Ágyrajárás a szenespincébe

Publikálás dátuma
2015.03.14. 09:20
FOTÓ: HULTON ARCHÍV
A 70 évvel ezelőtt történteket több néven is emlegetik. Egyik álláspont szerint csak a zsidóknak és a cigányoknak jelentett felszabadulást a szovjet katonák bejövetele. A többieknek megszállást hoztak az érdekszférájukat egyre jobban kiterjesztő oroszok, akik 1945 április 4-én fejezték be az „országjárást”. A személyes élmények felelevenítésével is igyekszem kis kortörténetet adni. A tisztánlátást az is segítené, ha minél többen elolvasnák Gyóni Géza papköltő az első világháború borzalmait idéző „Csak egy éjszakára” című versét.

Az utcai elsötétítés, fekete papírral beragasztott otthoni ablakok, műrostos ruhák és cipők, élelmiszer jegyrendszer, légiriadók, a felnőtt férfiakra leselkedő katonai SAS behívó (Siess Adolf Sürget) és még egyebek bőven voltak. És hogy másra is emlékezzek. „Csak egy nap a világ” énekelte Rácz Vali az akkori idők híres slágerét. Rendszeres műsorszám volt a rádióban a fronton harcolóknak sugárzott kívánság hangverseny. Gyakori volt a katonazene, zengett az induló: ”Horthy Miklós katonája vagyok…”

Nyemeci, nyemecki!

A Bródy Sándor utcában a Magyar Rádió közelében lévő épületben 1944 december végén „pincelakókká” váltunk. Nem csak a gyakori légi riadó zavart le a harmadik emeletről a mélybe, hanem a front, a szovjet katonák közeledte is. A téli tüzelőre, brikettre terített alkalmi fekhely volt az ágyunk, és petróleumlámpa világított. Ilyen ”otthoni” körülményeket teremtett, a nagy magyar ábránd jegyében vívott értelmetlen háború. Alig vártuk a befejezését. Mindenki tudta hogy 1941-ben nem az oroszok üzentek hadat nekünk, hanem fordítva történt. A szovjet katonák ellenségként érkeztek hozzánk Németország utolsó csatlósához.

„Nyemecki, nyemecki” - hangzott 1945 január derekán egyik este a kiáltás, német katonákat kerestek a berobbanó oroszok. Az órazabrálás után síri csend következett. A házak légópincéjéből átjáró vezetett az egyik épületből a másikba. Vagy ezen keresztül, vagy az utcáról érkeztek a kéretlen vendégek. Oroszul beszélő lakótársunk tolmácsolta a tudnivalókat. Többek között azt: egyelőre ne menjünk sehova.

Fel kellett készülni az ostromot követő életre, így különösen óvakodni kellett a világos zöld parolit viselő, malenkij robotra invitáló katonáktól. A szabadba először kimerészkedve a Szenkirályi utcában a Stühmer csokoládégyár előtt nagy sürgés-forgásra figyeltünk fel a bátyámmal. „Önkiszolgálók” hordták ki az épületből az élelmiszer hiány idején kincsnek számító cukrot.

Különös érettségi

A harcok befejeztével egyre jobban magához tért a város, egyre inkább hiányzott az iskola. Több mint fél év elteltével végre beléphettem a Reáltanoda utcai épületbe, amely magán viselte a harcok nyomait. Aztán elérkezett 1945 június 9. az érettségi napja, a diákélet fontos eseménye. Eredetileg délelőttre írták ki a vizsgát, de délutánra halasztották. A névsorban előttem lévő osztálytársam a feleléséről kiérve megsúgta, hogy Csokonait látta a nevem mellett a listán. Közel laktam, hazamentem, s a Remekírók sorozatból gazdagodtam.

Osztálytársam meglátása nem volt „alaptalan”. A költőről azt is megemlítettem, hogy az olasz pásztordalok mintájára írta verseit. A vizsgaelnök csodálkozott. Elmondta: magyar szakos tanár létére nem tudott erről, nem gondolta hogy ezen a vizsgán ő is tanulni fog. Elmosolyodott, s jelest adott. A Lilla dalok szerzője, családi költőnek számít, apám is Csokonaiból felelt, sajnos hetven évvel ezelőtt nagybátyámmal együtt a háború áldozata lett.

