Sárkányfog-vetemény

Vörösmarty írta le a magyar irodalom talán legkeserűbb verssorait: "Az emberfaj sárkányfog-vetemény./ Nincsen remény. Nincsen remény." Fáj olvasni, még ha nem is volt soha okom vagy hajlamom ennyire mélyre merülni a kétségbeesés bugyraiba. De azt látom, hogy sárkányfogakat lehet szánt szándékkal is elvetni. Hátha kinő belőlük a bennünk lakó sárkány, a gonoszabb énünk, a sötét indulat.

Természetesen az új sárkányfog-plakátokon gondolkodom. Folyik a plakátháború. "Haditudósítói" még azonos oldalon belül is különbözőképpen értékelik. Kormányrészről az emberi erőforrás-miniszter - neki végül is reszortja volna az emberség - mentegetőzik, hogy a plakátok "nem ízlése szerint valók", de... Még a kancelláriaminiszter is sokértelműen fogalmaz: "legyenek elnézőek" - kéri az újságírókat. Kínos, na. De nem annyira, hogy szakítsanak az ötlettel. Mások viszont annál inkább szakítanak, mármint nagyon is konkrétan, plakátokat. Vannak szép számmal híveik és drukkereik, én is közéjük tartozom. Ám vannak barátaim, akik attól tartanak: Orbán kottájából játszunk. "Bejött" neki a figyelemelterelő húzás, hiszen sokkal jobb, ha falragaszokat tépkedünk, mintha más, fontosabb dolgok ellen küzdenénk - érvelnek.

Értem őket, de nem adok nekik igazat. Mert persze, hogy fedőakciónak indult, de a fedő vaskosabbra és súlyosabbra sikeredett, mint maga az edény. A plakátokkal és az egész bevándorló-hisztériával nem a falakat, hanem a kormánytábor repedéseit akarták leragasztani, eltakarni. De az eredmény túlmutat önmagán. Ezek a plakátok nemcsak plakátok, nemcsak betűk is a kék papíron. (Érdekes, ezt azért nem merték narancssárgára festeni, az csak az öröm színe lehet, ami a rezsicsökkentésről szóló számlacsíkon ragyog.) Ezért a plakátháború sem csak plakátháború. A falakról ránk vigyorgó gonoszság nem csak a magyarul úgysem tudó menekülteket célozza meg, minket akar mérgezni, dühössé, keserűvé, agresszívvé tenni nem egyszerűen az idegenekkel, mindenkivel szemben. Azt sugallja: mindenki idegen. A szomszéd is, az ismerős is. Hiszen az is elveheti a munkahelyedet, nem igaz? És az is lehet, hogy más kultúrát, más erkölcsi törvényeket követ, másban hisz, másra szavaz. Védekezz! Vagy ha erősebb vagy, támadj! Rúgd le, űzd el, feszítsd meg! Ne engedd közel magadhoz, ne próbáld megérteni, úgyse sikerülhet. Ha most gyengeséget mutatunk, ha nem vagyunk elég férfiasak, végünk - szónokolja a miniszterelnök. Azt már korábban hallottuk tőle, hogy a sírás az asszonyok dolga, ők gyenge szívűek. Aki gyenge, az alábbvaló. Az élet harc. A mi harcunk, a ti harcotok, az én harcom. Mein Kampf - mondanám, de eszem ágában sincs arra célozni, hogy ez a kurzus náci volna. Dehogy az. Csak militáns, csak agresszív, csak a permanens és körkörös társadalmi háborúban érdekelt. Háborúban nincs irgalom, a hazaárulók - persze manapság csak virtuálisan - felkoncoltatnak. A konfliktus a hatalom életeleme, ha nem talál (de miért ne találna), akkor csinál. Ma a bevándorló az ellenfél, de volt már a hajléktalan és a bankár is. Bárki. Akárki. A szakirodalom higgadtan új műszavakat alkot: "konfliktusos demokrácia" van a konszenzusra törekvő helyett, istenem, ez is csak egy rendszer.

