Kérkedés

Rátarti vagyok. Különösen két napja, amióta az Echo TV „Törésvonalak” című adásából megtudtam, hogy milyen mérhetetlen a nemzetközi befolyásom. Általában a magyar sajtó és az úgynevezett honi bal liberális világé. Az Echo műsorában ezúttal az volt az egyik kérdés, miért olyan elfogult és egyoldalú a világsajtó, ha az Orbán-kormány tevékenységét veszi szemügyre? És mielőtt a faggatottak megszólalhattak volna, a kérdező eleve kész volt a válasszal. A Frankfurter Allgemeine, a New York Times, a Le Monde, a Guardian és a többi, nem a maga véleményét írja le, innen, Budapestről sugallnak. Hát ezért vagyok fölöttébb büszke, eddig nem tudtam, hogy nagy redakciók reánk vetik vigyázó szemüket. Valami tapasztalatom volt régebben, a Kádár korszakban, amikor időnként fölbukkant egy-két angolul, németül, franciául beszélő kolléga, mert az agitprop egyoldalúan tájékoztatott, nem volt információjuk. Negyed évszázada nincs így, mert ez már nyílt, demokratikus ország. Csak az olyan kollégák gondolatvilágában maradt változatlan, akik még mindig a hidegháború hangulatában élnek.