Keserű babgulyás

Különös ünnep volt ez a májusi. Akár merre indulhattunk az országban, a legkisebb településtől a legnagyobbik valami eseményt csak összehoztak a szervezők. Ki itt ünnepelt, ki ott, ki olyan programot hirdetett, aminek nyoma sem volt, mások politizáltak, sört ittak, célba lőttek, vagy bográcsgulyást főztek…

Apropó, bográcsgulyás. A szívemhez talán legközelebb álló faluban ezt az ünnepet használták fel arra, hogy felavassák az uniós támogatással épült főteret. Lett ott minden - a németek, hollandok, luxemburgiak és ki tudja még melyik ország polgárainak adóforintjaiból - játszótértől szökőkútig, amit csak a falu „eleji” el tudtak képzelni szépet és jót a „nép” megörvendeztetésére.

Csak hát az öröm is kicsit furcsára sikeredett. Mert ugye mégsem lehet üres hassal örülni még egy játszótérnek sem, ezért a faluban működő két(!) lokálpatrióta egyesület előtte egy kis falatozásra hívta a tagjait. Az egyik - amelyiknek többnyire romák a tagjai -, a roma önkormányzat hivatali helyiségeiben sütött-főzött, a másik, amelyik a „magyarok” faluszeretetére épít, ugyanabban az utcában, de majd egy kilométerrel távolabb invitálta gulyásra az embereit. Finomra sikerült az a bográcsgulyás, csak kicsit keserű lett utána az ember szájíze: ezt nem kóstolhatták meg a romák, annak meg még a közelébe se mentek emezek.

Aztán, hogy az avató ünnepségen minden rendjén legyen, kivonultak forgalmat irányítani mind a roma polgárőrség, mind a magyar „testület” tagjai. Az egyik erről az oldalról, a másik amarról vigyázta éber szemekkel az ünnepség rendjét.

Hát itt tartunk Pannóniában, 2015 májusában.