Brit kampányfinis célfotóval

Rendkívül szoros lehet a végeredmény a mai brit parlamenti voksoláson. Nagy-Britanniában több mint 46 millió választásra jogosult járul az urnákhoz, hogy döntsön arról, ki kormányozza majd a következő öt évben az Egyesült Királyságot. Az erőviszonyok jelentősen átrendeződtek, egyik nagy párt sem remél abszolút többséget, a kis pártok felértékelődtek, így május 8-án várhatóan megkezdődik, s akár hetekig eltarthat a koalíciós alkudozás.

Eredetileg jó ötletnek tűnt, de a Munkáspárt vezére most már biztosan sajnálja, hogy a kampányfinisben kijelentette: ha győz, kőbe vésett választási ígéreteit felállítja a Downing Street 10. szám alatti, híres miniszterelnöki rezidencia rózsakertjében, hogy a választók majd ellenőrizhessék, betartja a szavát. A karikaturisták azonnal taroltak, s a közösségi médiát is ellepték a mémek: Ed Milibandet modernkori Mózesként ábrázolták a kőtáblákkal.

David Cameronnak, a jelenlegi kormányfőnek se kellett több, gúnyosan megjegyezte, hogy még az ő kislánya is kinevette Milibandet. A Labour egyik nyilatkozója még erre is rátett egy lapáttal, amikor azt találta mondani, hogy a párt ígéretei valójában „nincsenek is kőbe vésve”. Mivel célfotós eredményt jósolnak az urnáknál, apróságokon, akár ezen a félresikerült PR-ötleten is múlhat, ha a Munkáspárt a második helyre szorul vissza. Márpedig Cameron kormányfő váltig állította, ha csak egyetlen szavazattal is többet kapnak a toryk, győztesnek nyilvánítja a pártját, s magának követeli a kormányalakítás jogát.

A közvélemény-kutatások az utolsó pillanatban is fej-fej melletti állást jeleztek a két nagy párt között. Így aztán lázasan folytak a választókerületekben a számítgatások, mivel a brit választási rendszerben „a győztes mindent visz” elv érvényesül, vagyis a szavazatok egy része – azaz a vesztesre leadott voks-mennyiség – mindenképpen elveszik, a nagy pártok ezért azt próbálták kisakkozni, hol kell „hasznos szavazásra” buzdítani választóikat.

A toryk 23 olyan „marginális” választókerületet céloztak meg, ahol legutóbb is csak néhány szavazaton múlt az eredmény, s úgy számolják, ha ezeken a helyeken győznek, biztosan lekörözik a Munkáspártok. Cáfolták ugyanakkor, hogy a biztos munkáspárti körzetekben arra bíztatják a konzervatívokat, inkább az Európa-ellenes pártra, a UKIP-ra szavazzanak.

A pártok közti verseny ennél persze még bonyolultabb. A konzervatívoknak elemi érdekük, hogy „megmentsék” eddigi koalíciós partnerüket, a liberális demokratákat. A Nick Clegg vezette párt rengeteg támogatóját elveszítette amiatt, hogy 2010-ben szövetségre lépett a konzervatívokkal, s feladta egy sor korábbi választási ígéretét.

Az elmúlt öt évben miniszterelnök-helyettesként szolgált Clegg saját mandátuma is inog, de úgy néz ki, a Sheffield Hallam választókörzetben a tory szavazók mégiscsak képviselői helyhez juttatják a liberális demokrata pártvezért. Clegg a kampányban próbálta meghúzni a „vörös vonalat”, kikötni, hogy milyen feltételekkel hajlandó folytatni a koalíciót, de azt is hozzátette, hogy – bár személyesen ellenezné a kilépést az Európai Unióból – a 2017-re beígért referendum megtartása nem tartozik az elfogadhatatlan pontok közé.

Noha a külpolitika ritkán kerül a brit voksolás középpontjába, ezúttal az egyik legfontosabb kampánytéma volt az EU-tagság. Cameron közölte, nem lenne olyan kormány tagja, amely visszalépne a 2017-re beígért népszavazástól. A tory kormányfő - pártja konzervatív szárnyának leszerelésére - beígérte, hogy újratárgyalja a brit EU-tagság feltételeit, s tovább szigorítanák a bevándorlást, a nagy-britannia munkavállalást. Ed Miliband és a Labour prioritásai között viszont nem szerepel az EU-referendum, de nem is zárták ki teljesen a lehetőséget. Lélegzetvisszafojtva figyeli a voksolást az EU, a BBC szerint a "Brexit" barométereként figyelik a szavazás kimenetelét.

Akár azonnal is kilépne az EU-ból a szélsőséges UKIP. Nigel Farage pártja a hajrában végképp leszerepelt. A konzervatívoktól átállt képviselőjük, Robert Blay kompromittáló kijelentéseit a Daily Mirror magát fel nem fedő újságírója rögzítette. Blay arra a felvetésre, hogy vetélytársa, a tory jelölt, Ranil Jayawardena előtt fényes karrier áll, akár még miniszterelnök is lehet belőle, mocskolódva kelt ki magából, kifejtve, hogy a sri lanka-i származású fiatal politikus „nem eléggé brit ahhoz, hogy bekerülhessen az alsóházba”.

