Két spanyol között egy svájci

Az elmúlt hét legfontosabb versenyei már megmutatták, hogy igencsak izgalmas hetek, hónapok elé nézhetünk férfi teniszben. Cikkünkben most három olyan játékos helyzetét vizsgáljuk meg, akik az elmúlt hétvégén megnyerték azt a tornát, ahol elindultak, és vélhetően mindhármuk számára hatalmas lelki pluszt adhat ez a siker.

A svájci géniusz

Roger Federer pályafutása során hetedszer nyerte meg a dubai férfi tenisztorna egyes versenyének trófeáját, miután a fináléban két játszmában legyőzte a világelső Novak Djokovicot. A svájci – aki címvédő volt a viadalon, amelyet már hatszor megnyert korábban – az első játszmában négy ászt is ütött, a második szettben pedig harmadszor adogatott, amikor újabbat tett hozzá terméshez, ami pályafutása során már a 9000. volt – 1991 óta ő csupán a negyedik, aki ennyi védhetetlen adogatásig eljutott.

Ennél is nagyobb boldogság lehet számára, hogy a kiélezett csatában végül 85 perc alatt nyert. A svájci 2003, 2004, 2005, 2007, 2012 és 2014 után hetedszer nyert trófeát Dubaiban, miközben 2006-ban és 2011-ben döntős volt. A négyszeres dubai győztes Djokovic elleni sikerével Federer 47–5-re módosította a mérlegét a tornán, míg a világelső ellen 20-17-re vezet.

Úgy tűnik tehát, a korábbi világelső 33 évesen is képes nagyon magas szinten teniszezni, és túltette magát az Australian Openen, a harmadik fordulóban elszenvedett vereségen. Immár 84 tornagyőzelemnél jár, és a játékát elnézve bizony párat még az idén is hozzátehet mindehhez.

„Hihetetlen hét van mögöttem, abszolút jól megy a játék. Minden fontos pontra képes vagyok odafigyelni, és most meg is nyertem őket szinte kivétel nélkül. Az adogatásom is összeállt végre, bízom abban, hogy akár a világelsőségért is újból harcolhatok” – jelentette ki Federer, a héten pihen, hiszen nem vállalta a játékot a Davis Kupában. Elnézve a formáját, bizony a két közelgő amerikai mesterversenyek elsőszámú esélyesévé lépett elő.

A nagy visszatérő

A mai tenisz világában egy olyan játékost sem találunk tán a világranglista első ezer játékosa között, akinek annyiszor kellett újra meg újra visszaküzdenie magát a hosszabb kényszerpihenők után, mint Rafael Nadalnak. Lassan megfigyelhető, hogy 2-3 évente érkezik egy több hónapig tartó sérüléshullám, most éppen egy majd féléves kihagyást – volt abban még vakbélműtét is – próbál immár újfent a tőle elvárt színvonalra visszatalálni.

Az Australian Open előtt csak felvillanásai voltak, ám Melbourne-ben már elvergődött a negyeddöntőig, ott azonban a cseh Berdych lemosta a pályáról. Ekkor Nadal úgy döntött, elvonul a dél-amerikai salakos tornákra, hogy kedvenc borításán érezze meg újra a siker ízét. Ám ez sem ment egyszerűen, hiszen Rióban 12 év után veszített elődöntőt salakon, ám akkor kijelentette, nem kell türelmetlenkedni, lassan visszatér az igazi Rafa a pályára.

Nos, erre egy hetet kellett várni, miután Buenos Airesben már végigsöpört a mezőnyön, és a fináléba jutva barátját, a hazai színekben induló Juan Mónacot verte el egészen simán, miután a szakadó eső kis híján megakadályozta a győzelemben. Nadal így megszerezte 49. salakpályás tornagyőzelmét, ezzel pedig beállította az argentin Guillermo Vilas rekordját. Összesen 65-nél jár, amivel a legendás Björn Borgot és Pete Samprast megelőzve immáron egyedül áll az ötödik helyen az örökrangsorban.

És ami ennél is fontosabb, megszerezte idei első tornagyőzelmét, ami igencsak jót tehet az önbizalmának. Ráadásul csak emlékeztetőül: 2013-as nagy visszatérése kezdetén egy bizonyos Zeballos megverte őt a chilei salakpályás verseny döntőjében. Akkor sokan legyintettek a spanyolra, mondván, sosem lesz a régi. Nos, abban az évben megnyerte a Roland Garrost és a US Opent, szinte az összes mesterversenyt, ahol elindult, és visszavette a világelsőséget.

A matador

Az idei év kezdete a másik spanyol ásznak, David Ferrernek sem kezdődött fényesen. Még a Heineken Open küzdelmeitől is vissza kellett lépnie, majd amikor az ausztrál Grand Slam-tornán a japán Nisikori egészen simán elverte a negyedik fordulóban, sokan azt mondták, Nadal után Ferrer napja is leáldozóban van.

Nos, a nagy küzdő, aki februárig 22 tornán nem talált legyőzőre, egyszer csak megrázta magát. Előbb megnyerte a riói salakos tornát, majd a mexikói Acapulcóban kemény pályán sem talált legyőzőre. Az elődöntőben Ferrer az amerikai Harrison ellen elveszítette az első szettet, majd a világ legtermészetesebb módján két, nullára nyert játszmát követően finalista lett.

A döntőben aztán visszavágott Nisikorinak, és ugyanolyan könnyen verte a japánt, mint az őt Melbourne-ben. A 32 éves spanyol 24. tornaelsőségét szerezte, 2010, 2011 és 2012 után negyedszer végzett az élen Acapulcóban, 343 ezer dollárt kapott. Miután a spanyolok a hétvégi Davis Kupa fordulóban nem lesznek érdekeltek, így Ferrernek az okozhatja a legnagyobb gondot, hogy formába tartsa magát.

Ha képes lesz a Mexikóban látott szinten játszani, akkor az sem kizárt, hogy Indian Wells-ben és Miamiban is számolni kell vele. Hogy az azt követő salakos szezont már ne is említsük…