Halálbüntetés az egyház szemével

Ferenc pápa radikálisan ellenzi a halálbüntetést, ebben a kérdésben az egyházi tanításnál is keményebben fogalmaz. Már több ízben is kifejtette a legsúlyosabb büntetést a legszigorúbban elítélő álláspontját, illetve azt, hogy az életfogytiglani büntetést is rossz megoldásnak tartja. A katolikus egyházban először II. János Pál hívta fel a figyelmet a halálbüntetés igazságtalan voltára.

Mit is tanít az egyház a halálbüntetéssel kapcsolatban, s miért juthatunk arra a következtetésre, hogy Ferenc pápa e tekintetben is új álláspontot képvisel, s mindenek felettinek tartja az emberi élet védelmét?

Az egyház tanítása csak a 20. században kezdett megváltozni a halálbüntetés kapcsán. A Szentírásban, az Ószövetségben még a „szemet szemért” elve érvényesült. Az Újszövetségben Szent Pál apostol is alapvetően jogosnak feltételezi a halálbüntetést, mert a kardot viselő államhatalmat Isten szolgájának ismeri el – írja a Magyar Katolikus Lexikon. Hasonlóképpen vélekedett a kérdésről Alexandriai Szent Kelemen, Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás is.

Először az úgynevezett valdiak, a lyoni szegények eretnek mozgalma vitatta a legszigorúbb büntetés jogosságát. III. Ince pápa (1198-1216) azonban kiállt a halálbüntetés mellett. „A világi hatalommal kapcsolatban elismerjük, hogy halálos bűn nélkül végrehajtható a halálos ítélet, ha ezt nem gyűlöletből, felelőtlenül teszik, hanem megfontoltan járnak el” – fejtette ki.

Évszázadokon keresztül nem változott az egyház álláspontja, illetve a pápák nem is igazán foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Már a XX. században XI. Piusz (1922-1939) és XII. Piusz (1939-1958) kimondta, hogy az ötödik, „ne ölj” parancsolat nem vonatkozik azokra, akik „halálra méltó bűntettet” követtek el. Úgy vélték, a tettes „bűncselekményével önmagát fosztja meg az élethez való jogtól, s ennek következményeként veszi el tőle az állam az életet”. Az állami törvényhozó kötelességének nevezték annak megjelölését, hogy milyen esetekben alkalmazható a legsúlyosabb büntetés.

A Vatikánban egyébként 1929-től 1969-ig elvileg lehetséges volt a halálbüntetés végrehajtása, amelyet elvileg legalábbis, a pápa meggyilkolása esetén alkalmazhattak volna. Kivégzésre azonban sosem került sor. Először VI. Pál pápa bírálta a kivégzéseket, szót emelt az ellen, hogy a legsúlyosabb büntetést akarják végrehajtani Spanyolországban és a Szovjetunióban. Néhány cikkben 1971-ben képmutatással vádolták az egyházfőt, mondván: a Vatikánban még mindig létezik a halálbüntetés, s csak ekkor derült fény arra, hogy két évvel korábban már eltörölték azt.

II. János Pál hozta a fordulatot

Az egyházban II. János Pál pápasága idején kerekedett felül az a vélemény, amely szerint el kell utasítani a halálbüntetést. II. János Pál 1995-ös, Evangelium Vitae kezdetű enciklikájában azt fejtette ki, miért ellenkezik a keresztény tanítással, ezzel együtt egy keresztény embernek miért kell egyértelműen elutasítania a halálbüntetést. „Az emberi élet szent, mert kezdetétől fogva magán hordozza ’Isten teremtő cselekvését’ és mindig különleges kapcsolatban marad a Teremtővel, egyetlen céljával.

Az életnek kezdetétől a végéig egyedül Isten az ura: senki semmilyen körülmények között nem ragadhatja magához az ártatlan emberi élet közvetlen kioltásának jogát. A Ne ölj parancs formája szerint kifejezetten tiltó törvény: megvonja a határt, amit soha nem szabad áthágni. Bennfoglaltan azonban olyan pozitív magatartásra sarkall, amely föltétlenül tiszteli az életet, és elfogadva, megőrizve és elajándékozva gyarapítja azt a szeretet útján.”

