Minden nap történelem

Máltán körülbelül félmillióan élnek, és körülbelül ugyanennyi turistát látnak vendégül. Ehhez képest az üzletek korán zárnak, és a nagy meleg miatt nyáron sziesztát is tartanak. Amikor már a huszadik templomot nézzük meg, szinte összefolynak előttünk a freskók.

A szigeten négyszáz templom található, a helyiek szerint minden napra jut egy templom. Bizonyos napokra kettő. A szigetre Rodoszról költöztek lovagok, mert onnan a törökök miatt el kellett menekülniük. Nem csoda, hogy a keresztény hit védelmezői egyre-másra építtették a szentélyeket. A főváros, La Valetta is az 1557 és 1568 között uralkodó lovagrend nagymesterétől, Jean Parisot de la Valette-től kapta a nevét.

Ebben a városban a lovagkori épületek és a templomok mellett az idő viszontagságait a keskeny, romantikus utcácskák is túlélték. Érdekességük a számtalan lapos lépcső, melyeket azért faragtak laposra, hogy lovagpáncélzatban se okozzon túl nagy nehézséget rajtuk a közlekedés.

1530 és 1798 között volt a máltai lovagrend birtoka a szigetcsoport, a lovagok később is itt maradtak, de a kormányzást a franciák, majd az angolok vették át. 1979-ben hagyta el az utolsó brit katona Máltát, ettől kezdve a köztársaság teljesen önálló. A lovagrend hatására a lakosok 98 százaléka katolikus, és sűrűn látogatják a templomokat. A közhiedelemmel ellentétben az emberek többsége nem tisztán angolul, hanem máltaiul beszél, ami az arab és az angol keveréke. A szigeten baloldali közlekedés van, és a hatalmas hajójavító dokkok is a brit uralom örökségét jelzik, ezek korábban hadikikötők voltak.

Máltán körülbelül félmillióan élnek, és körülbelül ugyanennyi turista érkezik ide. Ehhez képest az üzletek korán zárnak, és a nagy meleg miatt nyáron sziesztát is tartanak. Ha viszont nyitva vannak, a közép-európai turista ijedten látja a horribilis árakat. Leginkább pulóvereket, kabátkákat és emléktárgyakat érdemes vásárolni. Persze Máltára inkább azok látogassanak, akik imádják a múzeumokat, patinás épületeket, a gyönyörű szobrokat.

A kulturális élvezetek után érdemes elsétálni valamelyik kisebb kikötőbe. Errefelé a hajókra sokan szemet festenek, hiedelmük szerint így soha nem tévednek majd el a tengeren. A helyi halászok amúgy is sok legendát ismernek, egy öreg bárkán csónakázva ismerhetjük meg Málta igazi arcát. A legendák közül talán a legromantikusabb a lovagváró. Aki szerelemre vágyik, annak egy máltai kavicsot kell beszereznie, ugyanis ha azt 15 napon át a párnája alatt tartja, megjelenik az a bizonyos lovag, fehér lovon. Vagy fehér Mercedesszel, a modern változatban.

Aki tengerparti bulihangulatot vár, végeláthatatlan homokos strandokra számít, igencsak csalódni fog. A Földközi-tenger közepén fekvő miniállamot három lakott sziget, Málta, Gozo és Comino, valamint két lakatlan sziklaszirt alkotja. A part a legtöbb helyen sziklás, a szállodák is inkább a központi sziget belsejében találhatóak. Egyedül a St.Pauli bay nevű kis öblöcskében lehet igazán jól strandolni, itt viszont nyaranta tömegnyomor van. A hullámok ostromolta szirtek és nyári forróságban is enyhet adó, illatos ligetek azonban busásan kárpótolják az utazót.

Talán az angol idők öröksége, hogy Máltán nincs tolakodás és lökdösődés. Meg a felsőbb iskolás diákok egyenruhája és a piros színű telefonfülkék is Angliára emlékeztetnek. Sok a nyelviskola, Magyarországról is utaznak ide angolul tanulni. A stressz és a konkurenciaharc kevésbé jellemző a Máltán élőkre.

Ahogy haladunk a repülőtérről a városba, rögtön meglátjuk az apró ablakos, nyitott ajtajú, az angolok által ottfelejtett buszokat. Kérésre bárhol ki lehet szállni, csak meg kell húzni a fejünk feletti madzagot, a sofőrnél szól a csengő. A buszok kiváló állapotán kívül szentképek, vallásos feliratok és házi oltárok serege is biztosíték arra, nehogy valami baj érje a sofőrt és az utasokat. Nemcsak a buszsofőrök, a hajósok is vallásosak. Az iránytűjükből született a máltai kereszt, amely egyben a Máltai Szeretetszolgálatnak is a jele lett.