Feszültség és csalódottság Ukrajnában

A német-francia nyomásra létrejött minszki fegyverszüneti megállapodás él ugyan, de a felszín alatt forrnak az indulatok. A frontvonalon viszonylagos a nyugalom, Ukrajna más részein pedig egyre nagyobb a lakossági elégedetlenség a romló életkörülmények és az elhatalmasodó korrupció miatt. Keleten és nyugaton egyaránt csalódottság érzékelhető.

Egyéves a kelet-ukrajnai konfliktus. Április 7-én kiáltották ki a Donyecki Népköztársaságot, amire válaszul megindult a "terrorellenes hadművelet". A fegyveres szembenállás szomorú mérlege több mint hatezer halott, számos sebesült, közel kétmillió menekült, egy részük Ukrajnában, másik részük Oroszországban keresett menedéket.

Ukrajna gazdasága gyakorlatilag összeomlott, a hivatalos államcsődöt az ország csak a nyugati segítségnek köszönhetően kerülte eddig el, de az ott lóg változatlanul a kijevi vezetés feje fölött. A háború sújtotta, lebombázott, szétlőtt infrastruktúrájú keleti országrészben humanitárius katasztrófahelyzet alakult ki, amit a végletekig súlyosbított, hogy a kijevi kormány felfüggesztette a szociális ellátások, beleértve a nyugdíjak kifizetését is.

Február végén Kijevben a Nemzeti Bank épülete mellett táboroztak le a tüntetők, pénzügyi Majdanról beszélve, az egekbe szökő infláció miatt tiltakozva. A hatóságok közbelépésére volt szükség az erőszakba torkoló demonstráció felszámolásához. Elemzők egyre gyakrabban állítják, ha nem sikerül a gazdasági problémákat orvosolni, a lakosság életkörülményeit javítani, komolyan fenyeget egy újabb Majdan veszélye, az, hogy a lakossági elégedetlenség elsöpri az új, nyugatbarát hatalmat is.

A helyzetet súlyosbítja a korrupció is. Nemrég, március 25-én a kormány élőben közvetített kijevi ülésén tartóztatták le az ukrán állami katasztrófavédelmi szolgálat vezetőjét és helyettesét, akiket azzal gyanúsítanak, hogy állami beszerzések közben közpénzeket sikkasztottak el.

A médiában már korábban is több írás jelent meg a háborúval összefüggő korrupció virágzásáról és arról, hogy egyre többen érzik úgy, a 2014-es rendszerváltás tulajdonképpen csak garnitúracserét hozott, nem pedig tényleges változást. Ez a hangulat segíti az ukrán szélsőjobboldali radikálisokat is, akik fennhangon hirdetik, hogy nem teljesültek a Majdan követelései, Ukrajnát továbbra is az oligarchák tartják kézben.

Ezt látszott igazolni a Donyeck megyével szomszédos Dnyepropetrovszk kormányzójának, Ihor Kolomojszkijnak az esete is. A nagyhatalmú oligarchát, Ukrajna egyik leggazdagabb emberét már Petro Porosenko államfő nevezte ki kormányzónak, az üzletember anyagilag is támogatta a kelet-ukrajnai fegyveres harcokat, finanszírozta az ukrán önkéntes alakulatokat. Kolomojszkij azonban a régi jól bevált séma alapján reagált: amikor menesztették az UkrTransNafta vállalat igazgatóját, aki az ő embere volt, álarcos fegyvereseket küldött a cég kijevi székházába és nyíltan szembeszegült a kormányzattal, amely neki nem tetszően módosította a vállalati törvényt.

Mindezt már nem tudja a háborús-hazafias propaganda sem feledtetni a nyugati országrészben sem, ahol a kötelező katonai besorozások amúgy is nagyon elapasztották a hazafias lelkesedést. A keleti, szeparatista területeken sem jobb a hangulat. Április 7-én, a senki által el nem ismert Donyecki Népköztársaság kikiáltásának egy éves évfordulóján is, az AFP hírügynökség beszámolója szerint csak „szerényen” ünnepeltek.

A donyecki színházban összegyűltek előtt Denisz Pusilin, a „népköztársaság” parlamentjének alelnöke beszélt, mert az elnöknek nevezett Alekszandr Zaharcsenko első számú donyecki vezető még mindig nem épült fel háborús sérüléséből. Pusilin ez alkalommal is elszólta magát, kijelentve, hogy „Oroszország segítsége nélkül nem sikerült volna”. (A minszki béketárgyaláson is Pusilin vett részt, ő írta alá az tűzszüneti egyezményt Donyeck nevében. Hogy ténylegesen mi van Zaharcsenkóval, nem tudni.)

