Szép számmal akadtak jelentkezők a 33. Magyar Sajtófotó Pályázatra, hiszen 243 pályázó 2738 pályázatot , összesen 7164 fotót adott be, ezekből került 413 kiállításra. Nyilván nem véletlen, hogy az elesettségről, reménytelen helyzetbe kerülésről, és mégis valamennyire a reménykedésről szól mindkét nagydíjas sorozat. Balázs Attila munkájának az a címe, hogy A hajléktalan karácsonya. A 62 éves Antal Barnabás József látható rajta, aki másfél esztendeje él az utcán, Nyíregyházán. Karácsony éjjelén felvette a katolikus karitásztól kapott legjobb ruháját, hogy részt vegyen az éjféli misén. Az első képen emeletes ház udvarán látjuk, ül a felhalmozott holmijai, meg a hideg földtől valamennyire óvó kartonpapírok között, és éppen begombolja a fehér, ünneplőnek számító ingét. Aztán kilép a sötét kapualjból, a magányból, ha úgy tetszik, kilép a viszonylagos fénybe, az emberek közé. Látjuk nyakkendősen, kicsit félénken, de némiképp áhítatos arccal, háttérben a város nagy karácsonyfájával. És aztán megnézhetjük őt az istentiszteleten a többiek közt kíváncsian elvegyülve, ekkor olyannak érezheti magát, mint mindenki más, majd látjuk visszaballagni a hidegbe, a cókmókjai közé, aztán újra ül már, és éppen kigombolja ajándékba kapott ünnepi ingét, hogy újra visszakerüljön a didergető hajléktalan létbe. Torokszorítóan drámai.
Nem különben Béli Balázs Úton Európába című sorozata, ami a hajléktalan sorsra igencsak rímel, hiszen ebben az esetben is végtelen kiszolgáltatottságról van szó. A feliratokból megtudhatjuk, hogy 2013-hoz képest két és félszeresére nőtt az Európába érkező illegális bevándorlók száma, több mint negyedmillió menekült próbált meg az EU határain keresztül Nyugat-Európába eljutni. Magyarország számára a magyar-szerb határon át érkező migránsok okozzák a legnagyobb problémát. Tavaly közel 30 ezer, többnyire szír, afgán, koszovói albán menekült szökött át a déli határszakaszokon. Ásotthalom külterületein mezőőrök és polgárőrök segítik a rendőrség munkáját, kiérkezésükig feltartóztatják a migránsokat. Magyarországnak az EU tagságból fakadóan be kell fogadnia ezeket az embereket menekült státuszuk elbírálásáig, erre az időre szabad kijárású menekülttáborokban helyezik el őket, ahonnan legtöbben rövid időn belül tovább utaznak Nyugat-Európa felé. Letaglózó, ahogy például sötétben, földön ülve, kucorognak a menekültek, és állva föléjük hatalmasodik két rendőr alakja. Vagy, amikor csak egy földön fekvő férfi meztelen, kérges, barázdált talpa kerül a kamera fókuszába, olyan ez a talp, mint egy, megviselt, mélyen rovátkolt, elnyűtt arc.
Nehéz felsorolni a tárlaton látható kiszolgáltatottság stációit. Lidérces, ahogy három gyerekét egyedül nevelő anyát lakoltatnak ki, málló falú, udvari lakásából. Fiatalok élőláncot alkotva próbálják ezt meggátolni, de rendőrök egyenként elvonszolják őket. Nézem az éppen erős fiatalembert hurcoló két markos rendőrt, bámulom a merev arcukat, és próbálom elképzelni, mire gondolnak. Arra, hogy a parancs, az parancs? Egyetértenek azzal, amit csinálnak? Bármit végrehajtanának, amit előírnak nekik? És bármennyire is nem szép tőlem, asszociálok a portrésorozat I. díjas, Visszatérés a csillagos házakba című képeire. A fotós visszavitte a vészkorszakot átélt embereket azokba a csillagos házakba, amelyekbe egykor bezsúfolták őket, és ahonnan sokak hozzátartozóit vitték a halálba. A történetük is ott szerepel a képek alatt néhány mondatban. Van, aki még ugyanabban a házban lakik, van, aki éppen ott vett lakást, ahol kénytelen volt végignézni sokak Dunába lövését, és vannak, akik azóta nem tették be a lábukat az egykori csillagos házba, és most döbbenten állnak ott. És persze vannak lúdbőröztető ukrajnai háborús képek, tán legjobban az visel meg, amin a halott fia arcára teszi édesanyja a kezét, az anyából csak ezt a gyűrűs kezet látjuk, de ebben ott van minden szeretete és gyásza.
Szerencsére vannak humoros képek is. Oltári, ahogy fiatal takarítónő toppan be srácokkal teli férfivécébe és szeme elé kapja a kezét. Az pedig hihetetlenül groteszk, hogy a Várkert Bazár már nem is első átadásán két markos ember fog két felfelé meredő lábat. A lábak tulajdonosa eltűnik egy gödörben, ami túl szűk lett ahhoz, hogy beleguggolva, vagy lehajolva lehessen benne szerelni a vezetéket. Különös kép fotórovatunk vezetőjéé, Szalmás Péteré. Hosszú Katinkát ábrázolja, izmosan, temérdek éremmel megpakoltam, szigorú nézéssel. Készült egy hasonló beállítású kép valaha az első magyar olimpiai bajnokról, Hajós Alfrédról, ennek mintájára született ez a fotó.
A tárlaton, felvételekbe tömörítve, megjelenik az élet teljessége. Nevethetünk, megrökönyödhetünk, tragédiákat élhetünk át.
A fő képre kattintva galéria nyílik!
FOTÓ: Szalmás Péter
