Az igazgató kétségkívül precíz prezentációt mutatott a szép számban összegyűlt közönségnek az ellenzéki előválasztás esélyeiről. Unger Annát, az ELTE politológusát próbálta meggyőzni a fent idézett mondattal, aki nem volt annyira látványosan feldobva az előválasztás hatékonyságáról, mint kollégája. A politológus feltette azt a költői kérdést, hogy vajon miből fogják ezt a - saját számításai szerint - milliárdos összeget, finanszírozni a pártok.
Unger azért meggyőzhető volt, hiszen elismerte, hogy működhet az előválasztás, "de a javaslatok kidolgozásának a nyilvánosság előtt kell történnie". Boros Tamás a Policy Solutions stratégiai igazgatója enyhén beleszállt a nélküle is gyengélkedő baloldali ellenzékbe: "A baloldali értékrend évek óta kisebbségben van Magyarországon. Létezik ez a politikai közösség?" A Political Capital választási szakértője, László Róbert pedig azt mondta: azért fogja fel pozitívan ezt az egész gondolatot, mert a baloldal végre csinál valamit, nem pedig az utolsó két hónapba fog elkezdeni kapkodni, aminek ugyanaz lenne a vége, mint eddig.
Boros azért látott jót is az ötletbe, szerinte mindenképp végig lehet vinni egy előválasztást Magyarországon, de csak úgy van értelme, ha a baloldalt megújítják. A régi emberekkel lényegében mindegy, hogy előválasztás, vagy nem előválasztás, az eredmény ugyanaz. És az nem siker. Az előválasztás három funkciója Lakner Zoltán szerint a politika kinyitása, politikai rekrutáció (toborzás – a szerk.) és a verseny szabályozása.
A konferencia első részében a volt MSZP-elnök Lendvai Ildikó avatott be a 2004-es párton belüli eseményekbe, amely Gyurcsány Ferenc sikerével, s miniszterelnökké választásával zárult. Olyan kulisszatitkokat tudtunk meg, hogy Gyurcsány miatt Lendvai szinte Az elnök emberei című sikersorozatban érezte magát. Profi kampánystábbal győzte meg az akkori MSZP vezetést arról, hogy ő jó kormányfő lenne. Ledvai nem minősítette az akkori döntést, de gyorsan hozzátette, hogy ő a kisebbséget, azaz Kiss Pétert támogatta. A történetet azért hozta fel, hogy tanuljon belőle akár a Republikon Intézet is. Lendvai kiemelte, hogy 2004-ben az MSZP változást akart, ezért lehetett Gyurcsány a győztes, 2010-ben az emberek új pártokat akartak, ezért történhetett meg az LMP és a Jobbik megerősödése, napjainkba pedig teljesen új politikára van szükség. Kiemelte azt is, hogy eszméletlenül unja az ellenzék részén tapasztalható állóvizet és minden olyan dolognak örül, ami kicsit megmozgathatja ezt. Az előválasztás kérdését egy ilyen megmozgató dolognak tartja. Negatívumot is talált, hiszen az amúgy is vezérkultuszra hajlamos magyar nép egy ilyen választással csak még jobban ráerősít erre a nem túl szép tulajdonságra.
Nikicser László volt nagykövet szerint az előválasztás igenis jó dolog. Szerinte pont az van meg az előválasztásban, ami a magyar politikai kultúrában többek között nagyon hiányzik: a jelöltek rákényszerülnek arra, hogy ne egymással, hanem a programokkal foglalkozzanak. Csak remélni tudja, hogy Magyarországon a sok ego mellett működhet ez a modell, mindenesetre felajánlja minden tapasztalatát, amelyet Párizsban szerzett erről. Nikicser elmondta azt is, hogy a kis pártoknak is jó ez az egész, mert kapnak média nyilvánosságot, akárhogy szerepelnek az pedig tényleg nem rossz.
Szelényi Iván szerint a demokratikus pártokat át kellene nevezni köztársaság pártiakra, hiszen nagy fricska lenne a Fidesz kormánynak, aki levette az ország nevéből a köztársaságot. Egyébként a Széchenyi-díjas magyar szociológus, egyetemi tanár is nagy támogatója az ötletnek, bár többször elmondta, hogy ezt a politikailag kulturáltabb USA-ban látta csak a gyakorlatban.
Horn Gábor a Republikon Intézet kuratóriumi elnöke szerint megunták már azt, hogy csak elemeznek, most egy konkrét útvonalat mutatnak a pártoknak. Az, hogy megfogadják-e már nem rajtuk múlik.