A Brit Munkáspárt „igen” kampányra készül

Az Európai Unió sorsdöntő időket él, hiszen számos, hosszú távú döntést kell meghoznia – vagy elszenvednie – a közeljövőben. Az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás az EU szociális és környezetvédelmi jogrendjét átírhatja. Ha Görögország feladja az eurót, akkor megszakad az eurózóna eddig töretlen bővülése. Lassan el kell dönteni, hogy az EU normalizálni akarja-e kapcsolatait Oroszországgal, vagy az állandósult konfliktust választja. Az Iszlám Állam agresszív terjeszkedése miatt alighanem újra kell gondolni az iráni és szíriai rendszerrel való kapcsolatokat is, hiszen ezek hasznos szövetségesek lehetnek az ISIS ellen. A menekültkérdés is Damoklesz kardjaként fenyegeti a humánum és az ellenséges közhangulat között őrlődő kormányokat.

Mindeközben a britek a kilépésről szóló népszavazásra készülnek. David Cameron nagyarányú győzelmével egyértelművé vált, hogy az Egyesült Királyság polgárai legkésőbb 2017 végéig dönteni fognak arról, hogy országuk kilépjen-e az Európai Unióból. Az újraválasztott miniszterelnök a népszavazásra hivatkozva az uniós szerződések megváltoztatását szeretné kizsarolni Brüsszelben, mondván, hogy ha a reformok megvalósulnak, akkor az igenre szólítja fel választóit. De pártja igencsak megosztott ebben a kérdésben, a képviselők jelentős része mindenképp a „nem”, azaz a kiválás híve. Olyannyira, hogy Cameronnak kormánya tagjait is figyelmeztetnie kellett arra, hogy nem maradhat miniszter az, aki máris a kiválás mellett érvel.

A Munkáspárt bent tartaná az Egyesült Királyságot az unióban. De most úgy döntöttek, hogy nem támogatják David Cameront sem, és önálló „Yes” (igen) kampányt indítanak. Nemrég drága árat fizettek azért, mert a skót függetlenségről szóló népszavazás idején a konzervatívokkal együtt kampányoltak az ország egyben maradása mellett. A skótok többsége valóban elutasította a függetlenséget, de a Munkáspártnak nem bocsátotta meg, hogy a konzervatívok mellé állt. Negyven régi, stabilnak hitt mandátumot vett el tőlük, történelmi vereségbe taszítva a pártot. Ezért most nem lesz közös kampány a torykkal, akkor sem, ha végül azok is az „igen” mellett érvelnek majd. Ez nyilván nem javítja majd az „igen” esélyeit, de hát a belpolitika mindig is fontosabb volt a briteknek, mint a „kontinentális” ügyek.

A skótok mindenképp az EU-ban való maradást támogatják, akár azon az áron is, hogy az ország többi része kiválik az unióból. Ma még senki sem tudja, hogy ezt milyen jogi megoldással lehetne keresztül vinni Edinburgh-ben, Londonban, illetve Brüsszelben. A „puzzle” több elemből áll, az EU-ból kiváló Egyesült Királyság, a belőle kiváló és az EU-ban bent maradó (vagy oda belépő?) Skócia kérdése izgalmas hipotézisekre ad alkalmat. Mindenesetre a Skót Nemzeti Párt is saját „igen” kampányra készül, mert ha ideológiailag balra is áll a Munkáspárttól, a függetlenségi népszavazás óta végképp nem közösködik vele.