A történész az Ökopolisz Alapítvány csütörtöki budapesti, a trianoni békediktátum 95. évfordulója alkalmából megtartott rendezvényén azt mondta: Trianon egy neurózis valójában, mert az ennek kapcsán születő "atavisztikus reakcióknak" semmi közük ma már a békeszerződés valós tartalmához. Ilyen a Nyugat- és piacellenség, az antiliberalizmus és az antikapitalizmus, valamint az antiszemitizmus - tetet hozzá. Szerinte ez azzal függ össze, hogy Trianont nem a totális diktatúrák, hanem a demokráciák csináltak.
Ungváry Krisztián azt mondta: nem véletlen, hogy Magyarország erre antidemokratikus választ ad. Megjegyezte azt is, hogy Trianonnak a terméke a nemzeti giccs, amelyet például a Nagy-Magyarország térképekben lehet meglátni. Trianon "a viktimológiai magyarázat": mindig áldozatok voltunk, mindenről mások tehetnek - mondta a történész.
Ungváry Krisztián Trianon trauma részéről szólva arról beszélt, hogy a békediktátumnak ma is van reális hatása az életünkre. Rámutatott, hogy a magyar népcsoport sehol nem lett államalkotó tényezőnek minősítve a szomszédos országokban, nem valósult meg a bölcsőtől a sírig tartó kulturális autonómia és a többnyelvűség. Példaként említette, hogy Románia alkotmánya szerint Románia homogén nemzetállam, magyarán "ott egy magyar népcsoportnak igazából nincs keresnivalója politikai értelemben".
Ungváry Krisztián Trianon hátteréről beszélve azt mondta, az egész történet onnan indul, hogy a történelmi Magyarország egy soknemzetiségű ország volt, ahol a magyarság aránya éppen meghaladta az ötven százalékot. Szerinte ennek a soknemzetiségű országnak a bukása bizonyos szempontból kódolva volt, mert nem tudta magát vonzóvá tenni nemzetiségei számára. Kijelentette: Trianon mint politikai esemény emészthetetlen. "Nem lehet vele lenyugodni, nem lehet elfogadni, nem lehet nem elfogadni. Semmit sem lehet vele igazából csinálni" - fogalmazott.
A nemzeti összetartozás napja kapcsán Ungváry Krisztián kifejtette azon véleményét is, amely szerint Trianonnak "a nyilvános megemlékezése egy nagyon veszélyes történet, miközben valamilyen módon természetesen beszélni kell róla".
Egy ilyen napról szóló törvény arra tökéletesen alkalmas, hogy "mindegyik nemzet előtt a másik rémképét keltse" - mondta a történész.
