A nagy szorongás a bevándorlás, közölte címlapján az egyik vezető nyugati hírmagazin. Nem tévedett, ami bennünket illett, sokszorosan nem. Parlamentünkben, a klasszikus angol mondás szerint, „the right man in the right place”, a megfelelő embert a megfelelő helyre, az igazi aranyszájú szónok szólalt meg a tárgyban: Kósa Lajos. Ezúttal rátalált a kellő kifejezésre, (vagy a szájába rágták), nácizott, korholta az óriás plakátok rongálóit. Akik – úgymond – szabadságukban korlátozzák a véleményeket. Kicsit egyoldalú homlokráncolás. Arról szó sem, hogy milliárdnál is több ment el a „nemzeti konzultáció” erősen stilizált kérdőíveire, a néhány külföldieket riasztani igyekvő magyar nyelvű falragaszok is százmilliókba kerültek. Ideges kormányzatunk máris a többszörösét költötte annak, amibe a kvótás befogadások kerülnének. Néma csönd arról is, hogy Rogán Antal szögesdrótot említett, majd visszavonta, és arról is, hogy a kontinens legpéldásabb kormányzatának tüntetik föl magukat. Amely hisztisen szüntelen lázban ég. Európának szinte egész sajtója megint rólunk harsog. Ez kell?