Mesebeli zenei utazás Kozármislenybe

Publikálás dátuma
2015.05.11. 07:48
A gyerekeknek nagy élmény volt a kakaókoncert, de a zenészek is élvezték a kozármislenyi kirándulást FOTÓK: MOLNÁR ÁDÁM
A Budapesti Fesztiválzenekar harmadszor rendezett közösségi hetet, melynek a keretében rendhagyó helyszíneken - templomokban, idősek otthonában és más közösségi intézményekben - zenéltek. Mi a Pécs melletti Kozármislenybe kísértük el őket.

Alig akad olyan koncertterem a világban, ahol nem fordult volna meg a Budapesti Fesztiválzenekar, de az biztos, hogy a Pécstől mindössze négy kilométerre lévő festői kisvárosban, Kozármislenyben a múlt héten játszottak először. Történt ugyanis, hogy Fischer Iván zeneigazgató - a zenekar vezetésével és a tagjaival egyetértésben - még tavaly úgy döntött, hogy közösségi heteket indít az együttes. Tavaly júniusban rendezték az elsőt, aztán novemberben a következőt és a múlt héten a harmadikat.

Ezeken a heteken többnyire olyan helyekre mennek játszani, ahol nem jutnak könnyen hozzá a zenéhez, illetve maga helyszín is rendhagyó. Először zsinagógák szerepeltek a helyszínek között, aztán bővült a kör. A mostani héten idősek otthona, templomok, illetve olyan intézmények kerültek be a kiválasztott helyszínek között, ahol gyerekeknek lehet kakaókoncerteket rendezni. A Fesztiválzenekar tagjai tehát csapatokba verődtek és önkéntes jelentkezés alapján kerültek be valamelyik alkalmi formációba.

A kakaókoncerteket évtizedekkel ezelőtt indította el Fischer Iván. Nemrég jártam a karmester Andrássy úti lakásszínházában, az ott látható egyik vidám felvétel is tanúskodik a kezdetekről. Ezeket a főként családoknak, tehát kisgyerekeknek és szüleiknek tartott koncerteket Fischer Iván maga moderálta. A fesztiválzenekar próbatermében tartott intim hangulatú koncerteken mesélt az elhangzott művekről, a hangszerekről.

Tehát ő már évtizedekkel ezelőtt kitalálta, miként lehet kinevelni a majdani közönségüket. A kezdeményezésnek óriási sikere lett, általában alig lehet bejutni ezekre az alkalmakra. Jó előre foglalni kell helyet. Az ötletnek követői lettek, de a zenekar a mai napig tart ilyen koncerteket, amelynek végén a nebulók megihatják jól kiérdemelt pohár kakaójukat.

A múlt héten három rendhagyó helyszínen tartottak hasonló kakaókoncertet. A Miskolctól huszonöt kilométerre lévő Homrogdon, ahol a térségben általában szűkös anyagi körülmények között élő gyerekek ülhettek a nézőtéren. Aztán a budapesti Pető Intézetben, ahol mozgásukban korlátozott, fogyatékkal élők alkották a közönséget és végül Kozármislenyben, ahol a helyi általános iskola alsó tagozatos kisdiákjai foglalhatták el a helyüket a művelődési házban.

Van-e hal a tóban?

Verőfényes májusi hétköznap déli órájában igencsak megbontotta a kozármislenyi művelődési ház előtti nyugalmat, amikor bekanyarodott a Budapesti Fesztiválzenekar busza a csodálatos kis tó melletti parkolóba. A meghirdetett délutáni kakaókoncert előtt másfél órával elképzelni sem lehetett, hogy miként népesül majd be a művelődési ház, amely megérkezésünkkor még zárva volt. Ki is használták a zenekar tagjai az ajándékba kapott plusz időt és lesétáltak a tóhoz

Jót lehetett napozni, illetve találgatni, hogy vajon van-e hal a tóban. Mielőtt jött volna egy helybéli, hogy eldöntse a vitát, kinyílt a művelődési ház ajtaja, be lehetett lépni, illetve becipelni a nagyobb hangszereket. A hangulatos művelődési ház mellett egy kisebb helység előtt a felirat: ifiklub. Egy másik helyiségben, ahol a zenekar tagjai középre kiraktak egy székre egy csábító bonbont, azonnal elkezdetek próbálni.

