Leváltották a miskolci direktort

Publikálás dátuma
2015.03.18 21:03
Kiss Csaba tavaly augusztusban egy olvasópróbán. FOTÓ: Éder Vera
Azonnal hatállyal felmentette szerdán Kiss Csabát, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját, a megyei jogú város közgyűlése. Példa nélküli, hogy rendkívüli közgyűlés évad közben, halaszthatatlan okok nélkül, színházigazgatót menesszen. Kiss Csaba szerint mind a nézettségi adatok, mind a teátrum gazdálkodása rendben van. Méltánytalannak tartja az eljárást, azt mondja, a társulat sem érti, hogy miért kellett ezt ilyen rondán csinálni.

- Ön szerint nincs rossz hangulat a színházban?

- Nincs. Bizonytalanság nyilván van, de melyik színházban váltják le a vezetőt azért, mert nem jó a hangulat? Százötven művészember dolgozik itt. Amiatt, hogy ebből tíz sértett színésznek a hangulata nem jó, nem szokás meneszteni az egyébként sikeres színház vezetőjét.

- Említette Györgyi Annát. Mindenütt kényes helyzet, ha a direktor felesége ugyanabban a színházban színésznő.

- Anna nem a direktor felesége, hanem egy fantasztikus színésznő. Egyébként kisebb szerepeket is játszott.

- Azért Arkagyina sem kis szerep a Sirályban, ráadásul ebbe az előadásba egy megbetegedés miatt, ön állt be Trigorinnak, ezt azért is sokan kifogásolták, mert állítólag rossz volt.

- Beugrás volt, mentettem a bemutatót. Három előadás után át is adtam Harsányi Attilának. De itt most ennél jelentősebb dologról beszélünk. Az a döbbenetes, hogy meg lehet tenni, amit velem csinálnak. Ez a városban nyilván közfelháborodást okoz majd, mert a színház nagyon népszerű intézmény. Igazából nem is az a kérdés, hogy én igazgató vagyok-e, vagy sem, hanem az, hogy a minőségnek van-e még védőereje? Én szándékosan nem is exponáltam magam semmilyen közéleti dologban, mert azt mondtam, hogy nekem a színház vezetése a lényeg. És ezt az elmúlt három évben modellértékűen végeztem.

- Kiáll ön mellett a társulat?

- Valószínűleg sokan ki fognak állni, mert mindenki érzi azt, hogy ez nincs rendben. A színészek felét már szerződtettem. Új színészek jönnek, Lajos András, Molnár Áron, Kálid Artúr, Zsigmond Emőke, Tímár Éva. Hogy egy társulatból elmennek néhányan, és jönnek helyettük mások, az természetes jelenség.

- A megkötött szerződések semmissé tehetők?

- Ezek akkor is élnek, ha én nem vagyok. A következő igazgató az én évadtervemet kapja meg, benne az én rendezésemmel, ami Cassavetes Premier című műve lesz. Méltánytalan az eljárás. Ha rendkívüli közgyűlésen állítják föl az embert, az olyan, mintha sikkasztott volna, vagy súlyosan törvénybe ütköző dolgot csinált volna. A színházban is teljes a döbbenet, hogy ezt miért kell ilyen rondán csinálni? De ez Miskolc történetében nem egyedi eset, hiszen Kovács Lászlót a Miskolci Szimfonikusok éléről ugyanilyen rapid módon állították fel. Harminc évig dolgozott a városért, és szabályosan elkergették. Az elmúlt három évben itt éltem Miskolcon, a családomat idehoztam, a gyerekeim itt járnak iskolába. Nekem az a fájdalmas, hogy nagyon komolyan megdolgoztam ezért a színházi színvonalért. Ezzel az eljárással azt a társulatot és azt a közönséget, melynek tagjai mögöttem állnak, is semmibe veszik.

