A Videoton nagy menetelése: Zseljeznicsar

Elsöprő hajrával kiharcolt győzelem - Videoton—Zseljeznyicsar 3—1 (2-1) Pontosan 30 évvel ezelőtt ünnepeltük a Videoton újabb diadalát a döntőbe vezető úton. Népszava anno

Borús égbolt, és 30 000 néző fogadta a sóstói stadionban a Videoton és a Zseljeznyicsar csapatait.

A román Ioan sípjelére, már villanyfény mellett, vérbeli kupahangulatban a vendégcsapat indította útjára a labdát.

Videoton: Disztl P. — Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth — Burcsa, Wittmann, Vadász — Palkovics, Szabó, Gyenti.

Zseljeznyiesar: Skrba — Komsics, Csapljics, Saban- hadzsovics, Csilics — Skoro, Bazsdarevics, Baljics — Bahtics, Mihajlovics, Szamardzsija.

5. p.: a jugoszláv kaputól 35 méterre jobb oldali szabadrúgás, Végh magasan íveli a labdát a 11-es pontra, ahol a bevetődő Burcsa fejéről a hálóba vágódik az első magyar gól. (1—0 a Videoton javára.)

19. p.: csodálatos gól — két húzásból: Wittmann a jugoszláv térfél közepén tartja a labdát, amíg hátulról Disztl L. beindul, majd mértani pontossággal a „légüres” térbe ível, ahol a befutó söprögető leveszi a labdát, aztán biztos lábbal vágja a második magyar gólt a hálóba (2—0).

23. p.: jugoszláv szabadrúgás, a labda elszáll a védők feje felett, Skoro átveszi és két csel után a hálóba talál (2-1).

(A jugoszláv csapat rendkívül erőteljes, nyílt támadójátékkal lepte meg a hazai együttest, amely nem tudta magához ragadni a játék irányítását. A vendégek sokat szabálytalankodtak, s igyekeztek megakadályozni a Videoton folyamatos támadójátékát. A hazai gárda csak nehezen nyugodott meg, de a hajrában már magabiztosan játszott.)

53. p.: a levegőben ollózni készülő Szabót elrántják a 16-oson belül, csak a bíró nem látja!

55. p.: Wittmann távolról tüzel, s bár a kapus könnyedén hárít, érik az újabb Vidi-gól.

(A magyar csapat egyre jobban beszorította ellenfelét, végre lendületet szerzett, de igazi gólhelyzetet nem tudott kialakítani. Az elszánt és egyre többet szabálytalankodó vendégek foggal-körömmel védekeztek az jegyre nagyobb nyomás alatt.)

63. p.: Gyentit Borsányi váltja fel, s ezzel kicsit változik a hazaiak hadrendje is.

67. p.: ismét jól működik a fehérvári les-retesz, ráadásul még Mihajlovics kap sárgát időhúzás miatt. Vaszil pillanatok alatt bejön Palkovics helyére, a jugoszlávok viszont a földön fetrengve húzzák az időt.

(A két csere segített, legalábbis logikusnak tűnt: Vadász és Burcsa előre ment, és ettől változatosabb, erőteljesebb lett a támadójátékunk. A bíró azonban továbbra is megengedte a sorozatos szabálytalanságokat, a két sárga lap nem sokat változtatott a játék egyre küzdelmesebb képén.)

82. p.: Burcsa lövésszerű beadásába Szabó a szó mindkét értelmében fejjel nyúl hozzá: a legjobb megoldást választva csúsztatja a labdát Vadász elé, aki kapásból „kitömi” a bal alsó sarkot (3—1)

(Hallatlanul küzdelmes és izgalmas játékban, mindent elsöprő hajrával a Videoton végül is olyan előnyt szerzett, ami megengedi, hogy — az előző mérkőzések ismeretében! — bizakodással tekintsünk a visszavágó elé. De, ha meggondoljuk, hogy a Zseljeznyiesar milyen keményen játszott és támadott Fehérváron, elképzelhetjük, mire képes hazai környezetben, Szarajevóban. A fehérvári csapat egy valamit jobban is csinálhatott volna: az első perctől kezdve kellett volna olyan lendülettel támadnia, mint szünet után, és főleg az utolsó félórában! ...)

Jók: Disztl L., Csuhay,

Végh, Burcsa, Szabó, Vadász, illetve Csapljics, Csilics, Bah tics, Skoro és Bazsdarevics.

A játékvezető lehetett volna szigorúbb ...

A másik elődöntő-mérkőzésen az Internazionale 2—0 (1—0)-ra verte Milánóban a Real Madridot.

Népszava 1985. április 11.