Kötéltánc Kelet és Nyugat között

A civilizált világ által évek óta ostorozott Fehéroroszország szerepe és jelentősége az ukrán válság következtében felértékelődött. A kritikus hangok elhalkultak, a korábban diktátorként kezelt Aljakszandr Lukasenka elnök együttműködéséért az Egyesült Államok és az Európai Unió is kész engedményeket tenni, miközben Moszkva éberen figyel. A fehérorosz játszma napjait éljük.

Több, a térséget jól ismerő szakértő úgy véli, a régióban kibontakozott súlyos válság miatt Fehéroroszországnak csak egyetlen választása maradt: felsorakozni Oroszország mögé. A belarusz külügyminiszter a Washington Postnak nyilatkozva világossá tette: az európai kapcsolatok fejlesztése semmilyen körülmények között nem zavarhatja meg az orosz kapcsolatokat. Fehéroroszország nem fog Oroszország kárára barátkozni Európával. A külügyminiszter szavaiból az is kiderül, nehezményezi, hogy egyes orosz vélemények ennek az ellenkezőjét sugallják.

Lukasenka olyan kötéltáncosra emlékeztet, aki minden lépését meggondolja, nehogy aztán a mélybe zuhanjon. Ezért az Európai Unióhoz is csak óvatosan közeledik, a NATO pedig szóba sem jöhet. A májusi keleti partnerségi csúcstalálkozón tanúsított roppant óvatos magatartása jól tükrözte kényes helyzetét. Úgy igyekszik megnyerni nyugati tárgyalópartnereit, hogy közben egyetlen Moszkvát sújtó megállapításhoz se kelljen a nevét adnia.

Mintha ezt a magatartást az EU is megértené, nem akarja kényes helyzetbe szorítani Lukasenkát. Még ez is kevés volt azonban ahhoz, hogy a belarusz elnök ne hívja ki maga ellen Moszkva haragját. A Kreml olyan fórumnak tekintette a Rigában megtartott csúcsot, mely éket akart verni Oroszország és keleti partnerei közé.

Minszknek ki kell várnia, amíg elcsendesednek a hullámok, és csak az után foglalkozhat azzal, hogyan közeledjen az Európai Unióhoz, és próbálkozzon az integrációval. Lukasenka annál dörzsöltebb, mint hogy feleslegesen ingerelje az orosz vezetést egy idő előtti látványos nyugati közeledéssel. Hosszú távon ez valószínűleg amúgy is elkerülhetetlen. Ma viszont Moszkva diktál, szinte minden ütőkártya a kezében van.

Nem beszélve arról, hogy Minszkben azon a forgatókönyvön is elgondolkoznak, mi van, ha a Kreml úgy dönt, hogy egy fehérorosz bevonulással erősíti meg katonai hátországát. Itt még ellenállással sem kellene számolnia. A balti államok mindenesetre fenyegetésként élték meg, hogy a második világháborús győzelem évfordulója alkalmából tartott minszki díszszemlén orosz katonai egységek is részt vettek. Ez azonban sokkal inkább szólt a fehéroroszoknak, mint a nyugatiaknak.

Az INOSMI orosz hírportálnak a témával foglalkozó válogatásából nem az derül ki, mintha egy megszállási forgatókönyvnek realitása lenne. A Kremlnek ugyanis nincs szüksége fegyverekre ahhoz, hogy ha kell, jobb belátásra bírja kiszolgáltatott szövetségesét. Vlagyimir Putyin teljes mértékben ellenőrzése alatt tartja a fehérorosz gazdaságot, amely Oroszország nélkül működni sem lenne képes. Lukasenkánál egyelőre nem tud jobbat: kiáll októberben esedékes újraválasztásáért.

E választások közeledtével a belarusz elnök mozgástere még a korábbinál is kisebb, nem engedheti meg, hogy elveszítse orosz korteseit. A Krím annektálása körüli ellentmondásos magatartása is ezzel magyarázható. Megtagadta, hogy nyilvánosan elítélje a Krím bekebelezését a keleti partnerségi dokumentumban, bár arra sem volt hajlandó, hogy üdvözölje a moszkvai beavatkozást.

Más kérdés, hogy ezzel a legkisebb mértékben sem képes hozzájárulni az ország bármiféle modernizálásához. Ezt csakis a nyugattól remélhetik a fehéroroszok, majd valamikor a jövőben. Már, ha lesz ilyen jövő. Nyugati szakértők ugyanis még azt a lehetőséget sem zárják ki, hogy Fehéroroszország, újabb szoros uniót alkotva, egyesül Oroszországgal. Egy ilyen variáns a Kreml döntésétől függ. Az oroszországihoz képest is elmaradott fehérorosz gazdaság azonban sok jót nem ígér, nagy tehertétel lenne Moszkva számára.

