Nyitni akar az Akadémia

Idén 150 éves a Magyar Tudományos Akadémia székháza, ebből az alkalomból tegnap sajtótájékoztatóval egybekötött épületbejárást tartottak. A több mint tízezer négyzetméternyi nettó alapterületű gyönyörű palota volt az első neoreneszánsz középület Magyarországon. Pompázatos a díszterme, és kevesen tudják, hogy meglehetősen nagy kiállítótérrel is rendelkezik, ami a jelenleginél minden bizonnyal sokkal jobban kihasználható lenne.

Nyilván nem véletlen, hogy a tegnapi sajtótájékoztatón, melyet a Magyar Tudományos Akadémián tartottak abból az alkalomból, hogy 150 éves a székház, az ország első neoreneszánsz középülete, Barnabás Beáta főtitkárhelyettes asszony erőteljesen hangsúlyozta a nyitás szükségességét. Azt, hogy ez az épület eredetileg a város egyik kereskedelmi gócpontján, könnyen megközelíthető helyen jött létre, és egyáltalán nem volt elzárt a lakosságtól, amihez szeretnének újra közelebb kerülni. Szaporítani akarják a tudományos ismeretterjesztő programokat, és tudatosítani szeretnék azt is, hogy nem csak a tudomány székházáról van szó, hanem az egész magyar kultúra reprezentáns épületéről, hiszen eredendően is ez volt a szándék.

A Tudós kávézóban nyílt is egy kis kamarakiállítás a jubileum alkalmáról. Mekota Ervin műszaki szakreferenstől sok érdekességet megtudunk az épületről, ami több mint 10 ezer négyzetméternyi alapterületű, 35,5 méter magas.

A Magyar Tudományos Akadémia elődje, a Magyar Tudós Társaság 1830-ban kezdte meg működését, miután 1825 novemberében gróf Széchenyi István a pozsonyi országgyűlésen birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel a társaság létrehozására. Az alapítást 1827-ben iktatták törvénybe, az Akadémia első közgyűlésére 1831-ben került sor. Üléseit a Vármegyeháza dísztermében tartották. 1860-ban országos gyűjtés indult a székház felépítésére, amire nálunk ritkaságszámba menően sokan mozdultak meg. Az építkezés 1862-ben kezdődött el. De ez úgy látszik, már akkor sem ment simán, többen zokon vették, hogy meghívásos alapon lehetett pályázni, hogy három német építészt is meginvitáltak versenybe, ráadásul az egyikük, Friedrich August Stüler nyert. Az épületet 1865 decemberében avatták fel. És, hogy már akkor sem készült el minden megfelelően a határidőre, bizonyítja, hogy a tetőszerkezet 1869-ben leégett, mert csak fából készült, másra már nem maradt pénz. Ybl Miklós is közreműködött az új tetőszerkezet kialakításában.

A jubileumi esztendőben több minden történik majd. Június 4-én például könyvbemutató és ünnepi koncert lesz a Díszteremben. A Múzeumok éjszakáján, június 20-án pedig különböző szakvezetésekkel bejárhatók a ház bizonyos részei. Októberben Stüler munkáiból fotókiállítás, meg az Akadémia épületéről reprezentatív tárlat nyílik, hogy aztán december 11-én megint csak könyvbemutató és ünnepi koncert zárja az eseménysort.

Bicskei Éva, a Művészeti Gyűjtemény vezetője mutatja meg nekünk az épületet. Pompázatos a Díszterem, az erkélyéről remek panoráma tárul elénk Budára. Körben pedig a falakon a magyar történelem fontos eseményei és alakjai láthatók. Ugyancsak a mai állapotokra emlékeztet, hogy a döntéshozók 20 évig nem tudtak megegyezni abban, kik és milyen események szerepeljenek a falakon. A kariatidák pedig a tudományágakat jelképező nőalakok, azon azért támad némi élcelődés, hogy miért is nők, amikor az Akadémia tagjai között jócskán túlsúlyban voltak-vannak a férfiak.

Időlegesen Babus Antal, a Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének osztályvezetője veszi át a kalauzolásunkat. Megtudhatjuk, hogy például 1200 ősnyomtatványt, vagyis az 1500-as év előtti dokumentumot őriznek itt. Az osztályvezető meg is mutat egyet, a szó szoros értemében kesztyűs kézzel bánik vele. De itt őrzik, többek között, Kosztolányi, Radnóti, Pilinszky hagyatékának jelentős részét. Az egyik asztalon csakúgy ott hever, bedossziézott formában, Radnóti feleségének, Fanninak a naplója, amit halála után nagy sikerrel adtak ki. Többünk gyomra összeszorul, amikor megnézhetjük Radnóti híres Bori noteszét, amibe utolsó verseit írta. Másfél évig volt a föld alatt a meggyilkolt költő holttestével együtt. Persze restaurálták, már reprint kiadás is van belőle, de mégis dermesztő látni az eredetit. Ezen a gyűjteményen belül található az a helyiség is, ahol Arany János főtitkárként, és még azután is, lakott, sőt gáláns gesztusként, özvegye továbbra is itt élhetett.

A legnagyobb meglepetést számomra a kiállítótér okozta. Meglehetősen nagy ugyanis. Ez volt valaha az Országos Képtár, a Szépművészeti Múzeum funkcióját látta el 40 évig. Most is van itt állandó és ideiglenes tárlat, de alig tud erről valaki, finoman fogalmazva is csak lézengenek a látogatók. Eleve csupán hétfőn és pénteken, mindössze délelőtt 11 órától, délután 4-ig lehet ide jönni, akkor viszont ingyenesen. Több mint 2000 műtárgy tartozik a gyűjteményhez, de nem feltétlenül pontosan tudható, hogy mi is, mert laza volt a nyilvántartás, így ki kell nyomozni, hogy valaha mi is volt itt, és azt vissza lehet kölcsönözni. Ez azért így luxus, ez remek tér, igen jó helyen van, itt nagy, reprezentatív kiállításokat lehetne tartani.

De talán majd a nyitás jegyében, amire jó alkalom a jubileumi esztendő. Nemrég a férfiaknak csak öltönyösen illett belépnie az épületbe. Ma már lehet jönni oldottabban, farmeresen. Tán lassacskán eljutunk oda, hogy az Akadémia újra valóban középületté váljon.

lásd még: Széchenyi öröksége - 150 éves az akadémia székháza fotógaléria