Orbán Viktor alkalmanként beletrappol

A kormányzati kommunikációban újabb sikertörténet van születőben. Ebben semmi újdonság nincs, kizárólag csak okosságokat művel ártunk és kormányunk. Ha igaz lenne mindaz a hurrá, amit olvasni, látni, hallani a közpénzen eltartott szócsövekből, már erősen a Paradicsomban érezhetnénk magunkat. De így csak a lecsóban vagyunk. Igaz, ez már majdnem paradicsom.(...) Miközben állítólag gyártódnak a csodálatos idegenellenes plakátok, dübörög a Nagy Nemzeti Konzultáció. Levelezünk Viktorral arról, kit miért utálunk jobban még annál is, akit eddig utáltunk, népünk első és legszebb, valamint legokosabb amatőr focistája huzigálja az Unió bajuszát. Vagy farkát. Mit tudom én...

Most éppen Helmut Khol szülinapját köszöntötte elég sajátságos módon, beleszőve a köszöntésbe a bevándorlókat és az undorító multikultitól való frászt, valamint a keresztény gyökerek dicséretét. (...) Miközben Orbán a Vigadóban szereti a németeket, a németek egyre kevésbé szeretnek minket. Valahogy nem megy le a torkukon a "beszéljünk a halálbüntetésről" projekt. Mondhatni: erősen kiverte a biztosítékot az Unióban ez a kicsit sem átgondolt ötlet. Már magyarázkodhat a kormány, hogy hát nem is úgy gondolta a főnök, hanem ő csak beszélni akar róla, de kivégezni még senkit sem szándékozik, szakadni látszik a cérna. (...) Amit a derék magyar kreténnel be lehet nyeletni, mert holnap úgyis elfelejti, mi volt tegnap, azt az Unióval nem lehet. Na, nem azért, mert ott csupa gáncsnélküli lovag és zseni tenyészne. Azért nem lehet, mert mostanra pont megtelt a puttonyuk a szittya pávatáncos okoskodásaival.

Ahogy a netadó elleni tüntetés sem arról a párszáz forintról szólt, elsősorban Németországból egyre keményebben megfogalmazott vélemények sem csak erről az ökörségről szólnak. Hanem az összesről. Ez lehet az a bizonyos utolsó csepp. Márpedig ártunk és kormányunk sok mindent akarhat, de az Unióból kilépni biztosan nem. Ugyanis onnan jön a pénz, nem a Nagy Nemzeti Mikulás rázza ki a szakállából. (...)