Nehezen leplezhetők a gazdasági különbségek, sőt ellentétek, az orosz olajszállítás csökkentésének lebegtetése ennek csak az egyik jele. A vita néha viharos jelleget ölt, Moszkva a megállapodások be nem tartásával vádolja Minszket, Minszk pedig előnytelen alkuról beszél. Azt is nehezményezi, hogy az oroszok nélküle léptek be a Kereskedelmi Világszervezetbe, s nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy ő is taggá válhasson. Arról nagyvonalúan megfeledkezik, hogy Washington ehhez még ebben a kritikus térségbeli helyzetben sem partner az emberi jogok súlyos megsértése miatt.

A belarusz gazdaság a volt szovjet tagállamokkal való együttműködés ellenére nem képes kilábolni reménytelen állapotából. Ráadásul csökken az Oroszországba irányuló export, az orosz vállalatok is megkésve fizetnek. Az érdekelt országok gazdasági rendszerei közötti különbségek megnehezítik a kooperációt. Ez is közrejátszik abban, hogy a Putyin által életre hívott Euroázsiai Gazdasági Unió nem képes beváltani a hozzá fűzött reményeket.

A január óta működő szövetségnek Oroszországon kívül tagja Fehéroroszország, Kazahsztán, Örményország és Kirgizisztán. A Kremlben egy, a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig húzódó politikai és gazdasági szövetségként képzelik el az uniót, amely hatalmas fogyasztói piacával jelentős szerepet játszhatna.

Kapui nyitva állnak Kína, Vietnam, India, Egyiptom és sok más ország előtt. Még Magyarország neve is felvetődött. A munkaerő szabad áramlását, közös gyógyszer-, áram-, olaj-és gázpiacot képzelnek el. Távlatban nem dollárban, vagy euróban, hanem nemzeti valutákban bonyolítanák a tranzakciókat, mielőtt bevezetnék a közös valutát. Ez azonban Lukasenka számára maga volna a halál – állítják egyes elemzők.

Az Unióval kapcsolatos nagy álmokat eleve keresztülhúzta az a le nem becsülhető tény, hogy Ukrajnával az unió nem számolhat, márpedig ez nagy veszteség a számára. Már az indulásnál kiderült, a meglévő tagokra sem számíthat mindenben Moszkva. Fehéroroszország ugyanis élt a nyugati szankciókra válaszul bevezetett orosz élelmiszer-behozatali embargó kínálta lehetőséggel és az importcikkeket saját termékként exportálta Oroszországba. De érik már egy újabb konfliktus Kazahsztánnal is, annak fejlődő kínai kapcsolatai miatt.

Kína Fehéroroszországot is izgatja. A remélt orosz támogatás és főleg a nehezen másolható orosz gazdasági modell elégtelensége miatt Lukasenka Kínával igyekszik közös nevezőre jutni, csakhogy ez sokkal nehezebb falat a számára, mint Oroszország. Ennek ellenére Peking hajlik arra, hogy dollár-milliárdokat költsön arra, hogy megvesse lábát Belaruszban.

Az INOSMI hírportál által idézett szakértőknek azonban nincs kétségük a felől, hogy Oroszország marad a főszereplő Fehéroroszország külkereskedelmi kapcsolataiban. Jellemző, mennyire izgatja Moszkvát a kínai orientáció, hogy az orosz nagykövet elégedetlenségét fejezte ki a miatt, hogy kínai autógyárat terveztek létrehozni Boriszovban.

Még idegesítőbbnek tartják a katonai együttműködés terén kibontakozó párbeszédet, amely arra mindenképpen kapóra jön Minszknek, hogy - mint egy elemző fogalmazott - érzékeltesse: „nem olyan könnyű nyakon ragadni”. De az is irritálja az oroszokat, hogy Lukasenka Grúzia területi egysége mellett foglalt állást, s ezzel gyakorlatilag elvetette az oroszok által elszakított területek elismerését.

Ugyanakkor Moszkva a hadiiparában játszott igen jelentős ukrán részvétel kiesése miatt sok tekintetben Minszkre van utalva. Mindenképpen ki akarja használni az ország tudományos-technikai adottságait, hogy az képes legyen hadiipari termékek gyártására és exportjára. Az ukránok által maguk után hagyott űrt azonban Fehéroroszország nem képest kitölteni.

Minszkre még nehéz idők várnak. Februárban Lukasenka határozta meg az ülésrendet az ukrajnai tűzszünetet kidolgozó csúcsértekezleten. A nagy kérdés, hogy őt hova ültetik majd az elkövetkező hónapokban.