Alig akad olyan koncertterem a világban, ahol nem fordult volna meg a Budapesti Fesztiválzenekar, de az biztos, hogy a Pécstől mindössze négy kilométerre lévő festői kisvárosban, Kozármislenyben a múlt héten játszottak először. Történt ugyanis, hogy Fischer Iván zeneigazgató - a zenekar vezetésével és a tagjaival egyetértésben - még tavaly úgy döntött, hogy közösségi heteket indít az együttes. Tavaly júniusban rendezték az elsőt, aztán novemberben a következőt és a múlt héten a harmadikat.
Ezeken a heteken többnyire olyan helyekre mennek játszani, ahol nem jutnak könnyen hozzá a zenéhez, illetve maga helyszín is rendhagyó. Először zsinagógák szerepeltek a helyszínek között, aztán bővült a kör. A mostani héten idősek otthona, templomok, illetve olyan intézmények kerültek be a kiválasztott helyszínek között, ahol gyerekeknek lehet kakaókoncerteket rendezni. A Fesztiválzenekar tagjai tehát csapatokba verődtek és önkéntes jelentkezés alapján kerültek be valamelyik alkalmi formációba.
A kakaókoncerteket évtizedekkel ezelőtt indította el Fischer Iván. Nemrég jártam a karmester Andrássy úti lakásszínházában, az ott látható egyik vidám felvétel is tanúskodik a kezdetekről. Ezeket a főként családoknak, tehát kisgyerekeknek és szüleiknek tartott koncerteket Fischer Iván maga moderálta. A fesztiválzenekar próbatermében tartott intim hangulatú koncerteken mesélt az elhangzott művekről, a hangszerekről.
Tehát ő már évtizedekkel ezelőtt kitalálta, miként lehet kinevelni a majdani közönségüket. A kezdeményezésnek óriási sikere lett, általában alig lehet bejutni ezekre az alkalmakra. Jó előre foglalni kell helyet. Az ötletnek követői lettek, de a zenekar a mai napig tart ilyen koncerteket, amelynek végén a nebulók megihatják jól kiérdemelt pohár kakaójukat.
A múlt héten három rendhagyó helyszínen tartottak hasonló kakaókoncertet. A Miskolctól huszonöt kilométerre lévő Homrogdon, ahol a térségben általában szűkös anyagi körülmények között élő gyerekek ülhettek a nézőtéren. Aztán a budapesti Pető Intézetben, ahol mozgásukban korlátozott, fogyatékkal élők alkották a közönséget és végül Kozármislenyben, ahol a helyi általános iskola alsó tagozatos kisdiákjai foglalhatták el a helyüket a művelődési házban.
Van-e hal a tóban?
Verőfényes májusi hétköznap déli órájában igencsak megbontotta a kozármislenyi művelődési ház előtti nyugalmat, amikor bekanyarodott a Budapesti Fesztiválzenekar busza a csodálatos kis tó melletti parkolóba. A meghirdetett délutáni kakaókoncert előtt másfél órával elképzelni sem lehetett, hogy miként népesül majd be a művelődési ház, amely megérkezésünkkor még zárva volt. Ki is használták a zenekar tagjai az ajándékba kapott plusz időt és lesétáltak a tóhoz
Jót lehetett napozni, illetve találgatni, hogy vajon van-e hal a tóban. Mielőtt jött volna egy helybéli, hogy eldöntse a vitát, kinyílt a művelődési ház ajtaja, be lehetett lépni, illetve becipelni a nagyobb hangszereket. A hangulatos művelődési ház mellett egy kisebb helység előtt a felirat: ifiklub. Egy másik helyiségben, ahol a zenekar tagjai középre kiraktak egy székre egy csábító bonbont, azonnal elkezdetek próbálni.
A Csevegő című, az előtérben elhelyezett „Kozármislenyi közéleti lapból” kiderült, hogy Futó László Pál harkányi képzőművész „egyedülálló, többdimenziós kiállítását” Hoppál Péter kulturális államtitkár, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg. Hoppál nemrég azért került be a hírekbe, mert felülírta a szakmai zsűrik által javasolt független színházaknak szánt minisztériumi működési támogatás összegét.
De térjünk vissza a koncerthez. A zenekari tagok másik része kíváncsi volt a terem akusztikájára. Érdekes volt látni, hogy miközben jól ismerik, a New York-i Carnegie Hall, vagy az amszterdami Concertgebouw akusztikáját, azt hogy milyen erősen kell megszólaltatni a hangszert, most aggodalommal méregették, hogy a kozármislenyi művelődési házban milyenek az akusztikai lehetőségek.
Később mindenki megnyugodott, hiszen kiderült, a nézőtér közepéről, vagy a végéről is jó lehet hallani a felhangzó zenét. A muzsikusokat inspirálta a rendhagyó közeg, olyan az egész, mintha egy csapat futballista egyszer csak kiszabadulna egy grundra. Aztán persze pillanatok alatt kiderült a profizmus, Rossini C-dúr szonátája annyira tisztán szólt, hogy aki betévedt a próbára, azonnal leült egy kicsit hallgatni a muzsikát.
Zarándokok harsány kórusa
Volt valami egészen romantikus abban, ahogy a szomszédos Janikovszky Éva Általános Iskolából a gyerekek az árnyas fák alatt átvonultak a kissé lejtős ösvényen a tó melletti művelődési házba, hogy elfoglalják helyüket a Fesztiválzenekar kakaókoncertjén. Pillanatok alatt gazdára leltek a derűs rajzokkal teli műsorfüzetek, és néhány perc alatt megtelt a terem, elől a szőnyegen is ültek. A zenekar tubása, Bazsinka József lazán, civilben, farmerben, csíkos ingben elkezdte moderálni a koncertet.