Ellentétes vélemények
A város közgyűlése szerdán a következő közleményt adta ki. "A politika ne csináljon színházat, de ha a színházi szakma azt mondja, hogy a helyzet megérett a változtatásra, akkor változtatni kell. Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése zárt ülésen felmentette Kiss Csabát, a Miskolci Nemzeti Színház Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezetőjét. Kiss Csaba ügyvezetői munkakör betöltését célzó pályázatának alappillére volt a Művészeti Tanács létrehozása és az azzal való együttműködés.
Kiss Csaba 2012-ben nyertes pályázata szerint ez a grémium lett volna hivatott arra, hogy a "színház szellemiségét meghatározó döntéseket kidolgozza és azokat végrehajtsa." A Miskolci Nemzeti Színház művészeti életét meghatározó és irányító Művészeti Tanács mára megszűnt, hiszen tagjai lemondtak. A Színház irányítása, a 2012-ben nyertes pályázathoz képest, teljesen más alapokra helyeződött, ez a helyzet a fenntartó, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata számára vállalhatatlanná vált.
A színház művészeti, szakmai tevékenysége nem összehangolt, a társulat részéről az ügyvezető felé olyan súlyos bizalomvesztés következett be, ami a fenntartó önkormányzat azonnali beavatkozását igényelte. Az önkormányzat új pályázat kiírásáról is döntött. Annak lezárásáig, de legkésőbb 2016. március 31-ig Szabó Mátét, a Miskolci Nemzeti Színház feloszlott Művészeti Tanácsának tagját bízza meg az ügyvezetői teendők ellátásával.
A Magyar Színházi Társaságnak pedig tegnap ezt a véleményt tette közzé:"Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Miskolc megyei Jogú Város közgyűlése a mai napon felmenteni készül Kiss Csabát, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját. Nem tudjuk értelmezni azt a magyarázatot, hogy a polgármester a színház belső feszültségei miatt veszélyben érzi a következő évadot. Egy színházi évad kellős közepén, a szerződtetési eljárások, s a következő évad bérlethirdetésének lezárta előtt egy ilyen lépés megtétele egyértelműen szakmaiatlan, s veszélyezteti a színház anyagilag és művészileg biztonságos működését".

Egy tenor is elég

Publikálás dátuma
2019.04.20 13:05

Fotó: AFP/ ROBIN UTRECHT
Ha van olyan szép hangja és tud úgy énekelni, mint Joseph Calleja, ugyan miért volna szükség háromra. Mert egyedül jött, énekelt, és győzött, bár nem vitt mindent a máltai sztártenor Joseph Calleja. Dolce, szól egy olasz zenei utasítás, gyakran látható kottákban, Böhm László Zenei műszótára szerint ilyenkor lágyan, gyöngéden kell játszani, énekelni. Eléggé ilyen volt, ahogyan Calleja megjelent és énekelni kezdte a herceg első áriáját a Rigolettóból. Nagyon szépen, ugyanakkor megfelelő erővel, teljes terjedelmében testesen szólt hangja, mindazonáltal egyfajta édesség (az olasz kifejezés eredetei jelentése) is jellemzője volt, hiányzott belőle minden bántó élesség. A következő szám Macduff jelenete volt, szintén Verditől, a Macbethből. Drámaian, keményebb hangon jelenítette meg a figurát, hallhatóan tudatosan építette fel a két karakter és a helyzetek közötti különbséget. Nota bene, amikor a herceg megjelenik, a történések elkövetkezendő sötét fordulatairól még nem kell tudnunk, a tenor azt próbálhatta érzékeltetni, itt még akár kedves csirkefogónak is vélhetnénk. Zavaró azonban egy ilyen apró mozaikokból felépülő est, olyan, mintha az énekesek portfóliójukat mutogatnák egy impresszáriónak: én mindezekre képes vagyok. Tudjuk persze, nem egyszerű egy ilyen kaliberű művészt akár csak egy teljes opera előadására is szerződtetni, marad az ária- és dalválogatás, bevett szokás ez. Jöttek tehát a tragikus olasz operai hősök, Cavaradossi természetesen, és egy francia is Werther Massenet-tól. És továbbra is minden elég erővel, a magasban is testesen szólt. Azt mindenesetre megállapíthattuk, Calleja akárhogyan is viszonyul a nagy elődökhöz való hasonlítgatásokhoz – lásd vele készült riportunkat –, valóban nem az új Pavarotti, legalább is, ami hangszínét illeti, biztosan nem az: az övé jóval puhábbnak tűnik, a nagy előd éles tenorját mindig is zavarónak éreztem. A második részben dalok jöttek, de nem a legkönnyedebb fajtából, még Tosti, Donaudy is meglehetős színvonalat képviselt, érdekes volt a máltai Vella huszadik századibb hangvétele, kicsit nyersebb harmóniái üdítőleg hatottak, a szépségesen szép hangok özönében. A siker meglehetős volt, de nem átütően nagy, ez azért is lehetett, mert énekesünk kerülte a bravúroskodást, és az énekkelt művekkel sem ment egy bizonyos színvonal alá. Valószínűleg Calleja egy teljes operában, jellemek felépítése során képes megmutatni, mit tud igazán, ha úgy érzi, megértett rá, és egyszer elénekli Otellót – erről is beszélt nekünk –, az minden figyelmet megérdemlő teljesítmény lehet tőle.