A Csevegő című, az előtérben elhelyezett „Kozármislenyi közéleti lapból” kiderült, hogy Futó László Pál harkányi képzőművész „egyedülálló, többdimenziós kiállítását” Hoppál Péter kulturális államtitkár, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg. Hoppál nemrég azért került be a hírekbe, mert felülírta a szakmai zsűrik által javasolt független színházaknak szánt minisztériumi működési támogatás összegét.

De térjünk vissza a koncerthez. A zenekari tagok másik része kíváncsi volt a terem akusztikájára. Érdekes volt látni, hogy miközben jól ismerik, a New York-i Carnegie Hall, vagy az amszterdami Concertgebouw akusztikáját, azt hogy milyen erősen kell megszólaltatni a hangszert, most aggodalommal méregették, hogy a kozármislenyi művelődési házban milyenek az akusztikai lehetőségek.

Később mindenki megnyugodott, hiszen kiderült, a nézőtér közepéről, vagy a végéről is jó lehet hallani a felhangzó zenét. A muzsikusokat inspirálta a rendhagyó közeg, olyan az egész, mintha egy csapat futballista egyszer csak kiszabadulna egy grundra. Aztán persze pillanatok alatt kiderült a profizmus, Rossini C-dúr szonátája annyira tisztán szólt, hogy aki betévedt a próbára, azonnal leült egy kicsit hallgatni a muzsikát.

Zarándokok harsány kórusa

Volt valami egészen romantikus abban, ahogy a szomszédos Janikovszky Éva Általános Iskolából a gyerekek az árnyas fák alatt átvonultak a kissé lejtős ösvényen a tó melletti művelődési házba, hogy elfoglalják helyüket a Fesztiválzenekar kakaókoncertjén. Pillanatok alatt gazdára leltek a derűs rajzokkal teli műsorfüzetek, és néhány perc alatt megtelt a terem, elől a szőnyegen is ültek. A zenekar tubása, Bazsinka József lazán, civilben, farmerben, csíkos ingben elkezdte moderálni a koncertet.

A zene, az elhangzó művek segítségével mesebeli utazásra hívta a gyerekeket, először Kreisler hegedűre és zongorára írt Bécsi Capriccio című darabjával Ausztriába. Mindegyik zeneműhöz elöljáróban járt egy mese is. A műsor második száma két ír népdal volt, melyet Polónyi Ágnes adott elő hárfán. Aztán egy újabb látványos húzás következett: Tannhäuser: A zarándokok kórusa négy kürtre.

Rögtön kiderült, a Fischer Iván által szerkesztett műsor remekül működött Kozármislenyben is. Közben megérkezett az iskola igazgatója, Varga Éva, akivel kihúzódtunk egy kicsit a teraszra beszélgetni.

- A fesztiválzenekar keresett meg bennünket és mi természetesen nyitottak voltunk a kérésre. Mégpedig azért, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy közel vigyük a gyerekekhez a művészeteket. Nem csak azzal, hogy kiállításokra járunk, hogy szinte az egész iskolának bérlete van a Pécsi Nemzeti Színházba, most is éppen egy osztállyal előadáson kellene, hogy legyek, de jómagam se hagynám ki ezt a koncertet – avatott be az előkészületekbe az igazgatónő. – Eddig a Pannon Filharmonikusok jártak hozzánk, amikor most meghirdettük az alsósok között ezt a lehetőséget, azonnal szinte mind a négyszáz gyerek jelentkezett, ezért mivel kicsi a terem, osztályonként tizennégy diákot választottunk ki, akik nagyon várták ezt az alkalmat. A többieket, akik erről lemaradtak, elvisszük a Pécsi Nemzeti Színház családi fesztiváljára. Környékbeli iskolák is érdeklődtek a mostani koncert iránt, de őket sem tudtuk fogadni helyhiány miatt – tette hozzá az iskola vezetője.

Varga Éva, mint a diákjai is, maga is először hallotta a Fesztiválzenekart élőben játszani. Bár megjegyezte, a Pannon Filharmonikusok koncertjeire bérlete van és rendszeresen jár színházba, hangversenyekre és ezt a szemléletet a gyerekek körében is igyekszik népszerűsíteni. A Janikovszky Általános Iskola egyébként kapcsolatban van egy alapfokú művészeti iskolával, ahol a diákok zenét is tanulhatnak.

