Mészáros Márton írása a Népszavának;

Esterházy Péter;Krasznahorkai László;Man Booker-díj;

2015-05-20 20:00:00

Krasznahorkai a világirodalmi elitben

Krasznahorkai Lászlónak írónak ítélték a világ egyik legrangosabb irodalmi elismerését, a Nemzetközi Man Booker-díjat. A szerző, akit Beckettel és Kafkával rokonítnak, személyesen vette át a kitüntetést a londoni gálán. Korábban magyar szerzőt még nem díjaztak.

A 61 esztendős Krasznahorkai Lászlót a világ több országából beválogatott kortárs irodalmi nagyságok közül választotta ki a Nemzetközi Man Booker-díj zsűrije. A leszűkített lista tíz különböző országból származó írót tartalmazott, életművüket a londoni Victoria és Albert Múzeumban tartott díjkiosztó gálán ismertették.

A Nemzetközi Man Booker kitüntetést 2004-ben hívta életre a brit Man Group alap, amely számos különböző tudományághoz köthető elismerés, jótékonysági szervezet és kezdeményezés mellett főszponzora a Man Booker-díjnak is, amely nem azonos a most kiosztott Nemzetközi Man Booker-díjjal.

A Krasznahorkait elismerő Nemzetközi Man Booker-díj kuratóriuma kétévente ül össze, a felterjesztés kritériumai az alábbiak: a világ bármelyik országának olyan élő alkotója részesülhet a díjban, aki vagy angol nyelven ír, vagy akinek regényei közül legalább egy hozzáférhető angolul is. A díj, amely nem egy-egy mű alapján, hanem átfogó írói életműért adományozható, 60 ezer angol font (24, 7 millió forint) pénzjutalommal jár.

Az elismerés fontosságára utal, hogy Krasznahorkai az első magyar kitüntetett, európai szerzőként pedig a második, ugyanis az elmúlt években eddig csupán egy európai író, Ismail Kadare albán szerző, a balkáni irodalom kiemelkedő egyénisége kapta meg a díjat. Ismail Kadare 2005-ös díjazása után két esztendővel a nigériai Chinua Achebe, 2009-ben a kanadai, később irodalmi Nobel-díjjal is elismert Alice Munro, 2011-ben az amerikai Philip Roth, 2013-ban pedig a szintén Egyesült Államokbeli Lydia Davis részesült a kitüntetésben.

Az ünnepségen jelenlévő Krasznahorkai László művészetét Edwin Frank, a New York Review Books amerikai kritikai folyóirat igazgatója méltatta meleg szavakkal. Frank laudációjában kiemelte, hogy az olvasó érdeklődését elsősorban Krasznahorkai „különleges mondatai” ragadják meg. Tény és való, a magyar író páratlan mondatszerkezetei minden olvasóját megbabonázzák, az egyik legnépszerűbb amerikai blog, a Gawkeer a közelmúltban a világ ötven legjobb kezdőmondatai közé választotta Krasznahorkai egyik könyvének nyitómondatát.

A posztmodernhez sorolt regényeivel világhírnevet szerző Krasznahorkai a Békés megyei Gyulán született. Első elbeszélése Tebenned hittem címmel huszonhárom éves korában jelent meg a Mozgó Világban. Szegeden és Budapesten hallgatott jogot, az ELTE Bölcsészkarán magyar–népművelő diplomát szerzett. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátorként dolgozott, 1982-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedik.

A hazai irodalmi közéletbe az 1985-ben megjelent Sátántangó című regényével robbant be. A számtalan posztmodern stílusjegyet magán hordozó, az elidegenítettséget, az egyén és a hatalom helyzetét bemutató művet az évek során számtalan idegen nyelvre ültették át. A könyv világszerte pozitív kritikai fogadtatásban részesült, 1994-ben Krasznahorkai állandó alkotótársa, Tarr Béla filmrendező készített belőle hét és fél órás játékfilmet, amely számtalan országban vált kultfilmmé.

A filmes kizárólag az ő könyveiből, illetve az általa írt forgatókönyvekből készíti mozgóképeit, a gyümölcsöző munkakapcsolat pedig olyan fekete-fehér remekeket szült, mint a Werckmeister harmóniák (2000), A londoni férfi (2007) és A torinói ló (2011). Krasznahorkai leghíresebb regényei, a Sátántangó mellett az 1989-ben megjelent

Az ellenállás melankóliája és 2000-ben publikált Háború és háború egyöntetű sikerként jegyzett művek, ezek a kötetek számtalan újranyomást éltek meg itthon. Népes hazai olvasótábora mellett Krasznahorkait határainkon túl is elismerik, évtizedek óta felterjesztik az irodalmi Nobel-díjra, éppúgy, mint magyar pályatársait, Nádas Pétert, Esterházy Pétert és Bodor Ádámot.

A magyar irodalmi és állami elismerések – többek között a Kossuth-díj – mellett több német és amerikai elismerés tulajdonosa. Vendégprofesszorként tanított a berlini Freien Universitäten, tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának is. Könyvei külföldi recenziói közül kiemelendő a néhai Susan Sontag amerikai írónő írása, aki „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait.

Míg a német W. G. Sebald szerint „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”, addig a Nemzetközi Man Booker-díj átadásán a Nobel-díjas Samuel Beckett és Franz Kafka neve hangzott el, mint hasonló teljesítményű és markáns stílusú prózaíró. Krasznahorkai disztópikus-apokaliptikus világképeket lefestő erős képei Márquezhez hasonló, ám a kolumbiai írólegendától elkülöníthető mágikus realizmust hordoznak magukban. A melankólia és a nyomasztó világkép szintúgy közös nevező műveiben.

Köszönőbeszédében a meglepettségtől megilletődött Krasznahorkai úgy fogalmazott, igazán reméli, hogy az elismerés révén újabb olvasók fedezik fel a műveit az angolul beszélő világban is. A színpadon megemlékezett irodalmi példaképéről, Kafkáról, valamint a számára jelentőségteljes Jimi Hendrixről és a japán Kiotó városáról is, amelyeket inspirációforrásnak nevezett. Úgy fogalmazott, olyan írónak tartja magát, aki olyan olvasóknak ír regényeket, akiknek szükségük van a szépségre a pokolban.

Krasznahorkai a közelmúltban a Népszabadságnak adott interjújában eképpen fogalmazott a szépirodalom funkciójáról: „Komolyan felteszem, hogy van egy nagyon magas fokon művelt szépirodalom, egy nagyonszépirodalom tehát, amely a romlás ellen hat. Már az a lehetőség is, hogy ez az irodalom vállalhatja akár azt is, hogy magára a megismerésre tör, vagyis hogy nem előír egy világot, hanem kutatja azt, már erőteljesen jelzi, hogy nagyon is morális tény. Nincs meg minden szépirodalomnak ez a morális akcentusa, de a nagyon szépirodalomnak megvan. És én ebbe az irányba törekszem a nyelvvel.”

A magyar művészi nyelv új lehetőségeit megteremtő szerző a díj átvétele után bejelentette, hogy az elismerést és a pénzjutalom bizonyos részét angol fordítóinak, Szirtes Györgynek és Ottilie Mulzetnek ajánlja. Krasznahorkai László, aki évek óta Berlinben él, néhány napot a brit fővárosban tölt. A hétvégén a Hay Fesztivál irodalmi és művészeti programsorozaton vesz részt, ahol pódiumbeszélgetésen faggatják irodalmi kulisszatitokról.