Ságvárizmus 2.0

Többször szóltunk róla e hasábokon: a magyar állam, annak tanügyi hivatala, éppúgy, mint fölügyelő minisztere, meg Rétvári államtitkár, és más – ebben az ügyben önmagát megtalálni vélő, kívánó népi lélek kirohant Ságvári ellen. Elsősorban a hasonnevű igen sikeres középiskola elleni ideológiai támadásban kívántak kiteljesedni. Lett ebből politikai-történészi haddelhadd, MTA-stul, judeobolsevistástul. De tény: Ságvárinak mennie kell a szegedi bejáratról, és a köztudatból. Ahogyan más egyházi iskolabölcsek József Attila, és Ady Endre nevét is lekalapálták mostanában a tanintézeteik homlokáról – mert megtehetik. (Nix ugribugri – szólhatnánk Orbánnal -, akinek e mondásába foglalt emlékezetes bordélyházi lapostetű nem moldovai műveltségének, hanem az 1001-edik éjszaka beszédírói hülyeségnek állít emléket.) Szegeden a polgári magyar központi ugribugri utálja ki Ságvárit.

Node ismerjük-e Érpatakról az Orosz Zoltán Mihály nevű közismerten futóbolond habitusú polgármestert? Akiről saját faluja lelkésze mondta: „az a véleményem, hogy aki ilyen szélsőséges, azt ilyen felelős pozícióba megfelelő orvosi vizsgálatok után lehetne engedni”.

Nos, e soknevű kommunista-, liberális-, és homofaló jelmezmaneken – aki szokása szerint e cikk minden szavát darabonként jelenti majd fel – a mai napig megtűri falujában utcaként Ságvárit, sőt, Mező Imrét is.

Csak itt és most: Rétvári, és Orosz közül ki az undorítóbb szélsőséges tehát?