"Nem világos az emberek számára, mi igaz, mi nem igaz, mi történik, mi az, amiről csak állítják, hogy történik, és meg se történt, de beszélnek róla, mik a kormány tényleges szándékai, mi az, amiről szó sem volt. Zavar van, ha nem is az erőben, de a tájékozódásban mindenképpen. Ennek az az oka, hogy elvesztettük a médiánkat". Ez volt Orbán Viktor péntek esti Echo Tv-s szereplésének egyik legfontosabb állítása, egyúttal - szerinte - a Fidesz rohamosan zuhanó népszerűségére, a veszprémi és tapolcai időközi választási vereségre is válasz.
Rossz jelnek tekintik egyes fideszesek, hogy Orbán Viktor most már az Echo Tv-t is használja - értesült lapunk. Eddig a kormányfő igyekezett távol tartani magát az állítólag általa is szélsőségesnek tartott Széles-féle médiavállalkozásoktól, pedig a Magyar Hírlap és az Echo, némi, a Jobbik irányba tett tétova lépés után immár évek óta hűségesen szolgálja Orbán Viktort és a Fideszt. Az időközi választásokon elszenvedett vereségek, főként a tapolcai fiaskó a jelek szerint egyértelmű utat jelöltek ki Orbán számára - a szélsőség felé. Információink szerint egyre többen aggódnak a Fideszen belül is, és forrásaink szerint néhányan már szeretnék kifejezésre juttatni ellenvéleményüket. A halálbüntetéssel kapcsolatban például már a KDNP-sek sem simultak bele az orbáni retorikába, de a menekült-ügy kezelését is többen veszélyesnek tartják, így a kormánypártokon belül egyre élesedik a feszültség.
Bayer Zsolt három év után - egy maratoni miniszterelnöki interjúval - újrainduló műsora, a Mélymagyar legfontosabb üzenete szakértők szerint mégis csak az volt: Orbán elfogadta a meghívást és megjelent a tévében. (Legutóbb 2014 márciusában adott ott interjút.) Erre magyarázattal is szolgált, miszerint az Echo Tv azon kevés "megmaradt médiák" egyike, amely még segíthet a kormánynak, illetve a fideszes szavazóknak a tájékozódásban. A kormányfő Simicska Lajos nevének, illetve az ő érdekeltségében lévő médiumok, így a Magyar Nemzet, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió neve említése nélkül utalt arra, hogy "nagyon fontos támaszt" vesztettek el: olyan médiát, amely "befolyásos, színvonalas, erős, és tájékozódást segítő volt". Amellyel azt is jelezte egyúttal a hűséges Fidesz-szavazóknak, ezen médiumokra ő maga már nem tekint úgy, mint hiteles és pontos orgánumokra, a híveknek mást kell hát választaniuk. "Ha a jobboldali közösség a kormánnyal szemben kritikus, de méltányos médiák mellé nem hoz létre újabbakat (…) akkor a zavar fent fog maradni. Tehát én bíztatok mindenkit, hogy tegyenek ebbe energiát, személyeset meg pénzügyit is" - tette egyértelművé Orbán, nem titkoltan az átalakuló Napi Gazdaságot méltatva: azt "Liszkay barátunk" (Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet Simicskával szembekerült egykori főszerkesztője - a szerk.) megvásárolta, és abból "egy ilyen irányadó lapot kíván létrehozni".
De hogy mi vezetett a jobboldali média elvesztéséhez? Noha magától Simicskától tudható, hogy a 2014-es újabb kétharmados választási győzelem után - egyebek mellett - a számára Orbán által belengetett reklámadó, valamint az új média létrehozásának szándéka váltotta ki, Orbán szerint semmi más, mint "a nagybirtokrendszer és a kisgazdavilág" konfliktusáról van szó. Mint ugyanis elárulta, a jobboldali magyar média tulajdonosai egyszerre nagybirtokosok is, "és a polgári kormány úgy döntött, hogy ezt a világot meg fogja változtatni", és a korábbi nagybirtokrendszert a kis- és közepes birtokosok között osztja majd fel. "És itt aztán beütköztünk egy csomó konfliktusba" - mondta, a Simicskával való viszonyát pedig "kibékíthetetlen, feloldhatatlan, nincs kompromisszum" jelzőkkel illette, és - mint kijelentette - "ez nem is fog megváltozni". Reagált arra is, hogy több mint harmincéves barátságuk után Simicska ügynökvádat fogalmazott meg vele szemben: azt mondta, le kell választania a személyességet az ügyről, és ilyen értelemben "túllépni nem, de együtt élni lehet vele".
Az ötvenperces interjúban Orbán következetesen olyan "polgári" Magyarországról, "polgári berendezkedés" kialakításáról beszélt, amelyet a Századvég stratégiai igazgatója csupán néhány nappal a veszprémi időközi választás előtt, utóbb a Fideszen belül is botrányt kavarva "politikai terméknek" nevezett. Most a kormányfő világossá tette, márpedig ennek kialakítása a cél a következő években, még ha el is fogadja az emberek türelmetlenségét, "hogy miért nem háromszor annyi a valami". Itt pedig vissza is nyúlt a 2010-hez, amikor a szavazófülék forradalmáról beszélt: miközben 2013-ban a parlamentben ezt már eltagadta - mondván, "a kétharmados győzelmet sem interpretáltuk forradalomként" - most ismét ezt jelölte hívószóként. "2010 és 14 között, gondolom itt lehet ilyen mélymagyarosan beszélni, mi csináltunk egy forradalmat”, amiről még Antall József mondta, hogy hát tetszettek volna [forradalmat csinálni], hát nekünk tetszett" - fogalmazott Orbán, s közben az ellenzéket "ellenforradalmárként" emlegette.
Utalt Orbán a bróker-botrány károsultjaira is: szerinte, hogy előzőleg "mit tudtak az emberek és mit nem, egyáltalán a magyar fajta mennyire hiszékeny, az megér néhány kötetnyi regényt". Kiemelte, nem tudja máshová terhelni a kártalanítás költségét, mint a pénzügyi szektorra. Beszélt a bevándorlásól is, amely szerinte az egész Európai Unióban "a legsúlyosabban" érinti Magyarországot: szerinte a második legnagyobb célország mi vagyunk Svédország után, holott ezt semmilyen adat nem támasztja alá, sőt: az Eurostat 2012-ben közölt, 2010-es adatai szerint a legtöbben az Egyesült Királyságba "vándoroltak be", amelyet a rangsorban Spanyolország, Olaszország, majd Németország követ, Magyarországon pedig kizárólag átutaznak a vándorlók. Orbán azt is vitatta, hogy a migránsok politikai üldözésnek lennének kitéve: "ilyenek is vannak, de csak töredék, valójában megélhetési bevándorlásról van szó". A bevándorlás után a halálbüntetés is szóba került, amely szerinte pusztán azért demokrácia-vita, amiért Brüsszel eleve vitatja, hogy ilyesmiről egyáltalán lehessen beszélni. Azt mondta, "polgári berendezkedésként" kell tudni megvédeni a törvénytisztelő embereket.