Felszabaduláskor „megszabadulva” a gimnáziumi nyolc évtől a Műszaki Egyetemen folytattam a tanulást, akkor elég volt a sikeres érettségi, nem kellett felvételit tenni a bejutáshoz. Ekkor Inkább az

eljutás jelentett gondot. Minden dunai hidat felrobbantottak. Hogyan jutottam Pestről Budára és vissza? Erre nem emlékszem.

Hidat s építettem

Az újjáépítéshez sok szorgos munkáskéz kellett. Tizenkilenc évesen én is beálltam a sorba, a fontos szerepet játszó déli összekötő vasúti híd újjáépítésébe. Nem volt veszélytelen feladat, roncsok meredeztek a Dunából. Szerencsére nem történt semmi baj, hozzászoktam a munkásélethez. „Reitter László egyetemi hallgató betanult munkásként 1946. július 31-tól november 16-ig dolgozott az építkezésen” tanúsítja az igazolás amelyet azóta őrzök, akárcsak a közlekedésügyi miniszter elismerő oklevelét. Kis ruhacsomagot is kaptam, a műrostos világban jól jött a gyapjú pulóver.

A korszak változásait jól mutatja iskolai indexem. Az első oldalon a Magyar Királyi József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem rektora köszönti a hallgatót. Bizonyítványomat 1945 szeptember 6-án írták alá. A következő esztendőben már elmaradt a királyi szó, hiszen államformát váltottunk. Megalakult a második magyar köztársaság Tildy Zoltán elnökletével.

Ennek előzménye az 1945. novemberében tartott első szabad országgyűlési választás, amelyet 81.31 százalékkal a baloldal nyert. Megszakította a Horthy korszak negyedszázados hegemóniáját. A sikerhez döntően hozzájárult a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt 57.03-as eredménye. A pengőt a forint váltotta fel, megszűnt a szuperinfláció. Jó bizonyíték erre indexem egyik „gazdasági adata”. Az 1000 pengős okmánybélyeget a következő, az 1946/47-es tanévben 1 forintos követte.

Az emberáldozat mellett nagy anyagi károsodást jelentett hazánk számára a háborús jóvátétel. Vesztes országként a Szovjetuniónak 200, Jugoszláviának 70, Csehszlovákiának 30 millió USA dollárt kellett fizetni 1945-től 1951-ig. Ez súlyos anyagi terhet jelentett az amúgy is nehéz helyzetben lévő gazdaságunknak hiszen az átlagos életszínvonal korábban sem volt magas.

Évfordulók özönében

Manapság a konyhai csapból is nemzeti színű, rezsi csökkentett víz folyik. Nem lehet elzárni. Eláraszt bennünket a sikerpropaganda, a közszolgálati médiumok híráradata. Emelkednek a bevételek, csökkennek a kiadások. Külföldi partnerekkel gyümölcsöző stratégiai szerződések köttetnek, rendszeresek a létesítmény avatások - sorukban a felcsúti sertéstelepé. Az országot a feje tetejére állító elképzelésekkel nem fukarkodik a kormány. Napról napra évfordulókat köszöntenek, elsősorban sikeres eseményekre emlékeznek.

Jó lenne ha vezetőink megnéznék a 70 évvel ezelőtti képeket, híradó részleteket A frontra induló feldíszített vonat ablakaiból vidáman integető katonákat, vagy szomorú kontrasztként az ostromlott város földre omlott házait, a törmelékhegyeket. Ezek a lakosság összefogásával gyorsan fogytak. Hozzájárultak ahhoz hogy a pincéből kijutva a vártnál hamarabb iskolapadba ülhettem, vizsgázhattam .

