Péntek délután, helyi idő szerint 2 óra 46 perckor mozdult meg a föld. A rengés epicentruma a távol-keleti szigetország észak-keleti partvidékétől 72 kilométerre keletre, 32 kilométer mélységben a tenger alatt volt. A rengés mintegy hat percig tartott. A lakosságot telefonos előrejelző rendszer figyelmeztette a várható veszélyre, ez azonban csupán egy perccel előzte meg magát a rengést. A nagysebességű vonatok automatikusan leálltak, ahogy a nagy ipari létesítmények is. A szigorú építési előírások sora, a korai riasztás rengeteg életet mentett meg.
A 2011-es katasztrófa következményeit ugyanakkor súlyosbította, hogy a földmozgást kevesebb mint egy órával később pusztító szökőár követte: helyenként 39 méter magas hullámok érték el a partvidéket. A cunami egyes településeknél tíz kilométer mélyen is behatolt a szárazföldre, elsodorva mindent, ami az útjába került. Tengeri hajókat emelt fel házak tetejére, játékszerként tolt maga előtt autókat, kamionokat, letarolta Szendaj város repülőterét. Több mint 18 ezer ember veszítette életét, közülük közel 2600-at máig eltűntként tartanak számon. Négyszáz évente jegyeznek fel hasonló hatalmas csapást.
A nukleáris balesetet a japán fővárostól, Tokiótól alig 220 kilométerre, a tengerparton fekvő fukusimai atomerőműben voltaképp nem a földrengés, hanem a példátlan méretű szökőár okozta. A reaktorokat az esetleges cunamitól védő fal nem volt elég magas, azt legfeljebb 12 méteres szökőárra tervezték. A hullámok átcsaptak a védműveken. Az atomerőmű hat reaktora közül három működött, másik három viszont épp karbantartáson esett át.
A működő reaktorok ugyan automatikusan leálltak, de a felmelegedett nukleáris fűtőelemek hűtését folytatni kellett volna. Csakhogy elment az áram, és a cunami a tartalék generátorokat is tönkretette. A reaktormagok leolvadtak, s két reaktorépület tetejét is levitte a hidrogénrobbanás. Az 1986-os csernobili katasztrófa óta ez volt a világon a legveszélyesebb nukleáris baleset.
A három legsúlyosabban érintett japán prefektúrából kiköltöztetett lakosok 60 százaléka még mindig ideiglenes szálláson él, közülük sokan vannak, akik valószínűleg soha nem is térhetnek vissza egykori lakóhelyükre. Ez azért is nagy gond, mivel a térség a természeti csapást megelőzően is az elöregedés, elnéptelenedés problémájával küszködött. Fukusima tartományban 120 ezren, Mijagi és Ivate prefektúrában összesen 110 ezren várnak helyzetük rendezésére. Az Aszahi című lap kérdőíves felmérése szerint Ivate prefektúra kitelepített lakosainak 59 százaléka, Mijagi lakosainak 58 százaléka él még négy év után is átmeneti otthonban.
Legnehezebb a helyzet a sugárszennyezés miatt Fukusima prefekturában, az onnan távozni kényszerült lakosok 66 százaléka húzza meg magát máig konténerlakásokban. A javulást mutatja ugyanakkor, hogy 2012-ben még valamennyien átmeneti szálláson laktak, 2013-ban 87 százalékuk, tavaly 76 százalékuk élt még otthonától távol. A válaszadóknak csupán 26 százaléka térhetett vissza eredeti lakhelyére. Sok család mindenét elveszítette, a rászorulók alig három százaléka kapott a helyi kormányzat által épített lakást.
A japán kormány igyekszik felgyorsítani az újjáépítést. A 2016-os pénzügyi évi költségvetésben a rákövetkező öt éves időszakra – tehát 2021-ig – 6 ezer milliárd jent különítettek el az észak-keleti térség helyreállítására. Állami forrásokból már több mint 30 ezer milliárd jent költöttek az újjáépítésre. A korábbi összegeket részben adóemelésekből finanszírozták, de azt ígérik, a következő időszakban nem lesz újabb adóemelés, inkább más kiadások lefaragásából, illetve a helyi önkormányzatok növekvő bevételeiből teremtik elő a szükséges összegeket. Elsősorban a biztonsági intézkedések erősítésére költenek, s az állami lakásépítések növelésével igyekeznek segíteni azokon, akik otthon és megélhetés nélkül maradtak.