A tapsik földjén

Visszatértünk a koncertre, épp Bartók Erdélyi táncok című darabja volt a műsoron, különösen a Medvetánc aratott nagy sikert. Később jött a nagy sláger, Mancini A rózsaszín párduc című műve, és egy kis show is hozzá, egy sötét ruhás, napszemüveges titokzatos táncos, kezében a rózsaszín párduc bábfigurával. És legvégül a „tapsik földje”, aki azt hiszi, hogy nyulakról van szó, téved, a tapsolók „országát” ismerhettük meg, mégpedig a Pace Percussion Trio: Klapperen című csak tapsból álló darabja segítségével. Hatásos befejezés, a sikítozó, örvendező, a virtuóz tapsolást maguk is kipróbáló gyerekek aztán átvedlettek megszelídült kakaózó csemetékké.

A rögtönzött közvélemény kutatás azt mutatta, hogy a legnépszerűbb műsorszámnak egyértelműen a „tapsos” bizonyult.

Bazsinka Józsefet a koncert után új alkalmi szerepéről kérdeztük. – Véletlenszerű, hogy beugrottam ebbe a szerepbe, mert sem Fischer Iván, sem Hábetler András operaénekes, akik szokták ezt csinálni, most nem értek rá. De a hangszerkóstolókon én szoktam moderálni a koncerteket, így azért van előzménye a mostani feladatnak. A budapesti kakaókoncertjeink közönsége sokkal élénkebb, sokkal jobban beleszólnak, nagyobb a zsivaj, mint itt Kozármislenyben. Ezek a gyerekek csendben, kíváncsian várták a következő műsorszámot. A Pető Intézetben néha belevisítottak a koncertbe a gyerekek, de végig áhítattal figyeltek, óriási élmény volt számunkra.

A koncerten fellépett Bazsinka József fia is, aki tizenkét éves kora óta tubázik, de már az In Medias Brass rézfúvós quintet tubása. Most doktorál a Zeneakadémián, mint tubaművész. Ő választotta a tubát, nem az apukája erőltette rá a hangszert.

Bazsinka József azt is elmesélte, hogy a Fesztiválzenekar június 7-i Családi napján, a Millenárison rendezendő kakaókoncerten négy gyerekével együtt lép majd fel. A tubás fia mellett vele lesz másik fia, aki szaxofonos, aztán csellista lánya, valamint a harmadik fia, aki néptáncos és a Bihari Együttes tagja. Bartók Béla Magyar Képek című művéből két tételt játszanak el.

- Zenéltünk már együtt, de táncos produkciónk most lesz először – fűzte hozzá. Arról is beszélt, hogy nagyon szeret mesélni, és a saját gyerekei hamar arra inspirálták, hogy fejből tegye ezt.

- A tuba egy látványos rézfúvós hangszer, ezért a hangszeremmel minden kakaókoncerten ott vagyok. Öröm, rajta játszani és én ezt próbálom továbbadni. Ebből az örömből, a múlt héten többek között a kozármislenyi gyerekek is kaptak jócskán, a finom kakaó mellé.

Szerző
Frissítve: 2015.05.10. 21:48

Jósnő imaszőnyeggel és transszal

Publikálás dátuma
2015.05.11. 07:46
Pásztor Erzsi nem áll fejen a transzba eséshez, inkább ráfekszik az imaszőnyegre FORRÁS: JÁTÉKSZÍN
Pásztor Erzsi Kossuth-díjas színésznőnek a minap volt bemutatója a Játékszínben, a Vidám kísértet című komédiában nagy energiájú, mohó étvágyú, lelkes, rendkívül mulatságos jósnőt játszik, hatalmas sikerrel. Jó formában van, ezt megelőzően a Karinthy Színházban volt premierje az Olympia előadásában. Hálás érte, hogy ennyi idősen ilyen sok szöveget képes megtanulni, és akár még mozgásórára is tud járni.

-Volt valamilyen köze a szüleinek színházhoz?

-Nem volt, de ennek ellenére én mindig is színésznő akartam lenni. Az anyukám fantasztikus képességű fodrásznő volt, őrületes humora, előadókészsége volt. Nagy élet volt az üzletben. Anyám úgy tudott előadni történeteket, hogy körülötte bepisiltek tőle.

-Ön ott lebzselt a fodrászüzletben?

