Elementáris erejű sikertörténet. Ez volt a rendszerváltás, amiben azonban Orbán Viktor szerint mára sokan csalódtak. Nem is csoda, hiszen 2010-re a magyarok többsége "megtört, elfogyott az a lendület, energia és lelkesedés, amely az 1990-es évek elejét még meghatározta". A Fidesznek viszont most van elegendő felhatalmazása, ereje ahhoz, hogy a következő három évben berendezze a polgári Magyarországot, "ahogy 25 éve, sőt még előtte megálmodtuk" és "ez sem lesz kisebb feladat, mint a rendszerváltás, vagy a 2010-es alkotmányos forradalom". Minderről tegnap a Parlament Felsőházi termében beszélt a miniszterelnök, ahol a Veritas Történetkutató Intézet és az Országgyűlés Hivatala szervezésében a 25 éve megalakult független Országgyűlésre emlékeztek.
FOTÓ: Molnár Ádám
Orbán hosszan fejtegette a rendszerváltás negatívumait: a megszűnt egymillió munkahelyet, a veszni hagyott keleti piacokat, a spontán privatizációt. A 2008-as pénzügyi válság után tovább fogyatkozott az a bizalom, amellyel a magyarok 40 év kommunizmus után a szabályozatlan piacgazdasághoz és a liberális demokráciához viszonyultak. Ez az oka, hogy ma már egyre kevesebben vannak, akik a rendszerváltás színét, és egyre többen, akik már csak a fonákját képesek látni. Nekik üzente, hogy 1990. május 2-án még a Varsói Szerződés és a KGST tagjai voltunk, Magyarországon szovjet csapatok állomásoztak. "Képviselőnek, kormányfőnek lenni nem volt életbiztosítás", ezért illő méltón megemlékezni Antall Józsefről, a szabad Magyarország első miniszterelnökéről, akire kiszabta a sors azt az embert próbáló feladatot, hogy "a belpolitika Szküllái és a külpolitika Kharübdiszei között átvezesse hazánkat a slampos diktatúrából a képviseleti demokráciába, a tervgazdaságból a piacgazdaságba".
Beszélt arról, hogy a piacgazdaság rendszere láthatóvá tette mindazt, amit a szocializmus sokáig képes volt az emberek szeme elől elrejteni: a munkanélküliséget, az inflációt, a reális piaci árakat, a nagy iparvállalatok válságos helyzetét. Sokak számára volt keserű az ébredés. Voltak, akik szerettek volna "visszaszenderülni", és "a Kádár-rendszer iránt érzett nosztalgiára rájátszó ígéretek lényegében kisiklatták a rendszerváltás folyamatát". 1994-ben esélytelenként indult a választáson az, aki csak annyit ígért, amennyi összhangban volt az ország lehetőségeivel. "Ez volt az 1994-es választás nagy leckéje, és bizony a felelőtlen ígéretek előbb felőrölték az ország erőtartalékait, majd súlyos eladósodáshoz vezettek. Az egyértelmű töréspontot azonban 2006 ősze jelentette, amikor napvilágra került az őszödi beszéd" - mondta. Orbán szerint a magyarok így jutottak el "az ország érdekéért a saját életét feláldozó miniszterelnöktől a saját politikai túléléséért az ország érdekét feláldozó miniszterelnökig".
Szavai szerint 2010-ben a magyar népnek két évtizedes "ütemkéséssel" ugyan, de "úgy tetszett, mégiscsak csinál egy forradalmat", amellyel a választók elegendő erőt adtak ahhoz, hogy "megcselekedjük mindazt, amit a haza megkövetelt". "Védjük a családokat, munkát adunk segély helyett, kiállunk a magyar érdekek mellett Brüsszelben, és visszaszereztük a nemzeti szuverenitásunkat is. Harcunkat megharcoltuk, jó mulatság, férfi munka volt. Hölgyeknek köszönjük a segítséget" - mondta.
FOTÓ: Molnár Ádám
Felvezető beszédében Kövér László a tőle megszokott módon sarkosan fogalmazott a "rendszerváltozás" előtti korszakról, amelyet "internacionalista nemzetárulásnak" nevezett. Az országgyűlés elnöke szerint a történelemben egyedül a rendszerváltozás nem hozott vereséget az országnak. Antall kormányát ő azzal védte, hogy annak a kármentésre kellett fordítania ereje tetemes részét. "Az úgynevezett reformkommunisták a hatalom békés átadásával a rájuk omlani készülő, őket is maga alá temetni akaró csődtömeg kényszerű csődgondnoki feladatait ruházták át az első szabadon választott Országgyűlésre és kormányra" - vélte Kövér. Tették ezt azért, hogy ők ne csupán mentesüljenek országlásuk következményei alól, de a diktatórikus hatalom képviselőiből a jogállam áldásaival élve a demokratikus hatalom kíméletlen bírálóivá legyenek - fűzte hozzá. Mindezek tetejében "a diktatúra áldozatai nem lettek a demokrácia nyertesei", az előző rendszer hatalmasságai viszont sikeresen átmenthették hatalmukat a rendszerváltás utánra, és továbbra is "gyümölcsöztethették korábbi kapcsolataikat". Véleménye szerint ez az egyik fontos - bár nem egyetlen oka annak -, hogy a rendszerváltással összefüggő viták immár negyedszázados távlat ellenére mostanáig sem jutottak nyugvópontra. Kövér nemzeti minimumot sürgetett. Arról beszélt, hogy végtelen hosszúságú vitákat folytatnak evidenciákról és míg a térségben a belpolitikai viták és vádaskodások az ország határain belül maradnak, addig a magyar belpolitikai viták globálissá terebélyesednek. Ennek a helyzetnek a megszüntetése, a nemzeti minimum megtalálása, az evidenciák felismerése, és ezzel a róluk folytatott terméketlen viták lezárása a rendszerváltozás óta vonszolt, egyre növekvő adóssága a magyar politikai elit egészének.
FOTÓ: Molnár Ádám
Kónyáné Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese előadásában részletesen felidézte az első szabadon választott parlament létrejöttéhez szükséges törvényalkotási folyamatot. Kádár Béla akadémikus, az Antall-kormány külgazdasági minisztere úgy vélte, hogy a negyedszázada összeomlott rendszer ma is kísért, Lánczi András egyetemi tanár pedig azt fejtegette, ha igaz, hogy szokások és erkölcsök tartanak fenn egy társadalmat, akkor nehéz évszázadon van túl a magyar társadalom. Zinner Tibor, az intézet kutatócsoport-vezetője a semmisségi törvényeket és Balsai Istvánt magasztalta.
FOTÓ: Molnár Ádám
Boross Péter volt miniszterelnök, a Veritas Tanácsadó Testületének elnöke, miután az intézetnek megköszönte, hogy megszervezték az emlékkonferenciát, arról elmélkedett, hogy a mai napig tartó történelemtorzítással és önmarcangoló, önlebecsülő történetírással szemben a Veritas nevéhez illően kimondja az igazságot, amire szükség is van. Ha ez nincs, előfordulhat, hogy évtizedek múlva a mai Magyarországról mindenféle mocskolódások jelennek meg, amelyek gyilkosságokról, tüntetésekről szólnak, pedig arról kellene majd írni, hogy a "felszabadulás" óta ilyen jó makrogazdasági adatok még nem voltak.
