„Nem véletlenül csomagolnak ennyien"

A rendszerváltás óta küzdünk azért, hogy pozitív irányba változzon a melegekről alkotott kép az emberek fejében, hogy elfogadják őket. Ami most történik, borzasztó, pont ez ellen dolgoztunk - állítja a Friss Gondolat (FRIGO) Egyesület elnöke. Bolyán András, Magyarország egyik legrégebbi LMBT (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek) és egyéb, hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat támogató szervezetének vezetője úgy látja: ma, itthon - az erkölcs- és hittankönyvek korában - különösen nehéz elfogadtatni a társadalommal a másságot, amióta pedig 2010-ben Magyarországon egy unortodox rendszerváltás ment végbe, azóta a melegek kifejezetten félelemben élnek.

- Hogyan dolgozik ma egy magyar LMBT-szervezet?

- Szervezetünk 2000 óta működik, ez volt az egyik legelső olyan szervezet Magyarországon, amely projektalapon kezdett dolgozni egy állandósult célérdekében. Nem volt itthon korábban LMBT-sport, mi ezt nyugat-európai mintára létrehoztuk. Az életminőséget szerettük volna javítani és szeretnénk továbbra is. Ennek nem "buzinépszerűsítő" oka van: egyszerűen nem szeretjük, ha a konditeremben lesajnálnak bennünket. Sajnos, Magyarországon divat valakit kicikizni és minősíteni. Edzéseket szerveztünk, hetente kétszer. Én korábban tollas-labdáztam, így onnan is indult az egész, hogy elkezdtem oktatni. Aztán már nyári tábort is szerveztünk és egyre inkább hozta magát, hogy bejegyzett szervezet legyünk. Megerősödtünk és létrehoztuk az Atlaszt (Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Queer Sportegyesület).

- Hány önkéntessel dolgoznak?

- Szervezetünknek nincs is és soha nem is volt állandó alkalmazotti köre, egy-egy projektre keresünk önkénteseket. Az alapszervezet mindig 12 fős, mert ennyi kell a jogi alaphoz. Ez egy baráti kör, amelyből egy-egy ember kiemelkedik, elkezdi szervezni saját csapatát egy projekt kapcsán. A legutóbbin 10-en dolgoztak.

- A FRIGO rendezte 2012-ben az Eurogames-t, ami egy LMBT sportesemény. Ott hány önkéntesre volt szükség?

- Az Eurogames-t 320 emberrel kezdtük el szervezni, de az utolsó hétre 94-en maradtunk a hadjárat miatt, amit Tarlós Istvánnal az élen a városvezetés folyatott ellenünk. Mondanom sem kell, azoknak, akikkel az Eurogamesen dolgoztunk, a kétharmada már nem Magyarországon él.

- A keserű tapasztalatok alapján vállalnák újra a szervezést?

- Szeretnénk, ha újra itt rendezhetnénk meg a versenyt, de nem ezzel a kormánnyal. Nem mennénk fejjel a falnak, be kell látnunk, hogy ebben a közegben ez nem működik. Állandó hatósági ellenőrzésnek voltunk kitéve a verseny alatt és anyagilag tönkretették a rendezvényünket. A mai napig fizetjük a számlákat a saját fizetésünkből.

- Egyébként is ennyire nehéz ma a melegeknek Magyarországon?

- Az, s amíg kelet és nyugat között akkora szakadék van, hogy az egyik oldalon összevernek egy fiút, mert kimegy a Pride-ra, a másikon meg teljes a szabadság, addig a kettő között is nagyon nehéz működni. A kelet-európai civil vezetők kiraknak az asztalra mindent, keményen kommunikálnak és épp ezért a nyugatiakban, bár szeretnének segíteni az itt élő melegeknek, van egyfajta távolságtartás. Nem értik, nem tartják elég kifinomultnak, szalonképesnek. Amíg ezeket a gátakat nem tudjuk átszakítani, addig nem lehet előrejutni. Nekünk ebben vannak sikereink, szívesen segítünk is másoknak is.

- Marad a lelkesedésük a Jobbik szavazótáborának növekedése mellett is?