Később így folytatja: „Ebbe a témakörbe tartozik a halálbüntetés kérdése is, melyre vonatkozóan az Egyházban éppúgy, mint a polgári társadalomban egyre erősödik az az irányzat, mely e büntetésfajtának csak nagyon korlátozott alkalmazását vagy teljes eltörlését követeli. A kérdést egy olyan büntetőjog keretében kell mérlegelni, amely egyre inkább illő a személyi méltósághoz s végső soron Istennek az emberre és a társadalomra vonatkozó tervéhez. A büntetésnek ugyanis, amellyel a társadalom sújtja a bűnöst elsődleges célja a bűn által okozott rendbontás helyreállítása.”

Majd megállapítja: „Nyilvánvaló, hogy éppen e célok elérése érdekében a büntetés mibenlétét és mértékét gondosan kell mérlegelni és eldöntetni, s a legsúlyosabbat, a halálbüntetést csak végső esetben szabad alkalmazni, amikor a társadalom megvédése más módokon nem lehetséges.”

„Minden esetben érvényben marad az új Katekizmusban kimondott elv, mely szerint ha a vérontás nélküli eszközök elegendőek ahhoz, hogy az emberi életet a támadó ellen megvédjék, és a közrendet s az emberek biztonságát megőrizzék, a hatóságok ezekkel az eszközökkel éljenek, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét föltételeinek és jobban illenek az emberi személy méltóságához.” – írta II. János Pál.

Bár az Evangelium Vitae egészen kivételes esetben nem utasítja el a halálbüntetés alkalmazását, az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a lengyel származású egyházfő pápasága alatt rengetegszer figyelmeztetett az emberi élet védelmének fontosságára, több ízben is hangot adott annak, hogy a halálbüntetést rossz eszköznek tartja a bűnelkövetőkkel szemben. „Szüntessék be világszerte a néhány ország által ma is alkalmazott halálbüntetést, a büntetés ezen igazságtalan módját” – jelentette ki 2000. július 9-én, a Regina Coeli börtönben elmondott szentmiséjén.

Előző évben, 1999 januárjában, Egyesült Államokbeli látogatása során, Missouriban elmondott szentmiséjén pedig kifejtette, hogy az emberi élet védelme, méltósága mindenek felett áll, nem lehet elvenni másoktól, még akkor sem, ha „ördögi bűncselekményt hajtott végre”. II. János Pál több alkalommal is szót emelt az Egyesült Államokban halálra ítéltek életének megmentéséért, ezek a felhívásai azonban általában süket fülekre találtak az amerikai tisztségviselők részéről.

XVI. Benedek is elutasítja

XVI. Benedek is állást foglalt a halálbüntetés intézménye ellen. Igaz, pápaságának távolról sem volt központi eleme ez a téma, s ritkán is beszélt erről. 2011 novemberében egy konferencián támogatásáról biztosította a Szent Egyed bázisközösségnek a legsúlyosabb büntetés teljes beszüntetését célzó törekvéseit. Reményét fejezte ki, hogy a világban egyre több ország folyamodik a legsúlyosabb büntetés felszámolásához.

2010-ben, szintén XVI. Benedek pápaságának idején Federico Lombardi, a Szentszék sajtószóvivője nagyon egyértelmű véleményt fogalmazott meg a halálbüntetéssel kapcsolatban. „Nem akarom, hogy Kínában, Iránban, az Egyesült Államokban, Indiában, Indonéziában vagy Szaúd-Arábiában kivégzések történjenek. Sehol a világban ne alkalmazzák a halálbüntetést” – fejtette ki. „Nem akarok megkövezéseket, mások lelövését, lefejezését, felakasztását, vagy villamosszék, illetve injekció általi gyilkosságokat” – közölte. „Nem akarom ezt a büntetést a gyilkosok, a maffiózók, az önkényes vezetők számára” – tette hozzá.