„Szerinted van, aki nem keverék-magyar?”

Kissé kaotikus körülmények között szervezték a Nem félünk a Farkastól című, Farkas Flórián miniszterelnöki biztos lemondására és az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) feloszlatására szervezett demonstrációt szombat délutánra a Kossuth térre. Így aztán a megjelentek száma maximum 30-ra volt becsülhető.

Első felszólalóként Hadházy Ákosnak jutott a feladat, hogy a jelenlévők csekély számára magyarázatot keressen. Az LMP-s politikus szerint a roma emberek politikailag annyira kiszolgáltatottak, hogy természetes, ha félnek megjelenni egy ilyen eseményen a Parlament épülete előtt. Indokát hellyel-közzel alátámasztja az a petíció, amelyet a Nem félünk a Farkastól szervezői készítettek és elmondásuk szerint „huszonegynéhány-ezer” ember írta alá. A főszervező Bangó Attila aktivista elmondta, hogy – mivel személyesen nem áll módukban - postán továbbítják a felhívást Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszternek, Balog Zoltánnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) vezetőjének és magának Farkas Flóriánnak is.

A petíció szerint Farkasnak, aki jelenleg a Lungo Drom elnöke és miniszterelnöki biztos is, azonnali hatállyal le kellene mondania ezen kinevezéseiről, illetve az ORÖ megszüntetését és egy új, kisebbségi ügyekért felelős testület felállítását is forszírozzák a demonstráció szervezői. Lapunk beszámolt róla, hogy egyre több gyanús pénzköltésre, hiányos vagy egyáltalán nem létező elszámolásokra derült fény az utóbbi időszakban az önkormányzat és annak korábbi vezetője, Farkas Flórián körül. A teljesség igénye nélkül: a Híd a munka világába felzárkóztatási program részben uniós pénzének eltapsolása, feleslegesnek tűnő drága autóbérlések és ingatlanvásárlások, Farkas 290 milliós elnöki kerete, és 83 millió forint kampánypénz „eltünése”.

„Szerinted van, aki nem keverék-magyar?” – slammelte Molnár Péter, aki ezzel a verssel állt ki a megkülönböztetés ellen, egyúttal pedig felhívta a figyelmet saját slam poetry csapatának az Emmi-vel egy éve folyó adatigénylési pereskedésére, amely az iskolai szegregációval kapcsolatos és kérte az emberek segítségét ahhoz, hogy minél többekhez juthasson el a perek híre, és így a szegregáció problémája is.

Molnár mellett Hadházy Ákos is az oktatásban kereste a választ a kirekesztő bánásmódra: a politikus szerint egy megoldás létezhet ennek a „gyűlöletnek” a felszámolására, éspedig az oktatás. „Minden lehetséges pénzt az oktatásra kell fordítani, hogy azok a roma emberek, akik 20 év múlva lediplomáznak, valódi változást hozhassak és megoldhassák a kirekesztés problémáját. Hadházy szerint hiába „döngeti a mellét néhány magát politikusnak mondó ember” azzal, hogy ki meri mondani, hogy létezik „cigánybűnözés”, mikor valójában – ahogy az ORÖ Híd a munka világába projekt korrupciógyanús pénzköltéseiből is látszik – nem a roma emberek azok, akik elcsalták a program a kisebbséghez tartozók felzárkóztatására szánt forrásait, hanem a vezetők.

Hasonló véleményen volt Mendrei Sándorné „Évi néni”, aki hangsúlyozta: „Farkas azt hiszi szabad a rablás, de Farkas csak egy báb, akit a kormány tagjai dróton rángatnak”. Évi néni szerint ráadásul a roma embereket csupán bűnbaknak használják, és csak azt akarják, hogy „egymást nyúzzák”, miközben a politikusok gazdagodnak. „Takarodjanak a közéletből és adják vissza, amit elvettek. Feleljenek hát érdem szerint!” – zárta Évi néni nagy sikert arató beszédét.

„A politikusok azt teszik, amit mi mondunk nekik. És a demokrácia nem arról szól, hogy négyévente adunk csak hangot a véleményünknek” – hívta fel a figyelmet a tüntetések fontosságára Komon Ákos. A civil aktivista szerint a társadalom teljesen széthullott, és csupán néhány ember tehetne ez ellen, azonban ők mind olyanokká váltak, mint Farkas Flórián, aki inkább csal, mintsem valóban képviselje a romák érdekeit. „Nagyon jól tudtam, hogy itt nem lesz igazi tüntetés, itt nem lesz forradalom” – hangsúlyozta Komon, aki szerint a társadalmi és a demonstráció iránti érdektelenség oka is az, hogy egy teljes generáció „kényszerült” egy jobb jövő reményében elhagyni az országot.

A tüntetést Kohut Mihály, aki magát, mint közép-paraszt, munkás-értelmiségi, liberális-demokrata, zsidó-keresztény, cigány identitású, magyar-európai állampolgár mutatta be, stílusosan zárta a következővel: „köszi, hogy elmentetek” – így üzenve az egyre csökkenő publikumnak.