- Az iskolából odamentem, mert elváltak a szüleim, a manikűrös asztalnál irkáltam a leckéket, és közben hallgattam, hogy a fejem fölött mit beszélnek. Az anyámat imádták az asszonyok, rengeteg kuncsaft volt. A segédek mellett tanulólányok is dolgoztak ott, időnként némelyikre rábízott az anyám, hogy vigyen el ide vagy oda. Gyerekkoromban lényegében az üzletben éltem, és annak a háznak az udvarában játszottam. Sok minden rám ragadt abból, amit ott hallottam.

- Mikor határozta el, hogy színésznő lesz?

- Mindig is fújtam, hogy színésznő leszek, csak hát kiskoromban rémesen mulya lány voltam. Legyintettek, arra, amikor azt mondtam, hogy színésznő akarok lenni. Az óvodában belesültem a versmondásba. Még amikor kijöttem a főiskoláról, akkor is nagyon gyámoltalan voltam, nem is tudom honnan volt bennem az az őrült akarat, hogy én mégis színésznő leszek. Évekig minden produkcióba úgy fogtam bele, hogy ezt úgyse tudom megcsinálni. Fiatalon Dürrenmatt Fizikusok című darabjában játszottam például a púpos orvosnőt. Sík Ferenc rendezte az előadást. Azt mondtam neki, nem létezik, hogy ezt meg tudom csinálni. Síkkel sokat és nagyon jól dolgoztunk együtt, közös nyelvet beszéltünk, meg sem hallgatta az aggályaimat. Egyszer csak kiderült, bár rossz az én számból ilyet hallani, hogy fantasztikus alakítás lett, de hát így szólt akkor a fáma.

- Szeretett több vidéki színházban játszani, vagy Pestre akart már kerülni, és ez nem sikerült?

- Amíg a szintén vidéki színész férjemmel, Holl Istvánnal, a házasságunk tartott, és az 21 évig tartott, addig természetes volt a vidéki lét. Egy ideig normális családi életem volt. A férjemnek mindig jól ment a pálya, én voltam az, akinek ritkábban adódott szerep. De azért mindig megkaptam az extra feladataimat, szóval azért én nagyon jó szerepeket játszottam.

- Fiatalon már Örkény Macskajáték című darabjában az öregen is szerelmes Orbánnét osztották önre.

- Harminchat éves voltam, amikor először játszottam. De addigra már megbarátkoztam azzal, hogy akkoriban nemigen kaptam saját korombeli szerepeket. Mindig akadt valami, amire azt mondták, hogy csak én tudom eljátszani. A Koldusoperában a kolduskirály felesége sem volt kutyafüle fiatalon.

- Mindkét szerepet három különböző produkcióban is játszotta...

- És végül is imádtam mindegyiket. Valamennyi produkcióban jól éreztem magam. Alaptulajdonságom, hogy ahová beteszem a lábamat, ott próbálom megteremteni magamnak azt a közeget, hangulatot, amiben jól érzem magam. Csak úgy tudok dolgozni, ha örömmel megyek be a színházba. Így volt ez a Vidám kísértet próbái alatt is, már amikor reggel fölkeltem, örültem, hogy jaj de jó lesz.

-A jósnőt alakítja. Ez legendás szerep, annak idején a Pesti Színházban Bulla Elma adta, aztán az ő halála után Tábori Nóra. Vérbő, nagypofájú, jókora étvágyú nőről van szó, aki többször transzba kerül, hogy kapcsolatba lépjen a túlvilággal.

-Bulla és Tábori is nagyszerű színésznő volt, az én eszközeim egészen mások, mint amilyenek az övéik voltak. Én például nem állok fejen a transzba eséshez, ahogy ők tették, hanem egy kis imaszőnyeget dobok le a földre, és ráfeküdve olyan mozgást végzek, amitől aztán transzba esem.

-Ez igazán ziccerszerep...

- Ezt a szót nem szeretem. Egy ziccerszerepet is nagyon el lehet rontani, ha nem megfelelő színész játssza. Sokan azt gondolják, hogy a ziccerszerephez szinte semmit nem kell csinálni.

-A ziccerszerep az én értelmezésemben annyit jelent, hogy magas labdát kap. De hát azt le is kell ütni.

- Hát erről van szó. Ráadásul új feldolgozásban megy nálunk a darab, mindenkinek remek szerepe van benne. Mindenki más is ziccerszerepet játszik. Remek vígjáték, amiben én játszom az egyik nagyon jó szerepet.

