A szervezett magyar könyvpiac megalapításának 220. évfordulója alkalmából rendezett tanácskozás első pódiumbeszélgetésén Kovács Péter, a Libri ügyvezető igazgatója, Kolosi Beáta, a Líra vezérigazgatója és Banyó Péter, a Pozsonyi Pagony vezetője vett részt, akik mind egyetértettek abban, hogy folytatódott a nagymértékű piaci koncentráció, és bár vannak új cégalapítási kísérletek, egyre inkább néhány nagyobb hálózatra szorítkozik a magyar könyvpiac forgalmának tetemes része. Emellett továbbra is jellemző a kiadók és a kereskedők növekvő összefonódása.
Kovács Péter szerint nem szabad elfelejteni, hogy a magyar könyvpiac növekedett 2014-ben, ez pedig jelentős és örömteli változás a korábbi években tapasztaltakhoz képest. Hozzátette azonban, hogy a piac legfőbb problémája továbbra is a pénzhiány.
Kolosi Beáta emlékeztetett arra, hogy a koncentráció nem kizárólag a magyar piac sajátossága, Európában sokfelé hasonló folyamatok mennek végbe, számos országban megtalálhatóak a piac nagy részét uraló kiadócsoportok.
A beszélgetést moderáló Sugár S. Andrásnak, a Scolar Kiadó vezetőjének a bolti ár és a kiadóknak fizetett átvételi ár közötti árrés helyes mértékét firtató kérdésére Kolosi Beáta elmondta, valóban magasnak tűnhet az átlagosan 50 százalékos árrés, azonban tudni kell, hogy a valóságban ennek egy része nem marad meg a kereskedőnél. A vásárlóknak nyújtott rendszeres és magas árengedmények miatt ugyanis a kereskedő nagyjából az ajánlott bolti ár 40 százalékát tarthatja meg, ebből kell kigazdálkodnia költségeit. "Nincs sok értelme az árrés csökkentéséről beszélni, mivel az gyorsan az összes kereskedő csődjével járna, ez pedig nyilvánvalóan nem kedvezne a kiadóknak sem" - fogalmazott, hozzátéve, hogy elsősorban arról kellene beszélni, hogy miért váltak általánossá a piacon a teljesen irreális árengedmények.
Hasonlóan vélekedett Kovács Péter is, aki szerint az árrés kérdése csupán egyetlen vetülete a kiadók és a kereskedők közötti viszonynak. Ha a viszonylag magas árrést a kereskedő megfelelő gazdálkodással és magas színvonalú szolgáltatásokkal tudja kompenzálni, akkor végső soron a kiadók is jól járnak. "A nagyjából 50 százalékos árrés reális, sőt a Pozsonyi Pagonyhoz hasonló kisebb hálózatok esetében még alacsonyabb is a kelleténél" - erősítette meg Banyó Péter. Sugár S. András azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy az árrés a független kiadók marketingköltségeivel együtt - amelyet többnyire a kereskedőnél kénytelenek elkölteni - elérheti a könyvek bolti árának 60 százalékát is.
Kovács Péter szerint sok mindenre megoldás jelentene, ha törvényben határoznák meg az árrés mértékét. Hasonlóan vélekedett Kolosi Beáta is, aki szerint ez lehetne az egyik kulcsa a magyar könyvpiac konszolidálásának. Banyó Péter szerint azonban, bár első ránézésre előnyösnek tűnhet a kisebb független kiadók szempontjából a kötött árrés rendszere, hosszú távon az állami beavatkozás csak torzítaná a természetes piaci folyamatokat. A beszélgetés résztvevői szerint ugyancsak előnytelen lenne a piac teljes egésze szempontjából, ha a kereskedők nem bizományi rendszerben vennék át a kiadóktól könyveiket.
Kovács Péter elmondta, ha előre kellene fizetniük a kiadóknak a könyvekért, a kockázat miatt csak azokat a kiadványokat vennék át, amelyeket biztosan el tudnak adni. Véleménye szerint mindez viszonylag gyorsan a magyar könyvpiac halálához vezetne, és természetesen nem jelentene megoldást a könyvpiacot fojtogató pénzhiányra sem. A Libri ügyvezető igazgatója hozzátette azt is, tévedés azt gondolni, hogy a nagy boltláncoknak nincsen szükségük a kisebb kiadók könyveire. Pont ellenkezőleg, az Ulpius-ház csődje megmutatta, hogy szűk kínálattal nem lehet hosszú távon könyvesboltokat sikerrel üzemeltetni.