Joseph Calleja áriakoncertje

Verdi, Puccini, Massenet, Mascagni, Leoncavallo áriák és zenekari operarészletek, Csajkovszkij, Tosti, Donaudy, Vella, Leoncavallo zenekarkíséretes dalai Joseph Calleja tenor Magyar Állami Operaház Zenekara, karmester Pier Giorgio Morandi Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. április 19.

Frissítve: 2019.04.20 14:07

Elmosott határok - orosz képzőművészet a Mikve Galériában

Publikálás dátuma
2019.04.20 12:30
Katrin Nenasheva: 300. A művész munkáiban saját testét használja
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az orosz és magyar képzőművészet határátlépései, mindannyiunkat érintő provokatív kérdésfelvetései állnak a Mikve Galéria kiállításának középpontjában.
Szokatlan, meghökkentő és elgondolkodtató munkákat egyaránt láthatunk a Mikve Galéria időszaki kiállításán. A Nyomotokban - Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben című kiállításon huszonkilenc művész, művészcsoport és művészeti szervezet mutatkozik be maradandó nyomokat hagyva a nézők emlékezetében. A Budapest Art Week keretében megnyílt tárlat egyúttal a Budapesti Tavaszi Fesztivál központi tematikájához is kapcsolódik, az orosz művészetet fókuszába állítva. Teszi ezt olyan könnyed módon, párhuzamot képezve a magyar alkotók munkáival, hogy a tárlatot szemlélve nem kizárólag egy budapesti, hanem egy minden pontján európai kiállítótérben találjuk magunkat. Világszerte ismert alkotók munkásságába is betekintést nyerhetünk, mint Andrei Monastyrsky, Anatoly Osmolovsky, vagy az ő műveik által is inspirált AES+F, a ChtoDelat, Oleg Kulik és a Blue Noses Group. Hozzájuk hasonlóan kiemelkedő magyar művészek alkotásai szerepelnek a tárlaton, mint Szűcs Attila, Szabó Dezső, vagy a nemrég elhunyt, páratlan életművet maga után hagyó Birkás Ákos, akiknek szemléletmódja szintén nagy hatást gyakorolt a következő generációkra. Galambos Áron, Tranker Kata, Kis Varsó, Mátyási Péter vagy Szabó Ádám alkotásai önmagukban is sajátos utakat és jelentéseket nyitnak meg a rendkívül izgalmas, labirintusszerű helyszínen.  
Míg időnként egyértelmű a kapcsolódás egyes alkotók között, máskor nekünk kell felfejtenünk az egyes művek között átívelő szálakat: Mátyási Péter miniatűr Rengetegétől az AES+F művészcsoport hősiességet tematizáló képeiig, a provokatív performanszairól elhíresült Blue Noses fotósorozatától Birkás Ákos Sérült képéig, vagy a Chto Delat (Mi a teendő?) művészcsoport politikai aktivizmust és művészetet összefogó projektjeitől az olyan hazai kezdeményezésekig, mint a Műtő vagy a Bartók-negyed. A provokáció, a társadalmi feszültségek és problémák megjelenítése, az állandó megkérdőjelezés, a dolgok sarkaiból való kifordítása szinte minden alkotásban jelen van, helyenként válaszlehetőségekkel, máskor a nézőnek szegezett kérdésekkel dolgozva. Egy-egy kép erejéig olyan egyéni és kollektív helyzetek villannak fel, amelyek nem ritkán a mindennapossá vált erőszakot, ambivalenciát és ellentmondásokat domborítják ki, elmosva valóság és művészet közti határokat. Egyes művek előtt állva könnyedén jöhetünk zavarba, esetleg érezhetjük magunkat egyre feszültebb, kényelmetlen helyzetben – ezek az érzetek azonban kivétel nélkül szükséges folyamatokat indíthatnak el bennünk. Olyan művészetkoncepció valósul meg a Mikve Galéria kiállításán, amely a kortárs alkotók munkái mentén nagyon aktuális létszemléletet tükröz. Nevezetesen azt, hogy valami nincs így rendben. Kérdés, hogy mit kezdünk ezzel.

Infó

Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben, látogatható április 23-ig a Mikve Galériában. A kiállítás a Budapest Art Week és a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseménysorozatának része. Kurátor: Vékony Délia 

Frissítve: 2019.04.20 12:30