film;Cannes-i Filmfesztivál;Nemes Jeles László;Saul fia;Fipresci-díj;Francois Chalais-díj;

2015-05-26 07:00:00

Cannes-i filmfesztivál: négy díjat nyert a Saul fia

Elsöprő magyar sikerrel zárult a 68. Cannes-i filmfesztivál. Nemes Jeles László Saul fia című alkotása azután, hogy elnyerte a nemzetközi filmkritikusok Fipresci-díját és a franciák Francois Chalais-díját, a vasárnap esti díjkiosztón megkapta a zsűri Nagydíját. A Vulcain elnevezésű technikai díjjal a film hangvilágát megteremtő Zányi Tamás munkáját ismerték el.

Nemes Jeles László első nagyjátékfilmjével berobbant a nemzetközi élvonalba s nyerte el a 68, Cannes-i Filmfesztiválon a zsűri Nagydíját, s már elmondható, hogy a Saul fiát az egész világon forgalmazzák. A vasárnap esti gálán a Coen fivérek által elnökölt zsűri értékelésében kiemelte hogy a művészfilmeknek mindig biztos helyük és jó fogadtatásuk van Cannes-ban.

Jaques Audiard például nem szerepelt az esélyesek között, mégis meggyőző volt azzal, hogy sikeresen ötvözte a preciz komolyságot a szórakoztatással. Egy filmnek fel kell tárnia egy világot, és Audiard filmje kettőt is felfed: két Sri Lanka-i menekült szemével mutatja be Franciaországot és az erőszakkal teli párizsi miliőt.

A Saul fia rendezője, Nemes Jeles László (balról a második) filmje színészeivel: Urs Rechn, Röhrig Géza, Todd Charmont és Molnár LeventeFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

A Saul fia rendezője, Nemes Jeles László (balról a második) filmje színészeivel: Urs Rechn, Röhrig Géza, Todd Charmont és Molnár LeventeFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Nemes Jeles Lászlót sokan tartották díjesélyesnek, filmje abszolút eredeti, ugyanakkor rendhagyó. A zsűri Nagydíja szól az alkotó tehetségének és a rendező és stábja bátorságának, hogy a holokauszt témáját ilyen szokatlan módon vitték flimre. Amikor a magyar rendezőt szólították a díjátadón, meghatottan köszönte meg a munkát stábjának.

Áldotta a filmet mint művészeti kifejező eszközt, amely a vízuális művészet színvonalát képes magasan tartani, s ezt képviseli a kezdetektől fogva a minőségi filmgyártás. A díjátadót követő sajtótájékoztatón Nemes Jeles elmondta, hogy már készen áll fejében a következő filmterv, aminek megvalósításába akkor fog bele, amikor lezárulnak kötelezettségei jelen filmjével.

Megérdemelten kapta a legjobb rendezőnek járó díjat a nagy Hou Hsiao Hsien a Bérgyilkos című film dramaturgiai és képi megjelenítési bravúrjaiért, melyeket vétek lett volna figyelmen kívül hagyni. Helytálló a zsűri döntése a görög rendező esetében is. Yorgos Lanthimosnak The lobster (A homár) című alkotása volt az egyik legérdekesebb mű a mezőnyben.

A megosztott női alakítás díja azt a gyanút keltette, hogy Sokan furcsának tartották a döntést, mert a Carol című film másik nagyszerű szaínésznője, Cate Blanchett így a homályban maradt. A sajtó füttyszóval fogadta az eredményhirdetést. A legjobb férfi színész díját Vincent Lindon kapta a La loi du marché-ban (A piac törvénye) nyújtott alakításáért egy rendkívül erős mezőnyben, ahol Depardieu, Colin Farrell, Vincent Cassel is kiváló színészi alakítást nyújtott, nem szólva Röhrig Géza nemzetközileg elismert alakításáról a Saul fiában.

A díjkiosztó legmeghatóbb pillanata volt, amikor átadták Agnes Vardanak, a Leo 5-től 7-ig és a Sem fedél, sem törvény rendezőjének az életmű-díjat. Az idős rendezőnő magával ragadó beszédet mondott köszönetképpen.

Reflektorfényben állt a Cannes Classics szekció is, ahol most újra levetítették Jancsó Miklós mesterművét, az 50 éve született Szegénylegényeket. Idén díszvendégként meghívták és ünnepelték Costa-Gravas rendezőt, aki Arany Pálmát kapott 1982-ben az Eltűntnek nyilvánítva című filmért.

Most újra láthattuk a hires Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjét, amely 1966-ban a zsűri díját kapta. A filmek között volt még egy érdekesség, a Hitchcock/Truffaut film, amelyet a nagy érdeklődés miatt kétszer is levetítettek. Arról az interjúról van szó, amit Alfred Hitchcock adott Truffautnak 1962-ben, a Madarak című film utómunkálatainak során.

