A bizonytalan Orbán

Akiknek volt szerencséjük hétfőn találkozni Orbán Viktorral, azt mondják, egy rendkívül elbizonytalanodott politikussal találták magukat szemben. Persze ezt a frazeológiát, már tudniillik a „bizonytalan Orbán” összetételt egy kicsit még kóstolgatnunk kell, a két szó egyelőre sehogy se áll össze eggyé, azaz valódi frazeológiává, de hinnünk kell azoknak, akiknek ez volt a hétfői Orbán-benyomásuk. Végül is, hiába a 2014-es három választási siker, október óta gyors pofonokat kapott a Fidesz; egykor Orbán Ludas Matyizott, most őt kenték el háromszor egymás után.

Elképesztő egyébként, hogy nemzetközi szinten mennyire pontosan látják a magyar helyzetet és ezen belül a Fidesz elnökét. Tudják róla, hogy ügyes demagóg, tudják róla, hogy az államot Fidesz-állammá változtatta, de azt is tartják róla, hogy rosszul viseli a kritikát. De nem a külföldről, netán Brüsszelből érkezőt; az megkeményíti őt, magára öltheti népmesei jelmezét, a magyarság megvédelmezőjének álarcát. Ezért is oly óvatos vele Brüsszel, mert miközben a demokratikus országok vezetőinek többsége – beleértve az Európai Néppárthoz tartozókat is – enyhén fogalmazva is gyanakvással figyeli a magyarországi történéseket, nem tud, vagy nem akar az orbánizmus ellen lépni. Pedig ők is orbánizmusnak látják, tudják az állam, annak intézményei és a közmédia teljes elfoglalását, még sem tudnak ellene tenni. Talán mert, mint a doppingellenes harcot vívók, mindig egy lépéssel le vannak maradva a szert használókkal szemben. A megelőzést, mondják, külföldről lehetetlen elvégezni, csak mi magunk vagyunk képesek megálljt parancsolni.

Kérdés, hogy a harmadik, sorozatban elszenvedett Orbán-vereség valóban elbizonytalanította-e a Fidesz elnökét, avagy csak keresi a kommunikációs megoldást eddigi politikája folytatásához. Másként fogalmazva: hajlandó-e elfogadni, hogy Magyarországot vissza kell vezetni a demokratikus útra, miáltal kitörhet a nemzetközi elszigeteltségből, illetve közönyből, avagy fokozza az eddigi antidemokratikus tempót, még inkább visszaszorítja a vélemény-szabadságot, ami viszont előbb-utóbb a teljes széteséshez, a totális megsemmisüléshez vezet.

Ha nekem kellene szavaznom, azt mondanám: Orbán innen már nem fordul vissza, képtelen önmaga korrekciójára.

De hol van még az orbánizmus teljes megsemmisülése?