- Azt lehet mondani, hogy a sokad virágzását éli?

- A sokad, az talán túlzás. Soha nem érzem azt, hogy na most aztán rendben van minden. Már mielőtt megkezdődtek a Vidám kísértet próbái is egy élvezetes premieren voltam túl. Az első perctől kezdve szerettem az Olympiát a Karinthy Színházban, és benne a hercegnő szerepét.

- Mondta, hogy nem mindig találták meg a szerepek, de most egyik premierjét követi a másik.

- Mindennek ellenére az igazság az, hogy én vidéken nagyon sokat játszottam, például a soproni színházban évekig jobbnál jobb szerepeket, de ezt a kutya se tudta, mert ma már nem divat újságíróknak vidékre jönni, és nagy cikkeket írni. Egy celeb világban már nem arról írnak, hogy a soproni színházban mit mutattak be. De én ettől még imádtam a soproni színházban játszani, a közönség is nagyon szerette, amit csináltunk. És Szegeden ugyanígy volt ez. Szóval sok jót játszottam, ami nem került Budapestre. Akkor még nem éreztem azt, hogy ez olyan fontos lenne, mert én megkaptam a szerepet, és valahogy mégis lett egy olyan ismertségem, hogy bármerre is megyek, nagy szeretettel fogadnak, megismernek, örülnek nekem. Nem csak a tévés meg a filmszerepeim miatt, hanem elhiszik, hogy színházban is sokat láttak Budapesten, pedig nem így van. A Szomszédok sorozatában csak epizodista voltam, de mind a mai napig él az a figura. Mrs Lipton szinkronszerepem, még így is tudják, hogy ennek a figurának én vagyok a hangja. Sokan fölemlegetik, és ez nekem mindig is jólesett. Úgyhogy én nem éreztem mellőzöttnek magam amiatt, hogy vidéken voltam. És már érdemes művész címet, meg Kossuth-díjat is kaptam, ez boldogság.

- Azon ritka színészek közé tartozik, akik alapvetően jól vannak?

- Jól vagyok, mert már azért is hálás vagyok, hogy a hetvenkilencedik életévemben lehetek, és egyáltalán még be tudok járni a próbákra, meg tudom tanulni a szöveget, akár még mozgásórára is tudok menni, ha ez a szerepemhez szükséges. Ez azért nagy dolog!

Szerző

Faust és Mephisto digitális találkozása

Egyedülálló játékok helyszíne volt tegnap és lesz ma a Katona József Színház Sufnija. A koreai Goethe Intézet és a koreai NOLGONG játékfejlesztő cég közös játéka rendhagyó módon közelíti meg Goethe klasszikus művét.

Az esemény a Koreai Kulturális Központ támogatásával valósul meg. A „Being Faust – Enter Mephisto” előadásban valamennyi résztvevő főszereplővé válik és Faust bőrébe bújva a digitális világban találkozik patás ellenlábasával, Mephistóval (Ónodi Eszter), akinek Wagner (Kocsis Gergely) segíti munkáját. A játékra ma 13 órkor magyar és koreai nyelven, 16 órakor magyar és német nyelven és 19:30 órakor magyar nyelven kerül sor.

A játék lényege, hogy a résztvevők egy meghatározott helyen és időben gyűlnek össze, hogy valamennyien magukra öltsék az ifjú Faust szerepét, okostelefonnal a kézben, vállalva a kihívásokat a megkísértések játékában. A Faust digitális világhoz illeszkedő átdolgozásában Benjamin von Blomberg dramaturg működött közre, aki a MünchnerKammerspiele vezető dramaturgja.

A „Being Faust – Enter Mephisto“ első nyilvános bemutatója 2014. szeptember 1-jén volt Szöul Városi Könyvtárában. Innen nem sokkal később a dél-afrikai Johannesburg „AMaze” fesztiváljára utazott tovább. Budapest előtt többek közöt6t a szöuli Nemzeti Színházban, a hongkongi Fringe Clubban és a szöuli Világ Kultúráinak Fesztiválján mutatkozott be a projekt. Közép- és Kelet-Európában Prágában és és Vilniusban is vendégszerepel a játék. Ezután délkelet- és kelet-ázsiai, majd további európai helyszínek következnek.

Szerző
Frissítve: 2015.05.10. 22:21