1989.május 1.
A borús idő, és a meghirdetett népligeti alternatív programok ellenére tízezrek indultak a Dózsa György úti szónoki emelvény felé. Mit akarjak hallani az ünnepi beszéd előadóitól? A megkérdezettek szavaiból kitűnt; súlyosabb és aktuálisabb tartalommal évtizedek óta nem zajlott május 1-jei ünnepség Magyarországon.
— Jó volt eddig is felvonulni, elbeszélgettünk a kollégákkal, ittunk egy-két sört, jól éreztük magunkat — tűnődik gomblyukában a bőrösszakszervezet jelvényével Lepcsényi István, a Táncsics Bőrgyár Rt. fiatal tmk-s művezetője. — Hanem most valamennyien többet várunk az ünneptől, alig esett só másról a műhelyben. Azért érzünk jogot a bizakodásra, mert a szakszervezetek, a SZOT elnöksége végre benyújtotta' első kemény követeléseit a kormánynak; feltételeiket szabott, amelyhez máris igazodott az állami vezetés.
Szeríder Lászlót, a Közlekedési Dokumentációs Vállalat stúdióvezetőjét a közeljövő foglalkoztatja; az ünnepi beszéd esetleges ígéreteit miként lesz képes megvalósítani a szakszervezet és az MSZMP?
Csupán őszinteséget, kendőzetlen szavakat remélt a szónokoktól Pintér László műkőkészítő, a 43. ÁÉV leányvállalatának dolgozója, amint műhelykollégáinak vidám társaságában faggattuk. Hozzátette, hogy már korántsem veszik készpénznek a szép szavakat - viszont azt elvárja, hogy már a szavakból is kiderüljön, a szakszervezetek a végsőkig kiállnak igazuk mellett.
Végül csupán egyet még a várakozók véleményei köziül. Adorján Mihály, a Csepel Művek robbantómestere:
— Lám, ha a kormánynak nem hódolunk be, akkor elfogadják érveinket, mindjárt nem emelik az energia árát, nincs autópályadíj — mondja, miközben nyakában ülő hároméves kislánya lábaival hol a riporter, hol édesapja orrát veszi célba. — Én egyébként nem a beszédektől várok sokat, hanem a tettektől, amiknek eredménye kézzelfogható. Például elvárom, hogy továbbra is csak rossz vicc maradjon a korábbi lakáshitelek kamatának 19,5 százalékra emelése.
