Orbán Viktor konzultációja a parlamenti pártok vezetőivel Putyin érkezése előestéjén, közönséges porhintés volt. Hazánk geopolitikai helyzete évszázadok során alig változott, az Orbán kormány azonban fennállása óta egyetlen kérdésben sem tartott igényt az ellenzék véleményére, és a kétharmad birtokában minden az övétől eltérő javaslatot lesöpört az asztalról. A keleti nyitás legszerencsétlenebb lépését, a paksi megállapodást Orbán titokban, szinte egyszemélyben kötötte meg Putyinnal, évtizedekre adósrabszolgaságba taszítva az országot; hátat fordított Európának és az EU-nak, belehajszolva hazánkat a teljes politikai elszigeteltségbe, amelyből most szeretne kikecmeregni a parlamenti ellenzék "folyamatos egyeztetésével". Hogy mi zajlott le a zárt ajtók mögötti megbeszélésen, még nem tudjuk. De az biztos, hogy Orbán Viktor a jövőben majd hivatkozhat arra, hogy külpolitikai lépéseit előzetesen egyeztette a parlamenti pártokkal.
A fentiek függvényében érthetetlen, miért lépett bele az MSZP ebbe a csapdába. Nyugodtan elutasíthatta volna a felkérést azzal, hogy az MSZP-nek a külpolitikai álláspontja egyeztetés nélkül is világos: Nyugat-Európához, az Európai Unióhoz tartozás, szövetségi, baráti viszony az USÁ-val; korrekt, kiszámítható kapcsolatok a Oroszországgal és más államokkal. Az MSZP részvétele ebben a képmutató egyeztetési játékban csak arra jó, hogy legitimálja a kormány további külpolitikai akcióit, amelyekbe az ellenzék eddig sem szólhatott bele, és - amíg a kétharmad fennáll - a jövőben sem fog. Széll Bernadett, aki az LMP részéről vett részt a megbeszélésen, mintegy mentegetőzve kijelentette: a politikai ellentétek nem csökkentek, de végre értik Orbán céljait. Az MSZP-s Tóbiás Józseftől ennyire sem futotta. Pártja egyhelyben topogása lehangoló.