Csillámló foltok ők...

Süt a nap. Fiatal lányok tarka ruháját

cibálja a tavaszi széL

Nevet az arcuk, virgonc' öröm táncol

a szívükön és a szájukon.

Az élet kimosolyog a szemük ablakán.

Csupa vidámság a testük

és zene zeng járásuk ritmusában.

Fiatalok!

Szívükről könnyedén siklik le a bánat.

Csillámló foltok ők

a lomha, fekete folyam sötét tükörén.

Ez a folyam? Csupa szenvedés és csupa fekete bánat.

Vér tajtékzik benne és keserű könny.

Hullámaiban sötét indulatok

sötét erői rejtőznek.

Ennek a folyamnak a vize

Volhinia mocsaraiból ered

és Doberdó szikláiból.

Flandriából és a sabáci véres földből.

Éjszaka fölötte leng

halott legények sikoltó lelke.

Mélysége titokzatos, mint a csillagok

Szomorú, átkos fekete folyam...

Sebes szíveket görget a hátán,

a vízcsöppjei élő emberek,

éhséggel küzdő, regény emberek,

zord ábrázatú, szegény emberek.

Lomhán hömpölyög a fekete folyam

és iszapot csap az öreg házfalakra.

De sötét tükörén csillámlik

fiatal lányok tavaszi kacagása

és süt a nap, új csírák bomlanak

Az örökké ifjú életbe, ámen.

Szakasits Árpád.