Abban mindenki egyetértett – Schilling Árpád, a Krétakör, Horváth Csaba, a Forte, Mundruczó Kornél, a Proton és Pintér Béla, a Pintér Béla Társulata vezetője – hogy főként a 2010-es kormányváltást követően a megtűrt kategóriába sodródtak a független színházak, már ami az állami támogatásukat illeti.
Drámai gesztusként nemrégiben a Krétakör kényszerűen elhagyta a bázisát, módosított a tevékenységén, a Bodó Viktor által vezetett Szputnyik pedig bejelentette, hogy március végétől megszűnik. Sok minden állhat a háttérben, a helyzet azonban már eléggé elmérgesedett és nehezen kezelhetővé vált. Amikor azt firtatták, hogy ki miben hibázott, elhangzott, a legfőbb probléma, hogy a helyzet tisztázására a felek régóta képtelenek dialógust folytatni.
A ma a tűz közelben lévők azért haragudtak meg korábban a függetlenekre, mert az Előadó-művészeti Törvény korábban garantált összeghez juttatta őket. Közben a társadalomkritikus szemléletű előadásokat sem vették jó néven a különböző állami hivatalokban és bizottságokban ülők. Mundruczó Kornél azt fejtegette, hogy ő nem kíván áldozat lenne ebben az ügyben, de politikai szereplővé sem szeretne válni abból adódóan, hogy őket valamelyik oldalra besorolják. Az mindenesetre tény, hogy a függetlenek működési feltételei itthon egyre inkább romlanak.
„El lehet ugyan húzni az országból” – amire Schilling Árpád is utalt és a mai kultúrpolitika ezt nem is veszi annyira rossznéven, mégsem ez a megoldás. Persze a helyzet rendezésétől még nagyon messze vagyunk, egyelőre a „halottakat számoljuk”. Pintér Béla mondta a beszélgetés végén, hogy ne csak kesergő szó hangozzon el: az igazi tehetséget nem lehet eltaposni. Csak az állami döntéshozók erre ne akkor jöjjenek rá, amikor már az egész független szcéna kivérzett.