Ebből az anyagból könyv is született, mely megmutatta a közönségnek és a szakmának az amerikai rendező zsenialitását, akit egészen addig biztos kasszasikereket forgató ügyes iparosnak tartottak. Kent Jones ebből a könyvből készített filmet, ráadásul megszólalnak benne Scorsese, Assayas, Bogdanovich, és Anderson is, akik Hitchcock zsenialitását, egyediségét elemzik és rávilágítanak arra, hogy munkássága alapvető fontosságú a modern és kortárs filmes narráció továbbfejlődésében. => Vincenzo Basile írása a Népszavának

 Nekik nincs mentségük

- Röhrig Géza New Yorkban élő magyar költőből egycsapásra világhírű magyar színész lett. Még az is felmerült, hogy a sonderkommandós Saul megformálásáért megkaphatja a legjobb színészi díját. Ez nem történt meg.

- Nem foglalkoztatnak a díjak. A legfontosabb már megtörtént a filmmel. Az, hogy bemutatkozott Cannes-ban, óriási visszhangot vert, a világsajtó hírét vitte, ez itt a lényeg. Ez azt jelenti, hogy működik a film.

- Saul megformálása nem pusztán színészi teljesítmény, hanem rendkívüli intenzitású jelenlét a filmben. Hogy érintette, amikor elolvasta a forgatókönyvet egy olyan férfiról, aki a foglyokat a gázkamrákba terelő, majd a hullákat onnan eltakarító különleges egység, az ugyancsak foglyokból álló Sonderkommando tagja?

- Nagyon erős volt a forgatókönyv. Rögtön láttam, hogy biztos kézzel nyúl a témához. Amikor a rendezővel és az operatőrrel találkoztam, az is hamar világossá vált, hogy ebben a filmben én akár a magnéziumlámpát is tartanám. Üggyé vált számomra ez a mozi, főszerepről pedig még szó se volt.

- Hogyan lett végül mégis Saul?

- Fokozatosan. Hosszú időn át nem is tudtam, hogy már úgy figyelnek, mint esetleges Sault. Abban az időben főleg improvizáltunk. Heteken át folytak a gyakorlatok, mindenféle helyzeteket próbáltunk, és nekem soha nem Saul szövegét kellett megtanulnom. Aztán László egy reggel azt kérte, mondjam el egy napomat, mit csinálok reggeltől estig a Sonderkommandóban. Rengeteget olvastam már erről, ismertem a részleteket, így hát teljesen érzéketlen, monoton fahangon fölsoroltam a teendőimet a lágerben.

- A monoton hangot miért érezte szükségesnek?

- A Sonderkommandóban elvégzendő munkát csak monotóniában lehet túlélni. Az első néhány napon a sonderesek közül többen maguk is beslisszoltak a gázkamrába, nem bírván elviselni a helyzetüket. Egy-két hét alatt eldőlt, ki mennyire immunis, ki mennyire képes függetleníteni magát az őt közvetlenül körülvevő valóságtól. Csak a szülésekkor használatos epidurális anesztáziához lehet hasonlítani azt az érzelmi érzéstelenítést, amire nekik szükségük volt.

- Így már érthető a monoton hang.

- Magam elé nézve, vagy egy órán át mondtam el egy napomat, mikrorealisztikus pixelezéssel. Mikor végül fölnéztem, láttam, hogy mindenki sír a szobában. Nem sokkal ezután László felajánlotta a főszerepet.

- A mai néző akár úgy is érezheti, Saulon egyfajta őrület vesz erőt, hogy eltemesse egy fiú holttestét.

- Onnantól kezdve, hogy megpillantja a fiút, Saul boldog ember. Addig csupán a kertészi sorstalanságban vegetált. Akkor vált ismét önmagává, akkor nyert csak értelmet az élete, amikor rájött, mit kell tennie. Amit senki más nem tud helyette megtenni. A szíve, amely zölddé rohadt már benne, ebben a pillanatban újra pulzálni kezdett.

- A szélesebb közönségnek eddig nem volt alkalma találkozni leghíresebb színészével. Ön New Yorkban él.

- Bronxban, négy gyermekem van, végzettségemet tekintve bibliatanár vagyok.

- Filmrendező a végzettsége, arról teljesen lemondott?

- Teljesen. Nekem egy füstszűrőnyi ceruza is elég.

- Milyen kívánsággal indítja útjára a filmet?

- Azt szeretném, ha minél több fiatal megnézné. Mi, a szebb korúak, erősebb történelmi tudattal nőttünk fel, remélem, nagyjából tisztában vagyunk azzal, hová aljasodhatunk, ha nem vigyázunk. Hisz ne felejtsük el, ez a mozi a magyar történelemről is szól. Arról a két hónapról, amikor félmillió állampolgárát küldte gázhalálba ez az ország. A mi hazánk és egyházaink tevőleges asszisztálásával. A nyilasok, a parlamentben a zsidótörvényeket megszavazók nem a Sonderkommando kötelékébe tartoztak, ahogy nem sonderes a holokamuzó Jobbik sem. Nekik nincs mentségük.