Szépként emlegetik a diákkort, az enyémre nem illik igazán rá ez a jelző. Hazánk viszont egy régi szállóige szerint dicséretet érdemel: „Magyarországon kívül nincs élet, s ha van is, nem az igazi.” Felvetődik a kérdés: mi lenne, ha egy külföldi állampolgár, aki otthon nem érzi jól magát, igazi életre vágyva hozzánk jön? Lehet hogy csalódna?

Kövér bánata: ellenzéki lett a HírTv és a Magyar Nemzet

Publikálás dátuma
2015.03.14. 09:03
Fotó:Népszava
„Fontos tanulság, hogy a sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti ” - döbbentette rá a magyarországi helyzetre az élet, illetve Simicska Lajos Kövér Lászlót - egyebek mellett ez derül ki az Origónak, a Magyar Hírlapban megjelent interjú alapján született írásából. „S ha ez így van - világosodott meg egyre élénkebben a házelnök - akkor a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként, ahonnan támogatást nem, ellenben támadást, indokolatlan bírálatot bármikor kaphatunk.”  Hozzátette, erre saját híveiket is fel kell készíteniük és új csatornákat kell találni, hogy üzeneteiket, érveiket eljuttassák választóikhoz.

Kövér László szerint Simicska Lajos a magyar közélet betegségének egyik tünete. A házelnök szerint Simicska tette azt bizonyítja, hogy a hajdani barát  "ott a haza, ahol a haszon" elvét vallja, vagyis addig támogat egy kormányt, amíg az a személyes gazdasági érdekeit nem sérti. Véleménye szerint ez a történet alapjaiban ingatta meg az ellenzék "oligarcházásának" hitelességét. "Megerősítést nyert, hogy ha az ország érdeke azt kívánja, a Fidesz-kormány mindig kész erős érdekcsoportokkal is szembemenni".

Kövér: az MSZP és a Jobbik együttműködik
Együttműködéssel vádolta meg az MSZP-t és a Jobbikot az Országgyűlés elnöke a Pesti Srácok című honlapnak adott nyilatkozatában. Kövér szerint országszerte számos bizonyítéka van annak, hogy nem csak a szavazóbázisban van átjárás az MSZP és a Jobbik között. 

A jobboldal médiából tájékozódó része is kárt szenvedett, hiszen egyelőre, még egy rövid ideig orientációs zavarban lesznek, mivel a megszokott orgánumaik más üzeneteket és magyarázatokat közvetítenek, mint eddig - panaszolta Kövér a Magyar Hírlapnak adott interjúban. Hozzátette, erre saját híveiket is fel kell készíteniük és új csatornákat kell találni, ( az "ellenzékivé vált" HírTv, illetve Magyar Nemzet helyett) , hogy üzeneteiket, érveiket eljuttassák választóikhoz.

A házelnök a brókerbotrányra vonatkozó kérdésre kifejtette: a magyar pénzügyi rendszer biztonsági hálója a kisembereket felfogja, a betétesek kártérítése jórészt teljes lesz. Az önkormányzatok esetében a kártalanítás már korántsem egyszerű, ami aláhúzza azt a 2010 óta élő törekvésüket, hogy a települések az államkincstárnál vezessék a számlájukat, és ne bankoknál gazdálkodjanak. "Ez a független igazságszolgáltatás illetékessége" - reagált arra a felvetésre, általános társadalmi kifogás, hogy az ügyek nagyságrendje dacára mégsem kattannak rögtön a bilincsek. (ahogy ezt pártelnöke, az ország miniszterelnöke, Orbán Viktor óhajtaná egy közrádiós beszédje szerint)  Kövér László hozzátette: "talán a posztkommunizmus következménye vagy a liberalizmus szabadosságának lecsapódása, hogy a bírák ritkán számolnak a közérdekkel az ítélethozatalok során".

forrás, illetve további részletek az interjúból: http://www.origo.hu/itthon/20150314-kover-a-magyar-nemzet-es-a-hir-tv-mar-ellenzeki.html

Szerző
Frissítve: 2015.03.14. 10:29

A magas polc

Az ember azt gondolná, a hivatal méltóságot, tartást ad. Minél magasabb a polc, annál egyenesebb derékkal lehet ülni rajta. Minél nagyobb sarzsit visel valaki, annál nagyobb bátorságot, öntudatot merít belőle. Nálunk ez is másképpen alakult. Nálunk az is, akinek az egekben kellene trónolnia, visszabukik a felhők alá, hogy megcsókolja azt a kezet, amelyik támasztékul szolgált a felkapaszkodásához.