Ez az, aminek jelképe a plakát. Ezért lett ütközőpont. Ha a baloldal néha hajlamos is elfelejteni, a politika legalább annyira az érzelmek és szimbólumok világa, mint a számoké és tényeké, GDP-é és bérszínvonalé. Ezért nem szoktuk érteni, hogy akik mérhetően rosszul, rosszabbul élnek, miért nem elégelik meg. Pedig láttuk azt is, hogy nem mindig a legnagyobb objektív sérelem mozdít meg. Az internetadó pitiáner ötleténél voltak már durvábbak is, de az új teher alkalmas jelképévé lett a szabad tájékozódás és kapcsolatépítés, a szuverén élet korlátozásának.

A plakát az új internetadó A sárkányfog, amiből rossz dolgok nőnek ki, rossz mentalitás, amely arra vezet, hogy rossz arcunkat mutassuk mindenkinek. Nem a segítőkészet, a nyitottat, a várakozót, hanem azt, amelyre a félelem és a gyűlölet vésett torz ráncokat. Ezzel az arccal szoktunk ráordítani a gyerekre, félrelökni az öreget, belerúgni a kutyába, üvöltözni a boltban és a villamoson. Az egyik átfestett plakátra azt írták: "Gyűlölünk mindenkit" Jól értették. Mint ahogy jól érzik azt is, hogy a félelem ellen a humor a legjobb fegyver. Jött a nevetésre ingerlő, viccesre torzított szövegű plakátok áradata. A "Ha Magyarországra jössz, hétfőn gyere, mert vasárnap zárva vagyunk", meg a "Ha Magyarországra jössz, hozz festékszórót, mert mi már kifogytunk". A lefestett betűk szójátékai, a "ne vedd el a magyarok munkáját" helyett a " ne edd el a magyarok máját", és a többi kamaszos vidámság. Röhög az osztály. Röhög az ország, és ez jobb, mint vicsorogni. A migráció valódi problémái között is könnyebb eligazodni, ha nem törjük-zúzzuk össze előtte az emberség, a normális viselkedés iránytűit.

Ja! Majdnem elfelejtettem. A "sárkányfog-vetemény" eredetileg a görög mitológiában szerepel. Ott a vitéz argonautáknak sikerül a veteményből kinövő veszélyes termést lekaszálni. Nem maradt belőle semmi.