„Ha ebből a fiúból kormányfő lenne, személyesen eresztenék golyót a szeme közé” – tette hozzá a felvételen jól hallhatóan. Szavai még a megbotránkoztatást kedvelő UKIP-vezérnél is kiverték a biztosítékot, így Blayt azonnali hatállyal felfüggesztették. Az UKIP a 2010-es tory szavazatok mintegy tizedét elhódíthatja. Bár veszített lendületéből, még így is a voksok 10-12 százalékát megszerezheti, igaz, ez legjobb esetben is legfeljebb 4-5 mandátumot jelenthet számukra. Sőt, még az sem biztos, hogy maga Farage képviselő lesz.

A Munkáspárt a finisben nagyágyúit, köztük Gordon Brown volt kormányfőt küldte kampányolni Skóciába, de alighanem már túl késő, hogy fordítsanak. A Skót Nacionalista Párt ugyan elveszítette a tavalyi függetlenségi népszavazást, megnövelte ugyanakkor a népszerűségét az északi országrészben, méghozzá döntően a Munkáspárt rovására. A konzervatívok mindig is gyengén álltak Skóciában.

Most még azt sem zárják ki, hogy az alsóházi voksoláson elnyerhető 59 skót mandátum mindegyikét az SNP szerzi meg, s kulcsszerepet játszhat a kormányalakításban. Új vezetőjük, Nicola Sturgeon a tévéviták nyomán a brit politika sztárja lett. Ed Miliband ugyan kategorikusan kizárta, hogy koalícióra lépne az SNP-vel, de meglehet, május 8-án, ha netán mégis ő kap lehetőséget a kormányalakításra, kénytelen lesz tárgyalni Sturgeonnal, ha másról nem, akkor arról, hogy kívülről támogassák kisebbségi kormányát. A konzervatívok a hajrában is azzal riogattak, hogy Munkáspárt és az SNP esetleges koalíciója „káoszt és romlást” hoz Nagy-Britanniára.

Cameron és Miliband az utolsó napokban azt igyekezett tudatosítani a választókban, hogy ne azt nézzék, milyen koalíciós formációk alakulhatnak, az ő döntésükön múlik, hogy abszolút többséghez juttatják-e valamelyik nagy pártot. A felmérések szerint azonban semmi esély, hogy akár a konzervatívok, akár a Labour a bűvös 326 mandátum közelébe kerülhetnek. Így hát a voksolás másnapján óhatatlanul megkezdődnek a koalíciós tárgyalások. Elvileg május 18-ig el kell dőlnie, ki alakít a kormányt, akkor kell ugyanis összeülni az új parlamentnek.

Ha Cameron nem tud összehozni egy új koalíciót, le kell mondania, és átadni a stafétabotot a Munkáspárt vezérének. A BBC útmutatója szerint a két legesélyesebb kormányfőjelölt akár párhuzamosan is folytathatja a koalíciós alkudozást. A következő kulcsdátum május 27. A királynő aznap mondja el trónbeszédét, ami nem más, mint a kormányprogram összefoglalása. Ha fennállna a veszély, hogy az alsóházban leszavazzák, még az sem kizárt, hogy II. Erzsébet nem személyesen olvassa fel a szöveget, noha ez csak két alkalommal fordult elő azóta, hogy trónra lépett.

Csalóka lehet az exit poll

Brit helyi idő szerint este 10-kor, közép-európai idő szerint 11-kor zárják az urnákat. Ekkor teszik közzé a BBC, az ITV News és a SkyNews közös exitpoll-felmérésének eredményeit. Nagy-Britanniában összesen 130 helyen kérdezik ki a szavazóhelyiségekből kilépő választókat a GfKNOP és az Ipsos-MORI intézetek kérdezőbiztosai. A válaszokat elemezve készül el az előrejelzés. John Curtice, a Strathclyde Egyetem politológusa a The Independent című lapban azt írta, az exitpollok ugyan általában sikeresek, de néhány tényező megnehezíti az előrejelzést.

A más országokban bevált matematikai formulák Nagy-Britanniában nem használhatók, a választási rendszer sajátosságai – a győztes mindent visz, nincsenek sem pártlisták, sem kompenzációs mandátumok – miatt nehezebb általános következtetéseket levonni. Ráadásul a britek hétköznap, csütörtökön szavaznak, ami azzal jár, hogy legtöbben csak munka után ejtik útba a szavazóhelyiségeket, márpedig a késő esti trendeket az exitpollok készítői már nem tudják figyelembe venni.

Legutóbb a közvélemény-kutatók csak hajszállal tévedtek, a Munkáspártnak hárommal kevesebb, a liberális demokratáknak kettővel több mandátumot jósoltak. Előfordult azonban nagy mellényúlás is, 1992-ben például a BBC és az ITV exit-pollja is azt jelezte, patthelyzet alakul ki, végül azonban a John Major vezette konzervatívok 21 mandátumos többséget szereztek, s a Munkáspártnak még négy évet várni kellett az áttörésre.