Közelkép - Szavak és tehetségek

Már nemcsak az irodalomtörténészek állíthatják, hogy Arany János a legnagyobb szókincsű magyar költő, hanem egy számítógép adatai is bizonyítják ezt.

Eszerint 59 697 egyedi szót írt le Arany, ebből mintegy 16 000 a szótő. (A bizonytalanságok a szótövek esetében a definíciók bizonytalanságából eredhetnek.) Ezután Vörösmarty következik 43 938 egyedi szóval, amiből kb. 12 000 az egyedi szótő. A sorrendben Petőfi következik 32 855-tel (ebből 9600 a szótő). Ady a negyedik 30 243-mal (szótő kicsivel több, mint Petőfié: 10 400). Babits jön 27 116-tal (szótő 11 000), végül József Attila 19 635 egyedi szóval, 8200 egyedi szótővel.

Ez persze nem költészetük valamilyen értékrendje, hiszen a használt szavak mennyisége nyomán semmiféle sorrend nem állítható fel. Ennek alapján nem lehet rangsorolni őket. Egyfajta érdekesség azonban mutatkozik. Az első négy falusi iskolában kezdte tanulmányait és rövid ideig ugyan József Attila is élt falun, nevelőszülőknél. Babits viszont versbe is formázta Szekszárd nevét. A falu hatása a gyermekkorra nyilvánvaló, mert jellegzetes szóhasználata nem múlhat el nyomtalanul. Márpedig az adott költők korában a többi vidéktől eltérő szóhasználat is jellemezhette a falvakat.

Mára a rádió, televízió egységesítette a szóhasználatot, sokak szerint el is szürkítette, de ez csak félig igaz. Legalább ennyire gazdagította is. Lehet arra gyanakodni, hogy a felsorolt költők jó iskolákba jártak, de ez nem magyarázat semmire. Az osztálytársaik többségéről semmit sem hallottunk. Ilyenkor a tehetséggel szokták magyarázni az eredményt. Ám a gének szerepén kívül kiderítetlen, hogy milyen arányú a környezeti hatások szerepe. Maradjunk hát annyiban, hogy örvendezzünk: legjobb költőink nemcsak őrizték, hanem máig ható következményekkel gazdagították a magyar nyelvet.