Kötéltánc Kelet és Nyugat között

Publikálás dátuma
2015.06.16. 07:32
Lukasenka és Putyin baráti öleléssel köszöntötte egymást Bakuban FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HARRY ENGELS
A civilizált világ által évek óta ostorozott Fehéroroszország szerepe és jelentősége az ukrán válság következtében felértékelődött. A kritikus hangok elhalkultak, a korábban diktátorként kezelt Aljakszandr Lukasenka elnök együttműködéséért az Egyesült Államok és az Európai Unió is kész engedményeket tenni, miközben Moszkva éberen figyel. A fehérorosz játszma napjait éljük.

Több, a térséget jól ismerő szakértő úgy véli, a régióban kibontakozott súlyos válság miatt Fehéroroszországnak csak egyetlen választása maradt: felsorakozni Oroszország mögé. A belarusz külügyminiszter a Washington Postnak nyilatkozva világossá tette: az európai kapcsolatok fejlesztése semmilyen körülmények között nem zavarhatja meg az orosz kapcsolatokat. Fehéroroszország nem fog Oroszország kárára barátkozni Európával. A külügyminiszter szavaiból az is kiderül, nehezményezi, hogy egyes orosz vélemények ennek az ellenkezőjét sugallják.

Lukasenka olyan kötéltáncosra emlékeztet, aki minden lépését meggondolja, nehogy aztán a mélybe zuhanjon. Ezért az Európai Unióhoz is csak óvatosan közeledik, a NATO pedig szóba sem jöhet. A májusi keleti partnerségi csúcstalálkozón tanúsított roppant óvatos magatartása jól tükrözte kényes helyzetét. Úgy igyekszik megnyerni nyugati tárgyalópartnereit, hogy közben egyetlen Moszkvát sújtó megállapításhoz se kelljen a nevét adnia.

Mintha ezt a magatartást az EU is megértené, nem akarja kényes helyzetbe szorítani Lukasenkát. Még ez is kevés volt azonban ahhoz, hogy a belarusz elnök ne hívja ki maga ellen Moszkva haragját. A Kreml olyan fórumnak tekintette a Rigában megtartott csúcsot, mely éket akart verni Oroszország és keleti partnerei közé.

Minszknek ki kell várnia, amíg elcsendesednek a hullámok, és csak az után foglalkozhat azzal, hogyan közeledjen az Európai Unióhoz, és próbálkozzon az integrációval. Lukasenka annál dörzsöltebb, mint hogy feleslegesen ingerelje az orosz vezetést egy idő előtti látványos nyugati közeledéssel. Hosszú távon ez valószínűleg amúgy is elkerülhetetlen. Ma viszont Moszkva diktál, szinte minden ütőkártya a kezében van.

Nem beszélve arról, hogy Minszkben azon a forgatókönyvön is elgondolkoznak, mi van, ha a Kreml úgy dönt, hogy egy fehérorosz bevonulással erősíti meg katonai hátországát. Itt még ellenállással sem kellene számolnia. A balti államok mindenesetre fenyegetésként élték meg, hogy a második világháborús győzelem évfordulója alkalmából tartott minszki díszszemlén orosz katonai egységek is részt vettek. Ez azonban sokkal inkább szólt a fehéroroszoknak, mint a nyugatiaknak.

Az INOSMI orosz hírportálnak a témával foglalkozó válogatásából nem az derül ki, mintha egy megszállási forgatókönyvnek realitása lenne. A Kremlnek ugyanis nincs szüksége fegyverekre ahhoz, hogy ha kell, jobb belátásra bírja kiszolgáltatott szövetségesét. Vlagyimir Putyin teljes mértékben ellenőrzése alatt tartja a fehérorosz gazdaságot, amely Oroszország nélkül működni sem lenne képes. Lukasenkánál egyelőre nem tud jobbat: kiáll októberben esedékes újraválasztásáért.

E választások közeledtével a belarusz elnök mozgástere még a korábbinál is kisebb, nem engedheti meg, hogy elveszítse orosz korteseit. A Krím annektálása körüli ellentmondásos magatartása is ezzel magyarázható. Megtagadta, hogy nyilvánosan elítélje a Krím bekebelezését a keleti partnerségi dokumentumban, bár arra sem volt hajlandó, hogy üdvözölje a moszkvai beavatkozást.