Jól kifundált ez a rendszer! Cifra rangok mögé rejtett szolgalelkű kegyencek keresik uruk kedvét. Ez jellemzi hazánk főméltóságait is akik - bár tisztük szerint a végrehajtó hatalom ellensúlyát lennének hívatva betölteni - sietnek megnyugtatni mentorukat, a miniszterelnököt: eszük ágában sincs tenni a dolgukat. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem ártsanak a kormánynak. Schmitt Pál, az állam első embereként nem érzett rá arra, nem tartotta fontosnak, hogy a nemzet egységének kifejezéséhez hozzátartozik a tárgyilagos mérték- és távolságtartás a pártoktól, a végrehajtó hatalomtól, hogy az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés nem egyeztethető össze a motor szerepének elvállalásával a kormányzati törvényalkotásban. Mint ahogy az Alkotmánybíróság elnöki pozíciója is kizárja, hogy Lenkovics Barnabás kötelezettséget vállaljon a kormányzati munka "akadálymentesítésére". Ez a magatartás nem a jobboldali vagy a baloldali szemléletből ered, nem oldalfüggő. Ez a magatartás a hivatástudat hiányából vezethető le.

Az ország érdekében a miniszterelnöknek alkotmányos-gúzsba kötve kellene táncolnia, melynek egyik végét a köztársasági elnök, másik végét az Alkotmánybíróság elnöke tartja a kezében, szorosabbra húzva azt, valahányszor ki akar törni szorításából. Rég nincs már azonban alkotmányos jogrend hazánkban, s ebben nagy szerepe van a jelenlegi köztársasági elnöknek és elődjének. Kivette a részét e helyzet kialakulásában az Alkotmánybíróság is. Ma senki nem számolhat ép ésszel azzal, hogy megismerheti és megtarthatja a játékszabályokat. Senki nem számolhat ép ésszel azzal, hogy amennyiben megtartja a játékszabályokat, akkor tisztességes úton boldogulhat. Nincsenek játékszabályok, nincsenek tisztességes utak. Csak az boldogulhat, aki közel van a tűzhöz. Akinek nincs rokona, nincs ismerőse, nem utódja senkinek, aki ma számít, azt nem fogja szeretni ez a hatalom.

A fülkeforradalom nem más, mint a demokratikus jogállam lebontásának és helyette a Jó Állam [ezt a kifejezést használják és így leírva a különböző törvényekben] felépítésének a programja. Milyen is a Jó Állam? Korlátlanul felelőtlen, minden kontroll nélkül működik, amelyben személyre szabott, pillanatok alatt megszületett, tetszés szerint újra és újra írt, turmixként összekavart jogszabályzagyvalék adja a törvényesség látszatát. A Jó Állam fokozatosan terjeszkedik. Mindent elnyel, mindenbe beleszól.

Jól kifundált ez a rendszer! Egyetlen személyre épül. Egyetlen személy akarata ölt testet törvényi formában. Egyetlen személy akaratától függ, kiből lesz, kiből lehet valaki. Nem csoda hát, hogy senki nem számíthat segítségre, ha bajba jut. Nincs kihez, nincs hova fordulnia. De éppen ezért nem lehet jól kifundált ez a rendszer. Ez a rendszer csak addig működik, amíg ki nem nyílik azoknak a szeme, akik ma elhiszik, sorsuk az alávetettség. Akik ma elhiszik, az állam mindenható. Akik ma elhiszik, egyszer nekik is jut a tortából.

Ha kinyílnak a szemek, leborulnak a polcok. Minél magasabb a polc, annál nagyobbat lehet zuhanni róla.