2015.06.13 08:02

Kutyahecc

Egészen az első magyar nyelvű Nemzeti Színház megnyitásáig a pesti plebejus szórakozás bevált, csaknem egyedüli formája volt az idomított vagy csak fölheccelt kutyák mutogatása, utcákon-tereken. Nem túl igényes kultúra, de ha nincs más …
Az ellenzéknek csúfos vereséget ígérő EP-választás kampánya közben bizonyos aggasztó, bár talán még nem végleges körvonalak kezdenek láthatóvá válni az őszi helyhatósági választások frontját illetően. Nem csak a régi, jól bevált lúzerek jelölése okán kevés a remény. Nem véletlenül írtam le a rossz csengésű helyhatóság kifejezést: azt szeretném észrevétetni, hogy szó sem lesz önkormányzati választásról. Akiket megválaszt majd a „gondra bátor, okos” budapesti és vidéki polgárság, azok bizony csak helyhatóság lesznek. 
Önkormányzatként működni nem fognak tudni, még ha akarnának sem, ami persze egyáltalán nem biztos. A Fidesz-KDNP esetében például az a biztos, hogy nem is akarnak. Rájuk hivatás vár, a vezér arra hívatja őket, hogy parancsait teljesítsék. A parancs pedig nem más, mint az adott település minél erőteljesebb kifosztása - az önkormányzatiság látszatának fenntartásával. 
Ez utóbbi jól megy: a helyi lapok és elektronikus médiumok szemérmetlen és blőd hazugsággyárai összehasonlíthatatlanul eredményesebben altatják és hülyítik az Orbán hitűeket, mint anno a létezett szocializmus propagandája az MSZMP-seket. (Igaz, közülük sokan gondolkodtak). Az húzódik meg az eredményesség mögött, hogy az MSZMP propagandistái amatőrök voltak, hittek maguknak. Az orbánista propaganda profi, ők ismerik az igazságot, és - Esterházytól tudjuk – az igazság tudatában már könnyű hazudni. Ez ugyan erkölcsi probléma lenne, de náluk ez a diszciplína nem játszik. Ők Krisztusról is csak az adópénz dolgában hallottak.
A majd évtizedes illiberál-demokrácia után úgy állunk, hogy 
ha győz is az ellenzék, nem képzelhető el, hogy a kormánypárt elveszítse meghatározó szerepét a következő helyhatóságokban.
Ugyanis ha kisebbségbe szorul, a NER-kormány hátországával továbbra is diktálni tud. Két fontos okból: először, mert az önkormányzatok saját pénzforrásokkal alig rendelkeznek, noha a nagyvárosoknak és különösen a fővárosnak bőségesek a bevételei. Azonban minden megy a közösbe (Orbán zsebeibe), és vissza annyit kapnak, ami semmire sem elég. A látszat persze itt is kitűnően meg van szerkesztve: kapnak stadiont minden utcasarokra, meg kokárdát minden trafikra.
Másodsorban azért marad minden a majdnem régiben, mert az önkormányzati döntések a képviselő-testületekben születnek, ahol a nagyobb településeken a főszerep csaknem kivétel nélkül a pártfrakcióké, különös tekintettel a kormánypárti frakciókra. Hiába nyilvánvaló nekünk, hogy a pártkatonák számára az adott település érdekét rendre felülírja a központi pártérdek, ezen mégsem akar senki változtatni. Nem titok, miért: mi, magyarok szeretjük a tanács-rendszert. A kerületi vagy városi tanács azért van, hogy a kormány kinyújtott keze legyen: felfelé tartott tenyérrel, vagy fölemelt mutatóujjal - ahogy éppen kell. 
De igazságtalanság lenne mindenért a Fideszt hibáztatni, mert ők csak a visszaélés legmagasabb szintjét valósítják meg. A jelenlegi törvényi helyzet kialakításában elég jelentős szerepet játszottak a régebbi nagy pártok: az SZDSZ és az MSZP. Az is valószínű, hogy kormányra kerülve a jelenlegi ellenzék sem nagyon szeretne változtatni a helyzeten. Nem hiszem, hogy az MSZP és a DK új generációja ne tudná: az őszi választás így csak kutyakomédia, amiből persze a tragédia folytatása fog kikeveredni.
Az LMP és Puzsér Róbert belépője pedig fölteszi a pontot az operett i-re. A magam részéről becsületsértésnek érzem, hogy engem ebbe a kutyaheccbe akarnak bevonni. Karácsony Gergely – sokunk potenciális jelöltje – kitűnő ember, talán túlságosan is jóhiszemű, okos, egyenes. De teljes erőből beszállt a kutyaheccbe. Azt hiszi, lehet úgy együttműködni a mindenféle pártfrakciókkal, hogy közben a lakosság érdekei ne szenvedjenek csorbát. A jelenlegi kormánypárt krakélerei (kutyapecérei) naponta futtatják lesre Karácsonyt, a bíró bemutatja a sárga lapot, és ő még reklamál is. Ebből piros lap lesz, ki fogják állítani a legjobb csatárunkat, ki fogunk kapni. 
A vereség ugyan nem szégyen, de olyan csalóktól kikapni, akik egyébként nem is tudnak focizni - ez a szurkolótábor elárulása.
2019.04.24 09:38