A szeparatista régióban, Donyeck és Luhanszk megyében is halmozódik az elégedetlenség a szörnyű életkörülmények és a kilátástalanság miatt. A lakosság belefáradt a „szabadságharcba”, s ezt a fáradtságot és bizonytalanság-érzetet már alig-alig lehet gyógyítani propagandával. A szakadár vezetők azonban egyelőre más gyógyírt nem találnak. Kedden, április 7-én azzal fenyegetőztek, hogy felfüggesztik az egyeztetéseket a kijevi kormányzattal, ha nem alakulnak meg mielőbb a minszki egyezmény életbeültetését célzó munkacsoportok.

Négy ilyen munkacsoport létrehozását követelik – gazdasági és újjáépítési, menekültügyi és humanitárius együttműködési, alkotmányreform és választási, illetve biztonsági. Vélhetően nem üres fenyegetésről van szó, ugyanis ezt megelőzően felfüggesztették a minszki egyezményben előírt fogolycserét is, és állítják, mindaddig nem folytatják, amíg létre nem jön az azt felügyelő kormányzati munkacsoport, mert pillanatnyilag az ukrán önkéntes alakulatok hatáskörébe tartozik ukrán részről a fogolycsere kérdése. Két főtárgyalójuk, Denisz Pusilin és Vlagyiszlav Dejnego azzal vádolja Kijevet, hogy szándékosan halogatja a politikai reformot, amelyet a minszki egyezmény irányoz elő és nem törekszik a Donyec-medence gazdasági problémáinak enyhítésére.

Az alkotmányreformot, amelyet a szakadár területek képviselőinek bevonásával kellene végrehajtani, a minszki megállapodás írja elő, a szakadár területek különleges státusának biztosítása érdekében. Ám ezt nagyon különbözően értelmezik Kijevben és keleten. A szakadárok föderalizáció irányába lépnének, Kijev viszont erről hallani sem akar. Petro Porosenko államfő és Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök egyaránt leszögezték: az alkotmányreform sem föderalizációt, sem az orosz nyelv hivatalos státusának elismerését nem fogja tartalmazni.

Porosenko azt is jelezte, nem fognak egyeztetni a jelenlegi szakadár vezetőkkel, mert illegitimnek tartják őket, majd az ősszel, az ukrán jogrend szerint megtartott helyi választásokon megválasztottakkal tárgyalnak. Kijev elképzelése szerint a jelenlegi vezetők nem indulhatnak a választáson.

Amennyiben ettől nem áll el az ukrán vezetés, a patthelyzet állandósulása borítékolható. És még ez a jobbik eset a törékeny tűzszünet közepette. A terrorellenes hadművelet katonai szóvivője kedden jelezte: a szakadárok egyre gyakrabban vetnek be olyan nagy kaliberű tüzérségi fegyvereket, amelyeket a minszki megállapodás értelmében már ki kellett volna vonniuk az ütközőzónából. Ezenkívül a frontvonal egészén folyamatosak a provokációk a minszki megállapodás hatálya alá nem eső, kis kaliberű fegyverekkel elkövetett támadások az ukrán fegyveres erők ellen, figyelmeztetett Liszenko.

Tanácsadó lett a szélsőséges politikus

Nem kis meglepetést okozott, hogy április elején az ukrán vezérkari főnök tanácsadójának nevezték ki Dmitrij Jarost, a Majdan békés mozgalmát erőszakba torkoló szélsőjobboldali Jobb Szektor vezetőjét. Jaros, aki ellen orosz kérésre nemzetközi elfogatóparancsot adott ki az Interpol, jelenleg parlamenti képviselő, maga is önkéntesként harcolt. Kijev számára komoly gondokat okoztak a félkatonai szervezetek, amelyekbe számos szélsőséges fogott fegyvert és követtek el visszaéléseket, orosz hírforrások szerint háborús bűnöket.

Egyes zászlóaljakat, köztük a hírhedtté vált Ajdart, sikerült integrálni, másokat nem. Jaros most megígérte, hogy szabadcsapatai alávetik magukat a hivatalos hadvezetésnek. A szélsőjobboldali politikus ellenzi a minszki megállapodást, és mindeddig „fenntartotta magának a jogot az aktív harci cselekmények folytatására”. A kormányzattal való kiegyezés ellenére tovább hangsúlyozza a „harmadik Majdan” lehetőségét.

Egy hétfői interjúban azt állította, ha megismétlődik a Majdan, az sokkal véresebb lesz, mint a korábbiak. "Az embereknél annyi fegyver van, hogy már senki se fog ölbe tett kézzel ülni a sátrakban, és egy-két hónapig várni, énekelni és világító mobiltelefont lengetni. És ezt nagyon nem szeretnénk" – fogalmazott a radikális pártvezér, aki nyíltan hirdeti, hogy Porosenkot árulónak tartja a minszki fegyverszünet aláírásáért.