Más kérdés, hogy ezzel a legkisebb mértékben sem képes hozzájárulni az ország bármiféle modernizálásához. Ezt csakis a nyugattól remélhetik a fehéroroszok, majd valamikor a jövőben. Már, ha lesz ilyen jövő. Nyugati szakértők ugyanis még azt a lehetőséget sem zárják ki, hogy Fehéroroszország, újabb szoros uniót alkotva, egyesül Oroszországgal. Egy ilyen variáns a Kreml döntésétől függ. Az oroszországihoz képest is elmaradott fehérorosz gazdaság azonban sok jót nem ígér, nagy tehertétel lenne Moszkva számára.

Nehezen leplezhetők a gazdasági különbségek, sőt ellentétek, az orosz olajszállítás csökkentésének lebegtetése ennek csak az egyik jele. A vita néha viharos jelleget ölt, Moszkva a megállapodások be nem tartásával vádolja Minszket, Minszk pedig előnytelen alkuról beszél. Azt is nehezményezi, hogy az oroszok nélküle léptek be a Kereskedelmi Világszervezetbe, s nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy ő is taggá válhasson. Arról nagyvonalúan megfeledkezik, hogy Washington ehhez még ebben a kritikus térségbeli helyzetben sem partner az emberi jogok súlyos megsértése miatt.

A belarusz gazdaság a volt szovjet tagállamokkal való együttműködés ellenére nem képes kilábolni reménytelen állapotából. Ráadásul csökken az Oroszországba irányuló export, az orosz vállalatok is megkésve fizetnek. Az érdekelt országok gazdasági rendszerei közötti különbségek megnehezítik a kooperációt. Ez is közrejátszik abban, hogy a Putyin által életre hívott Euroázsiai Gazdasági Unió nem képes beváltani a hozzá fűzött reményeket.

A január óta működő szövetségnek Oroszországon kívül tagja Fehéroroszország, Kazahsztán, Örményország és Kirgizisztán. A Kremlben egy, a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig húzódó politikai és gazdasági szövetségként képzelik el az uniót, amely hatalmas fogyasztói piacával jelentős szerepet játszhatna.

Kapui nyitva állnak Kína, Vietnam, India, Egyiptom és sok más ország előtt. Még Magyarország neve is felvetődött. A munkaerő szabad áramlását, közös gyógyszer-, áram-, olaj-és gázpiacot képzelnek el. Távlatban nem dollárban, vagy euróban, hanem nemzeti valutákban bonyolítanák a tranzakciókat, mielőtt bevezetnék a közös valutát. Ez azonban Lukasenka számára maga volna a halál – állítják egyes elemzők.

Az Unióval kapcsolatos nagy álmokat eleve keresztülhúzta az a le nem becsülhető tény, hogy Ukrajnával az unió nem számolhat, márpedig ez nagy veszteség a számára. Már az indulásnál kiderült, a meglévő tagokra sem számíthat mindenben Moszkva. Fehéroroszország ugyanis élt a nyugati szankciókra válaszul bevezetett orosz élelmiszer-behozatali embargó kínálta lehetőséggel és az importcikkeket saját termékként exportálta Oroszországba. De érik már egy újabb konfliktus Kazahsztánnal is, annak fejlődő kínai kapcsolatai miatt.

Kína Fehéroroszországot is izgatja. A remélt orosz támogatás és főleg a nehezen másolható orosz gazdasági modell elégtelensége miatt Lukasenka Kínával igyekszik közös nevezőre jutni, csakhogy ez sokkal nehezebb falat a számára, mint Oroszország. Ennek ellenére Peking hajlik arra, hogy dollár-milliárdokat költsön arra, hogy megvesse lábát Belaruszban.

Az INOSMI hírportál által idézett szakértőknek azonban nincs kétségük a felől, hogy Oroszország marad a főszereplő Fehéroroszország külkereskedelmi kapcsolataiban. Jellemző, mennyire izgatja Moszkvát a kínai orientáció, hogy az orosz nagykövet elégedetlenségét fejezte ki a miatt, hogy kínai autógyárat terveztek létrehozni Boriszovban.

