Szaktudás előírások
Van egy másik módszer, amely rafinált, előre kimódolt súlyos visszaélés: meghatározzák, hogy milyen szaktudású szervezet pályázhat. Például egy iskolaépítéshez 11 mélyépítő mérnök kell, továbbá legyen 3 vízrendezési mérnökük és egy szingaléz tolmácsuk. Amikor megjelenik a pályázat, hirtelen minden érdekelt cég elkezdené fölvásárolni a piacról az ilyen szaktudású embereket, azonban érdekes módon nem találnak ilyeneket, mert a bennfentes cég már előre felvásárolta a piacról a szükséges szaktudást. A többi cég hoppon marad.
Pontozásos módszer is hasonló. A pályázat elbírálásának a módja egy pontozásos rendszer: az a cég győz, amelyik a legtöbb pontot kapja a bíráló bizottságtól. A pontok egy részét objektíven mérhető teljesítmények alapján lehet elnyerni: idő, pénz, távolság, stb. Azonban a pontok egy részét a bíráló bizottság szubjektív, vagy nem mérhető pályázati elemekre alapítja: lojalitás, hűség, pozitív jövőkép, elkötelezettség, stb. A pontozási szakértők úgy állítják össze az értékelő táblázatot, hogy a szubjektív elemek pontértéke – elfogult értékelő személyek nélkül is – egyik vagy másik cég javára billentse a győzelmet.
Ha egyik módszer sem volna sikeres valamilyen galiba miatt, akkor következik az érvénytelenítés. A pályázat kiírója érvénytelennek nyilvánítja a pályázat valamilyen eredményét kimódolt indoklással: nem érkezett be olyan pályázat, amely összességében a legjobbnak volna értékelhető. Az új pályázaton már a megbeszélt cég győzhet.
Kampányfinanszírozás
A közbeszerzésben az érintett cég az ajánlott termék, szolgáltatás árán túl, a választási kampányban adott ingyenes támogatások (helyiségek használata, nyomdaipari termékek, média megjelenések) árát is leszámlázhatja.
A látvány csapatsportok (pl. foci) társasági adókedvezmény rendszere jó példája annak, amikor a jogalkotás egy konkrétan meghatározható politikusi kör kedvéért „törvényes lehetőséget” biztosít a közpénzek magánzsebbe irányítására. A politikusoktól konkrét közbeszerzéseket remélve a TAO-zó vállalt befizeti a költségvetés helyett a focicsapat kasszájába a pénzt, a befizetett összeg csökkenti a vállalat adóalapját, sőt, még adókedvezményben is részesül. A focicsapatoknak pedig nem kell elszámolniuk az adófizetők TAO-sított pénzével.
A törvényalkotással való visszaélés ad lehetőséget a titkos közbeszerzésekre. A titkos közbeszerzésben nem kell több ajánlatot kérni, elegendő csak egy "baráti" vállalattal megbeszélni a szállítási feltételeket. A másik nagy előnye a titkos közbeszerzésnek, hogy gyakorlatilag nincs ellenőrzés sem a műszaki tartalom, sem a pénz mennyiségéről. Nyilvános botránytól nem kell tartani, mert aki kiszivárogtat valamit az államtitokból, azt titkos tárgyaláson börtönbe csukják. Belső botránytól csak akkor kell tartani a "titkosoknak", ha ellenérdekű titkosok titkosszolgálati eszközökkel kiderítik a titkot, és titkos feljelentést tesznek a titokfőnöknél.
A jelenlegi kormánypártok újabban nagyon szeretik alkalmazni a titkos közbeszerzéseket nem titkos ügyekben is. A választásokra már nagyon titkos volt minden, hogy az elkövetett hibák ki ne derülhessenek. A miniszterelnök többször levelezett a néppel, azonban levelezést bonyolító köztisztviselők és a levelezés eredménye is titkosítva lett.
Bennfentes kereskedelem
A bennfentes információk alapján folytatott pénzügyi tevékenység kedvenc módszere egyes országos szintű politikusoknak. Míg az „értékhatár alatti” állami beszerzések a kishalak módszere, a bennfentes kereskedelem a nagyhalaké. Az állam vezető politikusai, akik pontosan előre kiszámítják, hogy egy-egy állami intézkedésnek (kivét, vásárlás, eladás, hatósági ár bevezetése és megszüntetése, árfolyam változása, stb.) milyen kihatásai vannak kamatokra, a részvényekre és kötvényekre. Így az intézkedéseik megtétele előtt magánpénzeket csoportosítanak át a változás előtt álló területre, majd megteszik az előre eltervezett intézkedést, és meglepetten kiáltanak föl: „Milyen okosak vagyunk!” A kasszánál besöprik a hasznot, amelyet a vagyonbevallás keretében családi támogatásnak minősítenek.
Közismert visszaélési módszer, amikor a költségvetési pénzeket magánbankokban és kockázati alapokban helyezik el. Az elkövető politikusok kétszer szednek sápot: a betét elhelyezésért jutalék jár, továbbá a kifizetett kamat is a magánzsebükbe vándorol. Az államot látszólag nem éri kár, hiszen a költségvetési pénzek önmagukban nem kamatoznak, de az adófizetőket megkárosítják, és a közbizalmat rombolják.
Ki ellenőrzi a kormányt?
Széles a visszaélések, csalások, furfangosságok, csalafintaságok, disznóságok, trükközések, fifikásságok, bűncselekmények választéka, amellyel a politikusok élhetnek. A módszereket nagy előszeretettel fejlesztik, hogy a közösség, a szavazók előtt tisztakezűnek tűnjenek fel. Míg a rendszerváltás előtt a kisstílű előnyszerzések, a hiányból származó fogyasztási javak törvénytelen és erkölcstelen megszerzése volt a jellemző, a rendszerváltás után a törvényellenes manipulációk terjedtek a kampányfinanszírozás elégtelen volta miatt. Jelenleg a hatalommegosztás elvét megtagadó kormánypárt a törvényalkotást használja fel arra, hogy törvényes burokba rejtse a törvénytelent és az erkölcstelent.
2010 óta nincs ellenőrzés a kormány tevékenysége fölött. 80 éve adták ki a jelszót: "Minden hatalmat a szovjeteknek!" Ilyen korban élünk újra.
