Hazánkban a 16 csapatos, első osztályúnak nevezett labdarúgó bajnokság fenntartása sportszakmai megközelítésből és gazdasági szempontból egyaránt fölösleges. Minden futballt kedvelő ember tudja, hogy Magyarországon a nemzeti bajnokság első vonalában maximum 12-14 csapat működtetése lenne indokolt. Az ötvenes és hatvanas évek dicsőséges korszakában többnyire e két érték volt az irányadó. 1966-ban – amikor az angliai világbajnokságon a brazilokat is megverő magyar válogatott a legjobb nyolc között szerepelt, az egyaránt extraklasszis Albert, Farkas, Bene és Mészöly pedig csúcsformában volt, tehát a nagy sikerek idején – tizennégy klubcsapat játszott a honi első osztályban. További adalékként: 1966. augusztus 12. napján az FTC-Vasas rangadót 72 000 néző tekintette meg. Nem véletlenül.
A hírhedt pénzügyi botrány következtében elnök, tulajdonos és támogató nélkül maradt Győri ETO FC huszonötös keretében tizenegy játékos „nevenincs” külföldi. Napjainkban a Rába partján sincs minőségi labdarúgás, csupán unalmas labdatologatás. A nézők sem ragaszkodnak túlságosan a csapathoz, hiszen az április 6-i Győr - Kecskemét mérkőzésen 1000 szurkoló látogatott ki a stadionba. Jelzem, hogy a vendég Kecskemét kezdőcsapatában hét – nemzetközi szinten szintén nem jegyzett – külföldi fiatalember szaladgált a labdával és a labda körül. Ugyanebben a fordulóban a másik – jelenleg a kieső zónában tanyázó - zűrös „pénzügyes” csapat, a Lombard Pápa 420 néző előtt kapott három gólt a Hungária körúton. Ki tudja, hányadszor merül fel a kérdés: kiről és kinek szól ez a lélektelen és érdektelen „hungarofocizás”, amit hivatalos emberek hazánkban "első osztályú bajnokságnak", professzionális labdarúgásnak neveznek.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert nagy meglepetéssel olvastam azt a 84/2015. (IV. 2.) számú Kormányrendeletet, amely a GYŐRI ETO FC Labdarúgó és Sportszolgáltató Kft. „csődeljárás alatt” és az ETO PARK Kft. „csődeljárás alatt” gazdasági társaságokat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 65. §-a alapján stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősített.
Jó lenne tudni, hogy a Kormány milyen indokkal kvalifikálta stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek a győri focicsapatot működtető korlátolt felelősségű társaságot és az ETO Park épületegyüttesét üzemeltető gazdasági társaságot. A hatályos csődtörvény alapján stratégiailag kiemelt jelentőségűnek minősíthető az a gazdálkodó szervezet, amelynek működése többek között nemzetbiztonsági, honvédelmi, rendvédelmi, energiabiztonsági, energiaellátási, iparbiztonsági, katasztrófavédelmi, vagy a lakosság alapvető közszolgáltatásokkal való ellátása szempontjából országos jelentőségűnek, vagy a lakosság távhőszolgáltatással vagy más közműszolgáltatással való ellátása szempontjából kiemelt vállalkozásnak tekinthető. Azok a cégek is ebbe a kategóriába kerülhetnek, amelyek nemzetgazdasági szempontból jelentős projekteket valósítanak meg, vagy amelyek a törvény által meghatározott országos közfeladatot látnak el.
Ilyen szempontok a harmatgyenge focicsapatot működtető kft. és a helyi kereskedelmi, szállodai-
és sportlétesítményt üzemeltető cég esetében szóba sem kerülhetnek, nemzetgazdasági szintű érdekről és értékről a legnagyobb jóindulattal sem beszélhetünk, a vagyonzárlathoz pedig nem volt szükség egyedi kormánydöntésre. Érthetetlen a „stratégiailag kiemelt jelentőségű” minősítés, annak ellenére az, hogy mindannyian tudjuk: a végrehajtó hatalom első embere, a kormányrendelet aláírója szenvedélyes focirajongó. De ez nem lehet magyarázat arra, hogy a kabinet indoklás nélkül különleges jogállást biztosítson a főszponzor nélkül maradt sportvállalkozásnak. A pénzügyi botrány kirobbanását követően az AUDI Hungária Motor Kft. a klubbal kötött együttműködési megállapodást azonnali hatállyal felmondta. „Hab a tortán”, hogy 2015. április 10-én (jegyzetem írásakor) az ETO hivatalos honlapján a játékosok még mindig Quaestor feliratú és AUDI karikákkal ékesített mezekben feszítettek.
Uraim, tényleg nem történt semmi? Ezek után már azt is el tudom képzelni, hogy hamarosan a pápai „aranylábúakat” foglalkoztató céget is gyámság alá vonja a Kormány, és mint nemzeti értéket megmenti a Lombard Pápa labdarúgó csapatát! Elszámoltatni kellene a focicsapatokat üzemeltető gazdasági társaságokat és nem elvtelenül menteni, védeni és pátyolgatni.
A szigorú felügyelet és átvilágítás azonnali haszonnal járna: egyrészt erkölcsi és gazdasági értelemben tiszta viszonyokat hozhatna a magyar labdarúgásba, másrészt – az irracionális pazarlás és átláthatatlan finanszírozási gyakorlatok megszüntetésével - szinte automatikusan és gyorsan 12-14 csapatosra szűkülne a honi élvonal. Az arculati szerződések keretében javadalmazott hazai és külföldi, hétről-hétre csak alibiző focisták kiszorulnának a csapatok kereteiből, és a megüresedett helyüket - jogtiszta alkalmazotti státuszban - tehetséges, ambiciózus és a labdarúgást hivatásnak tekintő fiatalok vehetnék át. A jól szabályozott és következetesen ellenőrzött gazdálkodás az igazi talentumok gondozásával és pályára léptetésével párosítva talán kiemelheti a magyarországi klubfutballt a mély gödörből. Haladéktalanul véget kell vetni a nagy pénz, kis foci hazai gyakorlatának, ellenkező esetben tovább zuhan a színvonal.
Szenvedélyes sportbarátként sem feledkezhetek meg a legfontosabbról: a becsapott kisbefektetők szomorú sorsáról. A kirobbant pénzügyi botránysorozat ártatlan áldozatairól, akiket természetesen teljesen hidegen hagy, hogy mi lesz a győri és a pápai fociklub sorsa. Igazuk is van. Sok tízezren vannak, jóval többen, mint a rendszeresen meccsre járó szurkolók és játékosok együttvéve. A meglopott embereket kell gyorsan kártalanítani és védett pozícióba helyezni, nem a labdarúgóklubokat üzemeltető gazdasági társaságokat és focistáikat. Ők rossz esetben alsóbb osztályban folytatják az ellenszenves labda- és pénztologatást. A kisemmizett veszteseknek viszont pillanatnyilag egyetlen lehetőségük van, nevezetesen az, hogy a fölöslegesen kiglancolt, üres stadionokban zavartalanul kiabálhatják: becsaptak, kiraboltak, cserbenhagytak!