Még idegesítőbbnek tartják a katonai együttműködés terén kibontakozó párbeszédet, amely arra mindenképpen kapóra jön Minszknek, hogy - mint egy elemző fogalmazott - érzékeltesse: „nem olyan könnyű nyakon ragadni”. De az is irritálja az oroszokat, hogy Lukasenka Grúzia területi egysége mellett foglalt állást, s ezzel gyakorlatilag elvetette az oroszok által elszakított területek elismerését.

Ugyanakkor Moszkva a hadiiparában játszott igen jelentős ukrán részvétel kiesése miatt sok tekintetben Minszkre van utalva. Mindenképpen ki akarja használni az ország tudományos-technikai adottságait, hogy az képes legyen hadiipari termékek gyártására és exportjára. Az ukránok által maguk után hagyott űrt azonban Fehéroroszország nem képest kitölteni.

Minszkre még nehéz idők várnak. Februárban Lukasenka határozta meg az ülésrendet az ukrajnai tűzszünetet kidolgozó csúcsértekezleten. A nagy kérdés, hogy őt hova ültetik majd az elkövetkező hónapokban.

Szerző
Frissítve: 2015.06.15. 21:54

Rémes tündérmese: fogság Bora Borán

Publikálás dátuma
2015.06.16. 07:14
„Tanulunk magyarul, hogy ha egyszer hazajutunk, érezze és tudja, hogy ő odavaló magyar gyerek” FORRÁS: CSALÁDI FOTÓALBUM
Nyíri-Kovács Patrícia és kisfia, Noah 2011 óta raboskodik Bora Borán. Az asszony annak reményében utazott a Francia Polinéziához tartozó szigetre, hogy férjével, a japán származású Soo Il Lee-vel rendezhetik megromlott házasságukat: a férfi féltékenykedett, több alkalommal bántalmazta is feleségét, gyakran gyermekük szeme láttára. Az utazás a paradicsomba azonban csapda volt: a tehetős férj elvette felesége és gyermeke útlevelét, hamis papírokkal igazolta, hogy életvitelszerűen tartózkodnak a szigeten, s azt is elérte, hogy a helyi hatóságok kiutazási tilalmat rendeljenek el a kis Noah számára. A férfi ellen Magyarországon is vádat emeltek, a bíróság azonban tehetetlennek látszik. Az asszony édesapja éhségsztrájkba kezdett a budapesti francia nagykövetség előtt, és a magyar külügy is mozgolódik. Nyíri-Kovács Patrícia lapunknak elmondta: már csak abban bíznak, hogy Magyarország képes kiszabadítani őket.

- Kisfia, és így Ön is már négy éve élnek Bora Bora foglyaiként. Hozzá lehet-e szokni a sokak által "földi paradicsomnak" nevezett szigeten töltött rabsághoz?

- Az ember egy idő után mindehhez hozzászokik, és megpróbálja a legjobbat kihozni az adott helyzetből. Már évek óta itt vagyunk, és attól függetlenül, hogy én egyik napról a másikra élek, a fiamnak próbálok egy stabil környezetet teremteni, hogy ő minél inkább azt érezze, nem szenved hiányt, és nincs semmi rendellenesség abban a helyzetben, amibe belekerültünk.

- A kisfia hogy viseli, hogy érzi magát kint?

- Próbálom minél jobban megvédeni és elárasztani szeretettel. Noah itt jár óvodába immár harmadik éve. De látom rajta, hogy néha frusztrált, nem érti miért nem mehetünk el, miért van itt, távol az otthonától, amire mindmáig emlékszik. Nem érti, hogy amikor az osztálytársai elmennek, ő miért nem mehet? Mit keres egy magyar gyerek egy polinéz iskolában? Ilyenkor próbálok neki minél több programot szervezni, de elég hamar kimerülnek a lehetőségek; képtelenség egész nap a vízben, a napon lenni. Sok időt szoktunk otthon tölteni, olvasunk, játszunk és tanulunk magyarul, hogy ha egyszer végre hazajutunk, érezze és tudja, hogy ő odavaló magyar gyerek, s ne okozzon neki problémát a beilleszkedés.

