– Lakóhelyem környékén – a főváros VII. kerülete – az utóbbi időben egyre több hajléktalan jelent meg, akik életvitelszerűen élik reményvesztett mindennapjaikat az utcán. Miután régóta gyűjtöm a különféle teákat, jelentős mennyiség halmozódott fel. Ekkor jött az ötlet, hogy a kapcsolat kialakításához köztem és a kint élő embertársaim között jó kezdet lenne egy forró tea – meséli az aktivista.
Az elnevezéssel kapcsolatban elmondta: az utóbbi időben felerősödtek a kirekesztő megnyilvánulások a szegények, a hajléktalanok, a bevándorlók, a romák tekintetében. Ez egy fajta politikai harci helyzetet teremtett. Ezzel szemben áll ez a kezdeményezés, ez a szelíd forradalom az emberség és a humánum nevében. Ebben a harcban a tea a ,,fegyver”.
Az egyszemélyes kezdeményezés hamarosan követőkre talált. A 20-25 önkéntesből álló csapat tagjaiból mindennap csatlakoznak egy páran, s Barbarával együtt róják az utcákat a melengető itallal. Felbukkannak a Blaha Lujza téren, a Király utcánál, Deák téren, Andrássy úton.
ötletgazda elmondta, a teán kívül szinte mindig akad egy kis harapnivaló – édesség, zsíros kenyér -, van, aki ruhát, gyógyszert hoz magával. - Az otthon nélkülieknek ugyanarra van szüksége, mint bárki másnak: ruhára, ételre, vagy akár egy jó könyvre, újságra, samponra, mindegy. Ehhez a jótéthez nem kell semmi extra, az is elég, ha egy pohárnyi forró teát ad át a velem tartó. - A tapasztalatok azt mutatják, hogy jellemzően a „kispénzű”emberek segítenek a legtöbbször, bár nekik sincs sok, de valamit mindig adnak. A lényeg, hogy embertől-emberig jusson el az adomány. Finanszíroznom pedig nem nehéz: amíg van teám, vizem és gázom, addig tea is lesz – mondja Barbara.
A mindennapos sétával az önkéntesek arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy az emberek vegyék észre: ez a jelenség létezik, hogy merjenek beszélgetni a másikkal, merjenek segíteni a másikon. Tény, hogy ehhez az adományozáshoz lelki erő mellett türelem is kell. Vannak olyan emberek, akiken nem lehet segíteni, mert nem akarják, hogy segítsenek neki, vagy elszoktak attól, hogy emberszámba veszik őket és ezért haragosak a segítőre.
- Sokan sajnos nem állnak meg, pedig minden kint élő embernek megvan a maga története. Rengetegen vannak, akik önhibájukon kívül jutottak ilyen helyzetbe. A fedél nélküliek között sokan vannak, akik a „miértekkel” és a bűntudattal küzdenek. Nem egy ember saját magát hibáztatja azért, hogy ide jutott, sőt felelősséget is éreznek amiatt, hogy mit rontottak el anno. Pedig a legtöbb esetben nem az ő hibájuk - teszi hozzá. - Volt, aki a lakásmaffia áldozata lett, volt, aki a betegsége miatt került utcára vagy azért, mert idős és nem tudja magát anyagilag fenntartani. A társadalomnak azt kellene megértenie, hogy nem lehet a szegényeket kilökni magukból. Segíteni kell őket, és azt kell megtanulni, hogy a szegénység nem büntethető.
A koldusmaffiával kapcsolatban Barbara elmondta: hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem létezik. De létezik. Nem egyszer láttam, hogy idős embert elvittek, s megmondták, hogy hol kolduljon. Volt, amikor egy idős bácsin ütésnyomok látszottak. A Deák téren előfordult, hogy egy jól öltözött fiatalember tolt arrébb, mondván, ne itt osszam az adományokat.
Az elmúlt 110 nap történetének dokumentumai – fotók, videó, napi beszámolók – megtalálhatóak a Facebookon, a Békét Erzsébetváros blogon.
