jezsuita gimnáziumba jártam, és ott a történelem tanár megkérdezte a jobb diákjait, hogy esetleg érdekel-e ez minket. Kellett valaki, aki jól tud angolul, összeszedi az anyagot, ezen a nyelven meg is írja, és elő is tudja adni, ez voltam én.
- Hol adott elő?
- Németországban, Litvániában, Hollandiában, 4-5 országban. Egy-egy résztémát a különböző országok megkaptak, és ezt feldolgozták. Ezzel indult nálam a tudomány szeretete.
- Ez focizás helyett volt?
- Volt focizás és más sport is, de talán kevesebb. Inkább olvastam. Főleg a humán tudományok érdekeltek, de azért a reáltudományok is.
- Teljesen mindegy, csak tudomány legyen?
- Leginkább így van. Minél nehezebb legyen, minél több energia kelljen, hogy megértsem, és akkor nagyszerű érzés az, ha eljutok valameddig.
- Mitől tudott már gimnazista korában ennyire jól angolul?
- Valószínűleg öröklött része is van a nyelv szeretetének. Van annak szerintem genetikai része is, hogy inkább a távoli nyelvek, kultúrák érdeklik az embert, mint a hazai dolgok. Plusz a neveltetés is szerepet játszott, a szüleim folyton új és új diplomákat szereztek. Belém ivódott, hogy egész életén át tanul az ember, kutat, és fejleszti magát.
- Az egyetemen hogyan jöttek a – gonoszul fogalmazva – a hottentotta szakok?
- A francia az nem volt az, a török sem annyira. A kreol már nevezhető hottentottának. Ez úgy kezdődött, hogy amikor gimnáziumban már pályaválasztás előtt álltunk, szétnéztem, hogy mit csináljak. Mindig is érdekeltek a keleti kultúrák, ekkor alakult ki, hogy külföldi tudósokkal kezdtem levelezni, könyveket kértem tőlük. Mindenféle különleges nyelven küldték az általuk írt könyveket. Örültem, hogy az országban egyedüli vagyok, akinek ez megvan, és leveleztünk bizonyos kérdésekről, amik bennem felmerültek. A pályaválasztásnál gondolkoztam, hogy mik lehetnének a keleti szakok. Az egyértelmű volt, hogy az ELTE-re jelentkezem, mert máshol ilyenek nem nagyon vannak nálunk. Több nyelvre is gondoltam, de végül is török szakon kezdtem. A kreol pedig úgy adódott, hogy szerencsés találkozásom volt a témavezetőmmel, aki főleg Afrikával, de kicsit a Karib-tengerrel is foglalkozik, szerintem egyedüliként az országban. Franciául olvastunk, de arra gondoltam, hogy még érdekesebb lehet, hogyha az ottani nyelvekkel foglalkozik az ember. És akkor izgatni kezdtek a kreol nyelvek, amiket ott hétköznapi szinten beszélnek.
- Hányféle kreol nyelv van?
- Sok. Van angol, francia, spanyol alapú.
- Ön hány nyelven beszél?
- Biztosan csak angolul, franciául beszélek, de olvasni és írni viszonylag sok nyelven tudok, eddig tíz nyelven publikáltam szövegeket és verseket is.
- Témát is annak alapján választott, hogy valamivel senki sem foglalkozott, és akkor arra gondolt, hogy na, majd ön? Jó-e az, hogy a részterületek részterületének a részterületével foglalkozik, miközben pontosan tudom, hogy a tudomány gyakran ezt teszi. De valamelyest még mindig létezik a reneszánsz tudóseszmény is, amikor valaki sok mindenhez ért. Azt próbálja meg elmagyarázni, hogy egy normál magyar honpolgárnak miért jó, ha ön kreol nyelvekkel foglalkozik?
- Azért, mert ezek a területek általában nem önállóak, Franciaország területét képezik, és ezek az emberek, azt tapasztaltam, hogy többnyire még soha nem hallottak Magyarországról. Egészen az állami intézményben dolgozókig Közép-Kelet-Európa nem annyira ismert ott. A legnagyobb részük általam hallott először Magyarországról.
- El is jöttek hozzánk?
- Többen el is jöttek. Azt például először sikerült elérni, hogy valaki Óceániából minden évben eljön az egyetemre előadásokat tartani. Én azt vallom, ha már a diákokat a francia nyelvre kell tanítani, és az ezzel a nyelvvel kapcsolatos kultúrára, akkor ne csak a sztenderd anyagot tudják, hanem az egzotikusabb dolgokat is.
- Ön már tanít is?
- Igen, az ELTE-n és a pécsi egyetemen is. Májusban doktorálok majd, és fordítással is foglalkozom.
- A későbbiekben mi állhat össze mindebből?
- Mindenképpen a felsőoktatásban szeretnék dolgozni, azt nem tudom, hogy itthon-e. Az az érdekes, hogy még azok is, akik a Sorbonne-on tanítanak, általában nem hallottak ezekről a dolgokról, pedig az ő országukhoz tartoznak ezek a területek. Így azt hiszem, hogy nemzetközi szinten is vannak olyan témák, amikről először én írok.
- Főszerkesztője a Vents Alizés (Passzátszél) című, nemzetközi kulturális, irodalmi internetes folyóiratnak.
- Ez minden óceániai területtel, tehát az Indiai-óceánnal meg a Karib-tenger térségének irodalmával, kultúrájával foglalkozik. Többnyelvű folyóirat, szinte valamennyi nyelvterülethez tartozik egy neves tudós, aki segít bennünket. Előfordult már, hogy 11-12 nyelven jelent meg a folyóirat. Választottam egy doktori témát, amihez nem nagyon volt szöveg itthon, és akkor azt gondoltam, hogy majd megjelentetem én ezeket, amikkel aztán majd mások is tudnak dolgozni, hiszen ezek általában kevéssé hozzáférhetőek, a leggyakrabban csak kéziratok.
- Sokfelé küldött e-maileket a világba, hogy ugyan már nem dolgoznának-e ebbe a folyóiratba neves tudósok, totálisan ingyen?
- Így van.
- Milyen pályára vágyik?
- Mindenképpen tudományos vonalon akarok továbbmenni, ilyen projekteket pályázom most is. Esetleg majd kulturális diplomáciai dolgokkal szeretnék foglalkozni, és hosszútávon szeretnék tanítani.
- És verseket is ír.
- Ezekből magyarul is olvasható, de mivel idegen nyelveken dolgozom most már vagy tíz éve, először nem is magyarul írtam verseket, hanem franciául és angolul jelentek meg először költeményeim. Külföldön, a Seychelle-szigeteken, már három kötetem jelent meg. Ők az angolt és a franciát is ki tudják adni gond nélkül.
- Különleges képességűnek tartja magát?
- Nem. Úgy gondolom, hogy szenvedélyesen szeretek valamit, és ezért a soknál is több energiát tudok rááldozni.
- Akkor csodabogárnak sem tartja magát?
- Nem. A téma esetleg Közép-Európában vagy Magyarországon annak tűnhet.
- Nemzetközi hírű tudós akar lenni? Vagy netán már most is az?
- Volt már olyan, aki azt mondta, ha egy témára rákeresett, akkor az én Amerikában megjelent cikkem jött ki először. Már azért sokfelé ott vannak referenciaként a munkáim. Ezeket magyar nyelven is szeretném elérhetővé tenni. Itthon is tervezem egy könyv kiadását.