- Mesélne egy keveset arról, hogyan ismerkedett meg a férjével?

- New Yorkban megismerkedtem egy vonzó és okos emberrel, akivel ha együtt voltam, azt éreztem, végre megtaláltam a páromat. Elragadott a határozottsága és ragaszkodása, felnéztem rá, és akkor meg ő is rám. Legalábbis ezt éreztem: elmondta többször, hogy azért választott engem, mert bennem is hasonlót lát. Az elején persze hezitáltam, de annyira meggyőző és kitartó volt, hogy végül őt választottam. Stabilitást sugárzott mind erkölcsi, mind emberi értelemben. Olyan volt az egész, mint egy tündérmese... itt kellett volna a vészcsengőnek megszólalnia.

- Merthogy?

- A sok túlzás, amit tett, hogy megszerezze a bizalmamat; az a birtoklásra törekvés, ami jelen volt már a kezdet kezdetétől. Nagyon féltékeny volt a családomra, a barátaimra. Az elején ezek még finomabban mutatkoztak, és én úgy éltem meg, mint a szerelem erős jeleit.

- Mi okozhatta a "törést", ami kapcsolatuk megromlásához vezetett?

- Miután összeházasodtunk, és munka miatt Japánba költöztünk, egyre inkább megváltozott. Ellenőrzött, utasított, kritizált, megalázott. Már hat hónapos terhes voltam, amikor először bántalmazott. Megfogta a nyakam, és azzal fenyegetett, hogy megöl, ha nem csinálom azt, amit ő akar, ha el merem hagyni, ha nem tisztelem jobban. Így kezdődött, és ez egyre rosszabb és rosszabb lett. Én megmaradtam Japánban is egy magyar, európai nőnek, akinek vannak önálló, független gondolatai és elképzelései. Ám abban a környezetben ez már nem volt elfogadható. Folyamatosak voltak a konfliktusok. Egy-egy súlyosabb eset után pedig jött a kedveskedés, az ígéretek, hogy megváltozik. És én újra és újra hittem neki.

- Ön is úgy gondolta, hogy férje ígéretei szerint Bora Borán - nászútjuk színhelyén - helyrehozhatják a házasságukat? Semmi nem utalt arra, hogy férje csapdába csalja?

- Naiv vagyok és álmodozó: igen, teljes szívemből azt gondoltam, hogy meg tudjuk oldani, és álmomban sem képzeltem, hogy valaki ilyen gonoszságra képes. Voltak problémák, de az ember a végsőkig küzd, és megpróbálja a családot összetartani. Hol az a nő, aki nem fogadja el, hogy a korábban szeretett férfi "visszaváltozik" azzá, akihez hozzáment? Gondoltam, rövid idő alatt biztosan kiderül, képes-e újra európai, kulturált emberként, felelős apaként viselkedni. Nem akartam, hogy gyerekünknek csonka családban kelljen felnőnie.

- Mi történt, miután kiutaztak?

- Kiérkezés után pontosan tíz nappal minden újrakezdődött: az agresszió, a megalázás, a bántalmazás - most már tényleg teljesen védtelenül, a világ végén, mindentől és mindenkitől elzárva. Bíztam abban, hogy hazajuthatunk; akkor még nem értettem, férjem miért vette el az útleveleinket, melyeket apám 2011 végén a rendőrség segítségével szeretett volna visszaszerezni. Sikertelenül. Végül 2012 júniusában, a kicsivel a karomon el kellett menekülnöm a bérelt házunkból. Akkorra már tudtam, hogy nagyon nagy baj van, de még akkor is reméltem, hogy lehet vele beszélni, hogy valahogy megoldjuk a problémát.

- Férjével tartják még valamilyen szinten a kapcsolatot?

- Nem tartjuk a kapcsolatot. Nagyon ritkán, amikor nincs iskola, a gyámhatóságnál kell Noah-t átadni, akkor összefutunk, de csak úgy, hogy valaki más is jelen van, mert a férjem mindig agresszív, manipulatív.

