Politikai pókok

Manapság mindenből lehet politikai ügyet kreálni. Mindennapjaink levegőjében van ez a mérgező „gáz”, amit beszívunk és kilégzünk. Tegnap egyik barátom ezt egyszerűen „posztszocialista” reflexnek nevezte, utalva a kijevi hírre, hogy a volt ukrán elnök korábbi jobbkeze egyszerűen kiugrott a 17. emeleti lakása ablakából, mert elfogyott az „életereje” harcolni a hatalom vegzálásaival.

Nálunk is jó huszonöt éve ez folyik. A választók menesztik a kormányt, jön az új és számon kér. "Csontvázakat" keres, vizsgáló bizottságot állít, bedobja a rendőrséget, az ügyészséget, azok a vezető szíjat, aztán évek múlva majd - talán - kiderül, hogy az egész csak oktalan koncepciós eljárás volt. Hogy addig rámegy egy ember élete, becsülete? Nem érdekes, az ellenfélről van szó.

Ehhez nekünk még választások utáni kormányváltás sem kell. Gondoljunk csak a Buda-Cash brókercég minapi botrányára: a kormánypárt frakcióvezetője szemrebbenés nélkül kiállt a kamerák elé, és az öt éve leváltott kormányt okolta. Hogy a válságot kiváltó bankok még nem is léteztek akkor? A kardvívásban ezt elővágásnak mondják: odapiszkálunk egyet az ellenfél csuklójára, nehogy már eszébe jusson fejbe verni a mi Matolcsynkat, akinek nem az volna a dolga, hogy ingatlanokat vegyen, hanem, hogy leleplezze az ilyen svindlizőket.

Szomorúan látom, hogy nem akar megállni ez az „óriáskerék”. Egyszer fenn, egyszer lenn. Akik ma fenn vannak, előbb-utóbb lesznek lenn is, és majd magyarázkodniuk kell, majd jönnek értük is a rendőrök, az ügyészek, a bírák. És a politika pókjai szövögetik továbbra is a hálójukat...