Az államfő tulajdonképpen azt a rendeletet helyezte hatályon kívül, amellyel még 2010 szeptemberében megtiltotta, hogy a rakétákat Oroszországon keresztül, vagy orosz hajókon és repülőgépeken leszállítsák Iránnak. Ez összhangban volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának korábbi döntésével, amely az iráni atomprogramra büntetőintézkedésekkel válaszolt.
Az „Expert Online” orosz hírportál szerint, Moszkva nemcsak javítani igyekszik iráni kapcsolatain, de meg is akarja büntetni az Egyesült Államokat. Oroszország 2007-ben kötötte meg Iránnal azt a szerződést, amely 800 millió dollárért szállította volna le a rakétarendszert 40 indító állással. Az üzlet elmaradása miatt Irán nemzetközi bírósághoz fordult, 4 milliárd dolláros kártérítést követelve.
Az Sz-300-as körüli hercehurca megrontotta az orosz-iráni viszonyt. Teherán végig azt állította, hogy a rakétaszállításnak jogi akadálya soha nem volt, az embargóval Moszkva kizárólag az amerikai érdekeknek vetette alá magát, ezzel pedig súlyosan megsértette az irániak önérzetét Moszkva vesztesége nemcsak a politikai, hanem a kereskedelmi kapcsolatok romlásában is lemérhető volt. Sok jót nem várhat ezután sem, hiszen a szankciók esetleges feloldása után az eddiginél jobban megnyílhat a nyugati cégek előtt az iráni piac. Az oroszok főleg a fegyverkereskedelemben bízhatnak. Ezért siettek a mostani döntéssel.
Teheránban hajlanak arra, hogy elfeledjék, orosz üzleti partnerük nem tartotta meg a szavát, s teszik ezt abban a reményben, hogy a nemzetközi helyzet, az orosz-amerikai viszály most a kezükre játszik.Teheránban azt is érzékelik, az orosz vezetés megelégelte, hogy ellenszolgáltatás nélkül, az amerikai szankcióktól sújtva, továbbra is figyelemmel legyen a washingtoni elvárásokra. Moszkva saját érdekei szerint cselekszik. Most, hogy az amerikaiak teljes mellszélességgel Kijev oldalán állnak, többé nem tartja érdemesnek, hogy a régi játékszabályokhoz tartsa magát. Ennek az orosz média is hangot ad.
Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy újabb politikai frontot nyitnának a nyugattal szemben. A Kreml máris igyekszik tompítani lépése negatív amerikai hatását. Hivatalos moszkvai álláspont szerint a mostani döntéshez nem volt szükség az ENSZ jóváhagyására, hiszen a világszervezet nem tiltotta meg légvédelmi rendszerek szállítását Iránnak. Mint Szergej Lavrov külügyminiszter megállapította, a tilalmat annak idején az orosz vezetés önszántából hozta, hogy ezzel is a megegyezés felé terelje Iránt. Ez a megegyezés elvileg megszületett, embargóra ezért többé semmi szükség.
Lavrov nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta, hogy az Iránnal folytatott tárgyalások még nem fejeződtek be. Bár a keret-megállapodás április 2-án megszületett, június végéig kellene megállapodni a részletkérdésekben. Ezek a részletkérdések nagyon is jelentősek. Ellentétesek ugyanis a vélemények az Iránnal szembeni büntetőintézkedések feloldásának ütemében, Teherán a szankciók azonnali megszüntetését követeli, míg a többiek feltételeket fogalmaznak meg. Éppen ezért ebben a szakaszban Putyin döntése Irán pozícióit erősíti a tárgyalásokon.
Az orosz döntésnek Washingtonban nem örülnek, sőt nemtetszésüknek adnak hangot. Úgy vélik, nem konstruktív egy ilyen döntés akkor, amikor Irán destabilizációs szerepet játszik az egész régióban. Ezzel Moszkva megtörte az Iránnal szembeni egységes frontot, másrészt megfosztotta a nyomás egyik eszközétől a nyugati tárgyalópartnereket. Azt azonban elismerik, hogy a Kreml semmilyen törvényt nem sértett meg, nem ment szembe a Biztonsági Tanács határozatával.
Az amerikai külügyminisztérium is annak adott hangot, hogy az orosz rakétaszállítás és az iráni nukleáris program két különböző dolog. Izraelben ennél keményebben fogalmaznak, mivel az iráni nukleáris fenyegetéssel szembeni nemzetközi fellépés gyengítését látják Putyin döntésében. Mint ahogy azt látják az Iránnal folytatott tárgyalások sikerében is.
Ezt a sikert sokan, sokféleképpen értelmezik. Van, aki úgy látja, mint például Angela Merkel, hogy a világ minden eddiginél közelebb jutott ahhoz, hogy megakadályozza Teherán atomfegyverhez jutását, mások ellenkezőleg, a nukleáris hatalmi szerep megszerzéséhez vezető lépésként értékelik. Ami viszont aligha vitatható, hogy az iráni vezetés most támaszt talált Moszkvában. Orosz elemzők nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy válaszul a putyini döntésre, Tel Aviv nehézfegyvereket és korszerű fegyverzetet szállítson Ukrajnának. Elvileg ezt a Biztonsági Tanács nem tiltja, Izrael azonban azt tenné kockára, hogy elveszti Oroszország támogatását a térség súlyos problémáinak rendezésében.
Irán abban reménykedik, hogy az orosz rakétákat még az idén megkaphatja, s ezzel lehetőséghez jut, hogy egy esetleges amerikai vagy izraeli rakétatámadást kivédjen. Az Sz-300-as védelmi rendszer ugyanis hatásos mind az F-16-osokkal, mind a szárnyas rakétákkal szemben. A „The New York Times” amerikai napilap elemzőjének is az a véleménye, hogy az eddiginél nehezebbé válik egy iráni nukleáris objektumok elleni amerikai vagy izraeli légi csapás.
Mi lehet a folytatás? A „The Wall Street Journal” attól tart, hogy az Sz-300-sok szállítása csak a kezdet. De, hogy mi következik ezután, az a nemzetközi helyzet és nem utolsó sorban az Ukrajna körül kialakult állapotok alakulásától is függ. Az viszont már most érzékelhető, hogy felélénkült Irán kereskedelmi kapcsolata Oroszországgal, méghozzá úgy, hogy sérthetik az Irán elleni amerikai szankciókat.
