Éktelen beismerés

"Valaki valahol, valamilyen borgőzös éjszaka elhatározta, hogy megpróbál éket verni közém és a miniszterelnök közé” – reagált Lázár a Népszava kérdésére. A miniszter arról a pályázatról beszélt, mely (ezúttal is) Orbán veje, Tiborcz István cégének kedvezett, de végül a Miniszterelnökség közbeavatkozására mégsem nyerték meg. Éket verni ráadásul csak egyenlő partnerek közé lehet, de ő Orbánnak csak beosztottja – fejelte meg mindezt a miniszter.

Fontos, korszakos megnyilatkozás volt ez Lázár Jánostól, köszönet illeti érte. Ilyen nyíltan, cinikusan még senki nem vallotta be, hogy aki - akár jogosan is - szembemegy a kormányfői család anyagi érdekeivel, az magával miniszterelnökkel megy szembe. Hogyan is érthetnénk másként a szavait? Ha valóban ő blokkolja a vej üzletét, akkor ék verődik közéjük? Ha nem ő blokkolja, akkor Orbán és más közé verődik a NER gondolatvilágának bonyolultságát jelképező faék?

Ahol tehát Tiborcz világít: Orbán világít. Aki a kis Tiborcznak árt, Orbánnak árt. Ebből logikailag következik: ha a kis Tiborcz gazdagodik, Orbán gazdagodik. (Le tudom ezt persze vezetni Mészáros Lőrinccel is.)

Feltolul bennem az egri kórházvédők dala: „ki Orbánt megbántja, nagy kést a hasába…”. Ha viszont az utóbbi idők eseményei, és a szavak mögé nézek, erősödik a meggyőződésem, hogy ők tényleg nem egyenlő partnerek. Ezt az országot valójában már Lázár János vezeti.

Csak Orbánnak még nem merték megmondani.