Időutazás Dragomán Györggyel

A negyvenes írógeneráció egyik legismertebb tagja, Dragomán György a Máglya című legújabb könyvéről beszélgetett olvasóival a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A szerző elmondta, hogyan dolgozik, miért központi szervezőelem a diktatúra a műveiben, de új munkáiról is említést tett.

Dragomán György legújabb regénye, a Magvető Kiadó gondozásában tavaly ősszel megjelent Máglya egyre fokozódó népszerűsége alkalmából találkozott olvasóival a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében megrendezett esten. A József Attila-díjas író időutazásra repítette közönségét, erdélyi gyökereitől jutottunk el a páratlan sikerekben bővelkedő jelenhez. Eddig három regényt írt: az irodalmi életbe A pusztítás könyvével robbant be 2002-ben, második regénye, a 2005-ben megjelent A fehér király nemzetközi siker, a Máglya pedig a legutóbbi, szintén népszerű munkája. Mindhárom alkotás közös „nevezője” a múlttal való szembenézés kérdésköre. A szerző úgy fogalmazott, számára annyira meghatározóak voltak a gyermekkorában átélt események, hogy azokat valamilyen formában minden művébe igyekszik visszacsempészni.

Az író szájsebész-fogorvos édesapjával és magyar tanárként foglalkozó édesanyjával együtt tizenöt éves korában, 1988 őszén hagyta el a romániai Marosvásárhelyet, ahol gyermekéveit töltötte. Ez a traumatikus élmény elmondása szerint nem csupán a hivatalos úton lezajlott kivándorlást és az új környezethez történő alkalmazkodást jelentette, hanem a búcsúzás fájdalmát is magába foglalta. „Ragaszkodom a megszokott dolgokhoz: nem költözöm el, szeretek egy helyben lenni, ugyanaz a fotelem, évek óta nem cserélem le a laptopomat. Amikor kiderült, hogy el kell jönnünk a városból, ahol felnőttem, nagyon elkeseredtem.

Már akkor honvágyam volt, amikor még el sem jöttünk. Éppen emiatt kezdtem el figyelni a város szépségeit, megjegyeztem még a járdákat is. Két hosszú éven keresztül búcsúztam. Szerintem így váltam íróvá” – mondta Dragomán, aki egyúttal azt is elárulta, hogy édesapja is írt novellákat. Visszaemlékezett arra is, hogy első írói próbálkozását tizenhárom évesen vetette papírra. Korai novellája, amelyben a nép fellázad diktátorszerű vezetője ellen, az 1980-as évek Ceausescu-rezsimjének hatására született. A mű tetőpontján a nép egyszerűen fejbe lövi a zsarnokot. Dragomán értelmezése szerint az abszolutizmus egyik legaljasabb jellegzetessége az, hogy a hatalom mindenkit gyermekként kezel. A diktatúrák mindig hoznak számtalan olyan szabályt, amelynek nincs értelme, de azok betartását mégis rákényszerítik az emberekre.

Dragomán legújabb regénye, a Máglya, egy serdülő lány, Emma nézőpontjából mesél arról a szörnyűségről, amelyet a diktatúra jelent az abban élő személyeknek. A mű szépirodalmi bravúrja mellett témáját tekintve is rendkívüli, ugyanis a rendszerváltás környékén játszódó főtörténet mellett a lány és nagymamája kapcsolatán keresztül a második világháború és az 50’-es évek borzalmai is megelevenednek. „Egy fiatal lány szemszögéből mesélek el egy végtelenül érzelmes történetet, amelyet a lehető legnagyobb pontossággal írtam meg” – emlékezett vissza a szerző, aki akárcsak előző két könyvében, úgy a Máglyában is azt kutatja, hogyan lehet az egyén szabad a diktatúrában. A könyv cselekménye önmagában hordozza a fajsúlyos kérdést: létezik-e hatékony módszer a múlt traumáinak feldolgozására? A sodrú erejű regényben a főszereplő, Emma karakán nagymamája hatása alá kerül, az öregasszony hétköznapi „praktikái” mágikus motívumokként jelennek meg számára.

Dragomán György a misztikus elemeket és a nagymama karakterét saját nagyanyjára vezeti vissza, akivel remek kapcsolatot ápolt. A Máglya megjelenése óta a könyves sikerlisták élén áll, az olvasók szeretete mellett a szakma is felfigyelt rá, számos fórumon választották a 2014-es év tíz legjobb irodalmi alkotásainak egyikévé. Jelenleg éppen a könyv fordítási munkálatai zajlanak, a közeljövőben angolul, németül, franciául, olaszul, portugálul, románul, hollandul és macedón nyelven fog megjelenni. „Amikor írok, odáig nem tudok eljutni gondolatban, hogy ezt valaki el fogja olvasni. Másfél évvel ezelőtt még sötétségben dolgoztam a könyvön, ehhez képest a mostani helyzet kész eufória. Egy író mindig csak azt látja munka közben, hogy ott van előtte a könyv vége, amit kergetnie kell. Néha túl sokáig tart ez a folyamat, de a maximális erővel történő dolgozás meghozza eredményét” – fogalmazott a 41 éves szerző, akinek magával szemben alapkövetelmény a mondatok tökéletessége, megfelelő helyre illesztése.

A nyilvános beszélgetést követően a Népszava kérdésére elmondta, hamarosan az Alibi című lapban jelenik meg legújabb elbeszélése, amely egy ötéves kisfiúról szól külső nézőpontból. Megosztotta velünk azt is, hogy következő könyve egy novelláskötet lesz, amelyet sokféle hang jellemez. Dragomán György örömmel számolt be arról is, hogy jelenleg egy olyan regényen dolgozik, amely „laza trilógiává” duzzasztja A fehér király és a Máglya című köteteit. Habár tematikusan nem függnek össze a könyvek, az erdélyi helyszín és a történelem összekapcsolja őket. A világsikert hozó, harmincötnél is több nyelvre lefordított A fehér királyból készülő brit filmadaptációról is kérdeztük Dragomán Györgyöt, aki bizakodva mesélt a tervezett nagyjátékfilmes értelmezésről: „A dolgok pillanatnyi állása szerint minden sínen van. Az alkotók úgy tervezik, hogy május végén érkeznek Magyarországra, hogy júniusban itt kezdhessék a film forgatásának jelentős részét. Valamilyen szinten magam is benne leszek a filmben, egy epizódszerep erejéig feltűnök a vásznon.”