Szánalmas magyarázkodás

Három nap alatt senkinek nincs se kapacitása, se tudása arra, hogy a szignók hitelességét megvizsgálja. Ráadásul felhatalmazás sincs arra, hogy az aláírások valódiságát a választási irodák ellenőrizzék - állította Gáva Krisztián, a Nemzeti Választási Iroda helyettes elnöke a pártoknak adott ajánlásokról a Népszavában megjelent interjúban
Bár ezzel az állítással lényegében azt ismerte el: nem képesek arra, hogy biztosítsák az ajánlások törvényességét, mégis vitatkozom kell vele. Azt elhiszem és elfogadom, hogy nincs erre kapacitás, bár - megjegyzem - amikor egy választási eljárást kezdeményezőnek vannak hasonló problémái, akkor ez valahogy nem szempont. Fenntartásokkal azt is el tudom képzelni, hogy tudásuk sincs az aláírások hitelességének vizsgálatára. Azt azonban a leghatározottabban cáfolnom kell, hogy nincs felhatalmazás az aláírások valódiságának ellenőrzésére. Ugyanis kifejezetten törvényi kötelezettségük van erre vonatkozóan. Ráadásul annyi törvénymódosításra tettek már javaslatot a törvényalkotó felé, speciel ebben a jogkérdésben miért nem, ha változtatást szeretnének?
Vegyük a fordított esetet. Amikor a választási bizottság olyan döntést hoz, amellyel szemben bírósághoz lehet jogorvoslatért fordulni, akkor ez esetben is három napja van a kezdeményezőnek a jogorvoslatot benyújtani. De a három nap nem a határozat kézhez vételétől számít, hanem a határozat meghozatalától. Amikor a választási bizottság például csütörtök este 22 órakor hoz döntést, akkor a törvény szerint vasárnap 16 óráig lehet jogorvoslattal élni. Ilyenkor még a három nap sincs meg. A választási bizottság 2014-ben is és 2018-ban is a határozatait legtöbbször csütörtök és/vagy péntek este hozta meg. Ezekkel szemben vasárnap, ill. hétfő délután 16 óráig lehetett bírósághoz fordulni. Kötelezően ügyvéddel!
Tessék végiggondolni: ilyenkor hétvégén, e nem egészen három napos határidőn belül az érintettnek először is tudomást kell szereznie a határozatról, kell szereznie egy ügyvédet, akinek el kell készítenie a beadványt, és be is kell nyújtania. Miközben (talán nem véletlenül) mindvégig hétvége van. Ilyenkor azonban nem fáj a szíve a választási irodának a három napos rövid határidő miatt. És a kapacitás miatt sincsenek aggályai. Nem véletlen, hogy sokan ilyenkor nem tudnak élni a bírósághoz fordulás jogával. Pedig nem egy esetben talán nagyon is jogos és indokolt lenne.
Döbbenetes kontraszt: amikor a törvényi szabályozás korlátai miatt az állampolgár nem tud élni a jogaival, ez senkit sem érdekel, mert a törvény, az törvény. De a választási iroda elnökhelyettese elvárja, hogy értsük meg és fogadjuk el, hogy  praktikus, kényelmi, vagy éppen célszerűségi okok miatt nem tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek. Mindezek miatt nem tartom hitelesnek Gáva Krisztián panaszait. Mindez sokkal inkább csak szánalmas magyarázkodás.
Azonban ha a törvény alapján nem ellenőrzik az ajánlásokhoz tartozó aláírásokat, a jelölt az aláírás ellenőrzésének hiányából következően jogszerűen nem jelölt. Nem is lesz az mindaddig, amíg az aláírásokat nem ellenőrzik. 
Ha ezt elfogadjuk, akkor be kell látnunk, hogy mindazok az országgyűlési és  önkormányzati jelöltek, akik a 2014-es és a 2018-as választásokon felkerültek a szavazólapokra, éppen az aláírások ellenőrzésének hiánya miatt nem feleltek meg a jelöltté válás törvényi követelményeinek. Vagyis ebből a szempontból sem volt legitim egyik választás sem. Nem törvényes jelöltekkel pedig nem lehet jogszerű választásokat lebonyolítani. 
Mindebből az is következik, hogy a 2014-es választások óta alkotmányos keretek között Magyarországon nincs sem legitim kormány, sem pedig legitim Országgyűlés.
2019.04.24 09:37