- Kétfajta ember van: olyan, aki ha ég a ház, lefagy, és aki elkezd oltani. Mi egy ilyen oltós csapat vagyunk. És itt nemcsak a Jobbikról van szó: amióta 2010-ben Magyarországon egy unortodox rendszerváltás ment végbe, azóta a melegek félelemben élnek. Ez korábban nem volt ennyire riasztó. Nem volt olyan, hogy egy kormánytisztviselő, egy miniszterelnöki megbízott - konkrétan Kerényi Imrére gondolok - éles kirohanásokat intézzen a melegek ellen és ezt megspékelje egy kommunikációs hadjárattal.

- Milyen volt 2010 előtt?

- A rendszerváltás óta küzdünk azért, hogy pozitív irányba változzon a melegekről alkotott kép az emberek fejében, hogy elfogadják őket. Ami most történik, borzasztó, pont ez ellen küzdöttünk. Amikor mi 2000-ben szervezeti szinten elkezdtünk dolgozni, azt gondoltuk, hogy néhány éven belül normalizálódik Magyarországon a melegekhez, az LMBT-társadalomhoz való hozzáállás. Az éreztük, hogy ez jól megy, 2010-ig folyamatos fejlődést tapasztaltunk. Na de most visszamentünk az időben 20 évet és fogalmunk sincs, mennyi idő kellene ahhoz, hogy újra tudjuk építeni azt, amit elértünk 2010-ig. Ma Magyarországon melegnek lenni a világ egyik legnehezebb dolga. Aki beleáll, az megkapja a mocskolódó kommenteket, feltörik a Facebookját, lefényképezik a lakását, megfenyegetik életveszélyesen - én ezen mind keresztülmentem. És nem hiszem, hogy a Rákosi-rendszer lenne a normális.

- Rendszeresen kapnak visszajelzéseket ilyen, s ehhez hasonló atrocitásokról?

- Tudni kell, hogy korábban Magyarországon volt az egyik legmagasabb az öngyilkos fiatal melegek száma, ami sokat mondó. Az évek alatt ez szépen csökkent, de most újra növekedni látszik - nem véletlenül. De mondok mást; ha én nap, mint nap, a fővárosban megélem az ellenünk áradó gyűlöletet, akkor mit mondjon az a vidéki, akinek az öccse megnézi az erkölcstan vagy hittankönyvet az iskolában és hazamegy, szól a bátyjának, hogy mától nem beszélgethetünk? Ez egy megtörtént példa: összeveszik két gyerek, mert azt tanították a kisebbnek az iskolában, hogy aki meleg, az bűnöző. Családokat tesznek tönkre azzal, hogy állami szintre emelték a melegek üldözését.

- Arra gondol, hogy az alaptörvény szerint a család kizárólag a nő-férfi alkotta kapcsolatából jöhet létre?

- Az, amit a "tákolmány" szintjén műveltek velünk, egy olyan mértékű sértés, amit egy egészséges társadalom nem engedhet meg magának. Fel lehet velünk mosni a padlót házasság és gyerekvállalás ügyben is. Velünk ezt lenyelették.

- Mi történne az LMBT-társadalommal, ha a Jobbik megelőzné a Fideszt?

- Sajnos én lennék az első, aki összecsomagolna. Persze felháborító, hogy el kell menekülnöm az országomból, de igen. Mert attól félek, hogy a végén gettóba fognak zárni. Reális esélynek látom, hogy Magyarországon ebbe az irányba mennek a dolgok. Így, ezzel a rémképpel nem lehet élni. Nem véletlenül csomagolnak ennyien, nem hiába költöznek el a melegek Magyarországról. De ha mindannyian elmegyünk, akkor ki fog itthon dolgozni? Én szeretem az országomat, magyar vagyok, de nekem ne mondja meg senki, hogyan kell élnem, azért mert meleg vagyok. Szeretném, ha az emberekben, a fiatalokban tudatosulna: lehet körülöttük bármilyen "más", nem ez számít. Az számít, hogy mindenki elmondhassa a véleményét és ne bélyegezzék meg, mert valamiben másképp gondolkodik.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!