Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mód felett zavar, ha a „valami” ténylegesen nem „valami”, csupán annak látszik. Ennek következtében nem szeplőtelen az, akin a szeplők még csak nem is takarhatók!
Olvasom az Alkotmánybíróság (AB) teljes ülésének április 20-án kelt, csont nélkül elfogadott határozatát, majd az aláírókat látva nem akarok hinni a szememnek: 15 helyett csupán 14 aláírást látok. Micsoda skandalum, csattanok fel, hiszen az alaptörvényi kőtábla kijelentő módban fogalmazott parancsolata [24. cikk (8) bekezdése] szerint: „Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból álló testület...” De akkor hol van a 15. tag? A hiánynak személyesen igyekeztem okát lelni. Alkotmányos mulasztás, avagy csupán egy, az kötelező iskolai foglalkozásról igazoltan/igazolatlanul távol maradó alkotmánybíróról van szó?
A dokumentumok szerint az AB-t jogszabály nem kötelezi arra, hogy a hiányzókról nyilvántartást vezessen. Sőt, a testület tagjának előre még csak be sem kell jelentenie, ha távol kíván maradni, az okát pedig még kevésbé kell közölnie. Ha ezt az illető véletlenül mégis megtenné, azt – nyilvántartás hiányában – nem lehetne sehol sem rögzíteni. A hiányzás tényére az AB határozatok sem utalnak. Jogszabályi előírás hiányában a testület tagjai még „üzenő/ellenőrző” füzettel sem rendelkeznek! Mindezek következtében a választópolgárok hivatalosan tudomást sem szerezhetnek arról, ha az AB tagjai távol maradnak az ülésről. Így a mulasztás következmény nélkül is maradhat? De mi szükség is lenne ilyen nyilvántartásokra, hiszen a taláros testületet és tagjait senki sem ellenőrzi.
Az említett hiányzás mögött azonban most egy súlyos hiányosság húzódik. Az Országgyűlés ugyanis a távozó Paczolay Péter helyére - akinek 2015-ben lejárt az elnöki és tagi mandátuma is - 2015. február 25-i hatállyal csupán új elnököt választott Lenkovics Barnabás személyében (még 2014. december 1-én). A 15. tag helyének betöltéséről viszont – bár megtehette volna – mindeddig nem döntött. Igaz, csak mostanság vált biztossá a korábbi elnök/tag nagyköveti „elhelyezése” s addig, biztos, ami biztos alapon, a helyet a törvényhozó üresen hagyta. E tényt az AB honlapján megjelent minapi közlés is visszaigazolja. Így viszont az AB, mint intézmény- a kettős mérce szerint - tekinthető ugyan jogszerűnek, de jogállaminak semmiképpen sem. Az AB ugyanis csak mind a 15 tag megléte esetén válik legitimmé és alkotmányosan működőképessé.
Persze az AB új elnökének eddigi tevékenységére nem csupán az üres hely, hanem az AB által hozott saját – 3/2007.(II.20.) Tü. – határozatában foglaltak be nem tartása miatt sincs miért büszkének lennie. A vonatkozó iratok szerint e határozat még napjainkban is hatályos, így tartalmával az elnök is tisztában van. Ennek értelmében „2. Az alkotmánybírói tisztséggel nem összeférhetetlen a tanszékvezetői és a szakfelelősi megbízatás. 3. A dékáni, dékán-helyettesi, rektori, rektor-helyettesi megbízatás betöltése összeférhetetlen az alkotmánybírói tisztséggel.” Hogy miért e különbségtétel az egyes egyetemi funkciók között? Érthetetlen. Ugyanis az intézetvezetői, a tanszékvezetői, szakfelelősi és egyéb megbízatás jogi, etikai, személyes-baráti jellege miatt szintén alkalmas lehet rá, hogy beárnyékolja az alkotmánybírói tisztség presztízsét, tekintélyét, valamint azt a követelményt, hogy mindenek felett kell állnia.
Az AB azonban arról sem vezet nyilvántartást, hogy tagjai közül ki melyik felsőoktatási intézményben és milyen minőségben lát el oktatói, kutatói feladatot. De úgy tűnik, arról sincs tudomása a taláros testületnek, s elnökének, hogy közülük ki(k) tölt(enek) be az alkotmánybírói tisztséggel összeférhetetlen megbízatást. Az AB hivatalos honlapja szerint ugyanis dr. Varga Zs. András 2013 szeptembere óta a PPKE Jog- és Államtudományi Kar dékánja. Összeférhetetlenségi eljárásról viszont nincs tudomásunk.
Így aztán már nincs mit csodálkozni, ha a katedrához szokott alkotmánybíró - megfeledkezve a talár és a nyakában viselt Aranybulla jelkép és szimbólumrendszere diktálta követelményekről - kiszól egy-egy határozatból. Nevet ugyan nem említ, de „bátorságot” és fáradtságot nem kímélve "megdorgálja" a beadványozókat, ráadásul azon tevékenységükért, amelyre jogot és felhatalmazást az alkotmány, más alkotmányos jogszabályok, illetve az AB saját ideiglenes ügyrendje nyújt. Ez történt a 773/D/2006 számú határozat esetében is. Az objektív és pártatlan tartalmú döntésben az egyetemi katedrán ki nem élt szubjektív oktatói, tudományos-kutatói és szépírói ambíciók is helyet kaptak. Az AB amit az egyik kezével nyújtott, azt a másikkal vissza is vette, elmarasztalva egyúttal az indítványozókat.
Mindezek ismeretében elvben megállná helyét az AB nemrég hivatalba lépett új elnökének az MTI-nek adott nyilatkozata is: „A jogállam szakadatlan tanulási folyamat…”. Egy kiegészítéssel: mindezt nem az Alkotmánybíróságon kell megkezdeni!