- Édesapja említette, férje el akarja érni, hogy kisfiukat újból pszichiáter kezelje, hogy "kimossák" belőle a magyarságtudatot, s elérjék, hogy szeresse az apját.

- Pszichiáter nem Noah-nak, hanem az apjának kellene, aki kijelentette: azt akarja, hogy Noah szeresse, és ezt agymosó, rossz hírű pszichiáterekkel akarja elérni. Még mindig nem képes megérteni, hogy a szeretetet nem lehet erőszakkal elérni, azt ki kell érdemelni. Csak a szeretet, figyelem és gondoskodás ébreszthet egy gyerekben szeretetet, ragaszkodást és szülő iránti tiszteletet. Neki kellene hosszú évekig terápiára járnia, hogy ezt megértse.

- A szigeten vannak barátai, jó ismerősei?

- Vannak barátaim, igen. Úgy érzem, szeretnek és tisztelnek azért, amit itt csinálok, akár a munkahelyeimen, akár a gyerekem védelmezésében.

- Milyen gyakran beszél a családjával?

- Otthoni családommal napi kétszer beszélünk, reggel és este. A családi életünk interneten, Skype-on keresztül zajlik, szüleim gyakran otthonról olvasott mesével altatják el Noah-t.

- Mit gondol a magyar diplomácia fellépéséről?

- Ez az utolsó remény. A magyar állam láthatóan megértette, hogy embertelen, ami velünk történik. Ez erőt és reményt ad, de közben azt is érzem, hogy Magyarország jogi szempontból egyáltalán nem védi meg az állampolgárait.

- Hogyan érintette, hogy apja éhségsztrájkba kezdett?

- Nagyon aggaszt, hogy apám még mindig folytatja az éhségsztrájkot, és még nekünk sem hajlandó megmondani, hogy meddig. Hiszek és bízom benne. Annyit tudok tenni innen, hogy erős maradok és küzdök tovább, abban reménykedve, hogy végre lesz valami hatása és értelme.

- Van valami, ami kifejezetten sokat segít a helyzet elviselésében?

- A fiam és a család tarja bennem a lelket. Apámnak a hihetetlen lelki ereje, amit értünk tesz, hogy mellettem állnak. A barátok, akik kitartanak mellettem, és segítenek túlélni a mindennapokat. Főleg azokat a napokat, amikor fiam nincs velem és tudom, hogy az apja kemény lelki présbe szorítja. Amikor újból együtt vagyunk, mindig elmondja, mi történt. De ha nem is szól, szavak nélkül is tökéletesen értjük egymást. Erőt ad az a remény is, hogy Magyarország, a hazánk - melynek zászlaját a fiam előbb megfestette és kitette a házunkra, aztán otthonról rendelt címeres zászlót, mert az övét a nap kiszívta - végül meg tud minket védeni.

Szerző

Kósáék kiadták a lakást

Vízmániás, német rendszámú autóval közlekedő bérlőknek adták ki Kósa Lajosék luxus lakóparkban lévő lakását - tudta meg a Bors. Információik szerint mióta kiderült, ki az ingatlan gazdája, a politikust és nejét nem látták a környéken.

A lakás Porkoláb Gyöngyi nevén van, mivel a parlamenti képviselők hozzátartozóinak vagyonnyilatkozata nem nyilvános, ez csak tavaly októberben derült ki - emlékeztet a lap. Kósa akkor azt mondta: azért nem beszélt a 2002-ben, csereszerződéssel megszerzett lakásról, mert "senki sem kérdezte". A lakás csaknem 70 millió forintot ér, négy és fél szobás, 155 négyzetméteres, terasza a folyópartra néz és még mélygarázs is jár hozzá. Az új bérlők a beköltözéskor kajakokat és kenukat is hoztak magukkal, a lap szerint Kósáékhoz hasonlóan ők is időszakos használhatják a nagy értékű ingatlant. A Bors szerint a Kósa házaspár akkor sem mutatkozott együtt a lakóparkban, amíg használták a lakást.

Szerző