Míg a földrengés után megkezdődhetett az újjáépítés, a nukleáris katasztrófa következményeivel még sok évtizedig küszködik majd Japán. Évtizedekbe telhet, mire a megbénult fukusimai atomerőműből kinyerik a nukleáris fűtőanyagot. A reaktorokat ugyan sikerült a hidegleállás állapotába hozni, de az erőmű mellett hatalmas mennyiségű sugárszennyezett vizet tárolnak, s a tartályok némelyike szivárog. Legutóbb február végén jelentett incidenst a fukusimai erőművet üzemeltető TEPCO cég: kiderült, hogy a 2. számú reaktorból tavaly május óta literenként 1050 becquerel céziumot tartalmazó, sugárszennyezett esővíz szivárgott az óceánba.
Az erőművet körülvevő tilalmi zónán kívülre visszaköltözne a lakosság, csakhogy ahhoz a felszíni talaj cseréjére lenne szükség, a sugárszennyezett földréteg tárolása azonban további gondokat vet fel. Ucsibori Maszao, Fukusima prefektúra kormányzója néhány hete járult hozzá, hogy Futaba és Okuma települések mellett ideiglenes földfelszíni tárolóhelyet létesítsenek, s csak további évtizedek elteltével van remény arra, hogy a tartományból végleg eltávolítsák a sugárzó anyagokat. Folyamatosan mérik ugyanakkor a térségből származó termékek szennyezettségét.
A 2011-2014-es időszakból származó élelmiszerbiztonsági adatokat nemrégiben a bécsi műszaki egyetem egyik kutatócsoportja elemezte, s azt állapították meg, hogy míg a katasztrófa évében a fukusimai térségből számazó termények 3,3 százalékának sugárszennyezettsége haladta meg a határértéket (ezeket meg is semmisítették), addig a szám 2014-re 0,6 százalékra csökkent. Csak azoknál az idős lakosoknál mértek megemelkedett sugárszintet, akik nem voltak hajlandók elköltözni, s nem ellenőriztették a saját maguk által termelt zöldségféléket.
A 2011-es katasztrófa után a távol-keleti szigetország valamennyi atomerőművét leállították, s jelenleg is folyik a vita arról, lehetséges-e néhányat közülük újraindítani. A fukusimai balesetet megelőzően Japán a világ harmadik nukleáris energiatermelője volt, energiaszükségletének mintegy 30 százalékát az atomerőművek biztosították, mivel azonban mind a 48 reaktor áll (eredetileg 54 volt, a hat fukusimai blokkot is beszámítva), a kiesett mennyiséget pótló kőolaj-import miatt rekordméretű kereskedelmi deficit halmozódott fel.
Abe Sinzo miniszterelnök kormánya eltökélte, hogy legalább az atomerőművek egy részét újraindítják. A Kjusu szigetén fekvő Szendaj atomerőmű két reaktorblokkja lehet az első. Már tavaly novemberben megállapították, hogy azok megfelelnek a legszigorúbb biztonsági előírásoknak, így az ottani energiaszolgáltató cég, a KEPCO várhatóan megkapja az engedélyt a reaktorok beindítására. A tervek szerint júniusban kezdenék meg az üzemeltetést, ha a térség lakosságának hozzájárulását is sikerül megszerezni.
Tavaly az érintett Kagosima prefektúra 47 önkormányzata közül 38 rábólintott az újraindítás tervére. Igaz, friss felmérések szerint ugyanakkor a japán lakosság 60 százaléka ellenzi a visszatérést az atomenergiához. Tokióban rendszeresen tüntetnek, a fukusimai baleset negyedik évfordulóját megelőző hétvégén is többezres megmozduláson tiltakoztak a nukleáris erőművek újraindításának terve ellen.
Japánban továbbra is tartanak attól, hogy a szigetországot egy minden korábbinál nagyobb, úgynevezett „megaföldrengés” fenyegeti. Az NHK állami televízió adott hírt arról, hogy február közepén 13 szakember részvételével tanácskoztak a földrengésveszélyről. A szakértők ezúttal a szigetország északi részének veszélyeztetettségét mérték fel, s úgy vélték, az eddig vártnál nagyobb földmozgásra kell a kormányzatnak felkészülni.
A legutóbbi becsléskor, 2006-ban azt prognosztizálták, hogy az északi Hokkaidó sziget környékén 8,6-os erősségű rengés várható, s egy ilyen nagyságrendű természeti csapásban mintegy 2700 ember veszítheti életét. Ám Abe Kacujuki, a kockázatfelmérő kormánybizottság vezetője szerint a 2006-os becslések túl alacsonyak voltak, s a 2011-es tragédia tanulságait levonva át kell értékelni az előrejelzéseket.
A bizottság 2016-ra dolgozza ki friss ajánlásait. Szeizmológusok szerint legalább 70 százalék az esély arra, hogy egy éven belül akár 7-es erősségű földrengés rázhatja meg a fővárost, Tokiót, s 98 százalék az esélye annak, hogy a megjósolt, szupererősségű rengés a következő 30 évben bekövetkezik.