A zene, az elhangzó művek segítségével mesebeli utazásra hívta a gyerekeket, először Kreisler hegedűre és zongorára írt Bécsi Capriccio című darabjával Ausztriába. Mindegyik zeneműhöz elöljáróban járt egy mese is. A műsor második száma két ír népdal volt, melyet Polónyi Ágnes adott elő hárfán. Aztán egy újabb látványos húzás következett: Tannhäuser: A zarándokok kórusa négy kürtre.
Rögtön kiderült, a Fischer Iván által szerkesztett műsor remekül működött Kozármislenyben is. Közben megérkezett az iskola igazgatója, Varga Éva, akivel kihúzódtunk egy kicsit a teraszra beszélgetni.
- A fesztiválzenekar keresett meg bennünket és mi természetesen nyitottak voltunk a kérésre. Mégpedig azért, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy közel vigyük a gyerekekhez a művészeteket. Nem csak azzal, hogy kiállításokra járunk, hogy szinte az egész iskolának bérlete van a Pécsi Nemzeti Színházba, most is éppen egy osztállyal előadáson kellene, hogy legyek, de jómagam se hagynám ki ezt a koncertet – avatott be az előkészületekbe az igazgatónő. – Eddig a Pannon Filharmonikusok jártak hozzánk, amikor most meghirdettük az alsósok között ezt a lehetőséget, azonnal szinte mind a négyszáz gyerek jelentkezett, ezért mivel kicsi a terem, osztályonként tizennégy diákot választottunk ki, akik nagyon várták ezt az alkalmat. A többieket, akik erről lemaradtak, elvisszük a Pécsi Nemzeti Színház családi fesztiváljára. Környékbeli iskolák is érdeklődtek a mostani koncert iránt, de őket sem tudtuk fogadni helyhiány miatt – tette hozzá az iskola vezetője.
Varga Éva, mint a diákjai is, maga is először hallotta a Fesztiválzenekart élőben játszani. Bár megjegyezte, a Pannon Filharmonikusok koncertjeire bérlete van és rendszeresen jár színházba, hangversenyekre és ezt a szemléletet a gyerekek körében is igyekszik népszerűsíteni. A Janikovszky Általános Iskola egyébként kapcsolatban van egy alapfokú művészeti iskolával, ahol a diákok zenét is tanulhatnak.
A tapsik földjén
Visszatértünk a koncertre, épp Bartók Erdélyi táncok című darabja volt a műsoron, különösen a Medvetánc aratott nagy sikert. Később jött a nagy sláger, Mancini A rózsaszín párduc című műve, és egy kis show is hozzá, egy sötét ruhás, napszemüveges titokzatos táncos, kezében a rózsaszín párduc bábfigurával. És legvégül a „tapsik földje”, aki azt hiszi, hogy nyulakról van szó, téved, a tapsolók „országát” ismerhettük meg, mégpedig a Pace Percussion Trio: Klapperen című csak tapsból álló darabja segítségével. Hatásos befejezés, a sikítozó, örvendező, a virtuóz tapsolást maguk is kipróbáló gyerekek aztán átvedlettek megszelídült kakaózó csemetékké.
A rögtönzött közvélemény kutatás azt mutatta, hogy a legnépszerűbb műsorszámnak egyértelműen a „tapsos” bizonyult.
Bazsinka Józsefet a koncert után új alkalmi szerepéről kérdeztük. – Véletlenszerű, hogy beugrottam ebbe a szerepbe, mert sem Fischer Iván, sem Hábetler András operaénekes, akik szokták ezt csinálni, most nem értek rá. De a hangszerkóstolókon én szoktam moderálni a koncerteket, így azért van előzménye a mostani feladatnak. A budapesti kakaókoncertjeink közönsége sokkal élénkebb, sokkal jobban beleszólnak, nagyobb a zsivaj, mint itt Kozármislenyben. Ezek a gyerekek csendben, kíváncsian várták a következő műsorszámot. A Pető Intézetben néha belevisítottak a koncertbe a gyerekek, de végig áhítattal figyeltek, óriási élmény volt számunkra.
A koncerten fellépett Bazsinka József fia is, aki tizenkét éves kora óta tubázik, de már az In Medias Brass rézfúvós quintet tubása. Most doktorál a Zeneakadémián, mint tubaművész. Ő választotta a tubát, nem az apukája erőltette rá a hangszert.
Bazsinka József azt is elmesélte, hogy a Fesztiválzenekar június 7-i Családi napján, a Millenárison rendezendő kakaókoncerten négy gyerekével együtt lép majd fel. A tubás fia mellett vele lesz másik fia, aki szaxofonos, aztán csellista lánya, valamint a harmadik fia, aki néptáncos és a Bihari Együttes tagja. Bartók Béla Magyar Képek című művéből két tételt játszanak el.
- Zenéltünk már együtt, de táncos produkciónk most lesz először – fűzte hozzá. Arról is beszélt, hogy nagyon szeret mesélni, és a saját gyerekei hamar arra inspirálták, hogy fejből tegye ezt.
- A tuba egy látványos rézfúvós hangszer, ezért a hangszeremmel minden kakaókoncerten ott vagyok. Öröm, rajta játszani és én ezt próbálom továbbadni. Ebből az örömből, a múlt héten többek között a kozármislenyi gyerekek is kaptak jócskán, a finom kakaó mellé.